Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

12. szám - Dr. Molnár Béla: A Dél-Alföld pleisztocén feltöltődésénak ritmusai és vízföldtani jelentőségük

552 Hidrológiai Közlöny 1967. 12. sz. Dr. Molnár B.: A Dél-Aljöld pleisztocén feltöltődése nyítheti, hogy céltudatosan kutassuk ezekben a jó vízadókat. Ezt a kevésbé megbízható fúrásmintavétel esetén is lehetővé teszi, az elektromos fúrásszelvényezés. A két fúrás karotázs szelvényén ugyanis jól felismerhetően jelennek meg a jó vízvezető, nagyobb vastagságú és felhalmozódási ciklus elejét képviselő durvább üledékek. A fúrás előrehaladásakor tehát a feltöltődés ritmusosságát ismerve mindig a törvényszerűen következő és később esetleg már előre is jelölhető jó vízadókat lehet keresni. Szentesen a pleisztocén felhalmozódási szakaszok durvább üledékű részeinek közepes mélységei a következők. A legalsó jó vízadó homokösszlet 470 m körüli mélységben kereshető. A következő 250 m-ben, a legfelső durvább rétegsor 5—75 m között települ, ennek is középértékét véve, 40 m körül várható, természetesen ez kisebb mélységben is beszűrőzhető. A két első ártézi víz, a harmadik pedig talajvíz nyerésére, pl. csőkutas öntözésre alkalmas. A gyakorlati tapasztalat azt mutaja, hogy a Dél-Alföldnek is a két legfontosabb, legjobb fajlagos hozamú vízadója a pleisztocén legalsó durva része, és a felső pleisztocén felhalmozódási ciklus alja, a többi pedig sokkal gyengébb. IRODALOM U] líartha F.: A makói és gyulai fürások puhatestűinek őslénytani vizsgálata. M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1959. évről. 1962. 271—294. 0. [2] Bendefy L.: Grundlegende Probleme der Erforsehung der rezenten Erdkrusten bewegung. Oerlands Beitriige zur Qeophysik 74 Heft 6 1965. 484—495. o. [3] Bendefy L.: A Magyar-medence mélyszerkezetének balkáni, dinári és kelet-alpi vonatkozásai. Földrajzi Értesítő 1965/4. 387—319. o. [4] bulla B.: Magyarország természeti földrajza. Tankönyvkiadó Budapest, 1962. [5] Cailleux, A.: Petrographische Eingenschaften der Gerölle und Sandkörner als Klimazeugen. Geologischen llundschau B/54/1. 1965. 5—15. o. [6] Cholnoky J.: A folyóvölgyekről. M. Tud. Akadémia III. Oszt. Közi. Budapest, 1925. [7] Iiawis, W. M.: Die erkliirende Besehreibung der Landformen. I.eipzig, Berlin, 1912. [8] Dávid 1'.: A Duna—Tisza közi futóhomok koptatottsága. Pályamunka. (Kézirat) 1955. [9] Erdélyi M.: Geomorfológiai megfigyelések Dunaföldvár, Solt és Izsák környékén. Földrajzi Értesítő 1960. [10] Fekete Z.: Útmutató a talajok gyakorlati minősítéséhez. Mezőgazdasági Kiadó 1965. 27. o. [11] Füchtbauer, 11.: Zur Nomenklatur der Sedimentgesteine. F.rdöl und Kohlé 12 1959 605—613. o. [12] Halaváts Gy.: Az Alföld Duna—Tisza közötti részének földtani viszonyai. M. K. Áll. Földtani Intézet Évkönyve 11. k. Budapest, 1895. [13] Kezdi A.: Talajmechanika I., II. Budapest, 1952. [14] Kőrössy L.: A Nagy Magyar Alföld mélyföldtani és kőolajföldtani viszonyai. Budapest, 1962. (Kandidátusi disszertáció.) [15] Kretzoi M.: A negyedkor taglalása gerinces fauna alapján. Alföldi Kongresszus. Akadémiai Kiadó Budapest, 1953. 89—97. o. [16] Krumbein W. C. and Fettijohn F. J.: Manual of Sedimcntary Petrography. Appleton-Century-Crofts. Inc. New York. 1948. 228—267. o. [17] Miháltz I.—Vngár T.: Folyóvízi és szélfújta homok megkülönböztetése. Földtani Közlöny 84. 1954. 17—28. o. [18] Miháltz /.: A Duna—Tisza köze déli részének földtani felvétele. M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése 1950-ről. Budapest, 1953. 113—144. o. [19] Miháltz /.: Erosionzyklen — Anháufungszyklen. Acta Min.Petrogr. Tom. 8. Szeged, 1955. 51—62. o. [20] Miháltz /.; jelentés a szentesi és makói perspektivikus fúrások vizsgálatáról. Orsz. Földt. Főig.-hoz 1961. (Kézirat.) [21] Miháltz I.: A Tisza-völgy déli részének vízföldtana. Hidrológiai Közlöny 1966/2. 74—90. [22] Miller, R. L.—Kahn, J. S.: Statistical Analysis in the Geological •Sciences. John Wiley- and Sons, New York—London 1962. [23] Moldvai L.: Die aolische Sedimentation. Acta Oeologica IV. fasc. 1957. [24] Molnár B.: A Duna—Tisza közi eolikus rétegek felszíni és felszín alatti kiterjedése. Földtani Közlöny, 1961/91. 300—315. o. [25] Molnár B.: Magyarországi folyók homoküledékeineknehézásványösszetétel vizsgálata. Hidrológiai Közlöny 1964/8. 347—355. o. [26] Molnár B.: Sedtmentgeologische Untersuchungen in pliozanen und pleistozánen Ablagerungen im Osten des Ungarischen Tieflandes. Oeologische Rundschau 1964. 53/2. 848—866. o. [27] Molnár B.: Changes in Area and Directions of Stream Erosion in the Eastern Part of the Hungárián Basin (Great-Plain) During the Pliocene and Pleistocene. Acta Miner. Petr., Szeged, 1965. XVII. 39—52. o. [28] Molnár B.: Lehordási területek és irányok változásai a DélTiszántúlon a pliocénben és a pleisztocénben. Hidrológiai Közlöny 1966/3. 121—127. o. [29] Müller, G.: Methoden der Sedimentuntersuchung Teil I. E SchweizerbarVsche Verlags-buchandlung Stuttgart 1964. 100—104. o. [30] Niggli P.: Gesteine und Minerallagerstatten. I. Verlag Birkhauser, Basel 1948. 161—165. o. [31] Pécsi M.: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Akadméiai Kiadó. 1959. Budapest. [32] Pettijohn F. J.: Sedimentary rocks, Harper Brothers, New York N. Y. 1957. 27. 0. [33] Rónai A.: Die Bedeutung der Quartárforschung in Ungarn. Czwartorzed Európy Srodkowej i Wschodniej Czesc I. Warszawa 1961. 241—245. o. [34] Scherf E.: Alföldünk pleisztocén és holocén rétegeinek geológiai és morfológiai viszonyai és ezeknek összefüggése a talajképződéssel. Magyar Királyi Földtani Intézet Évi Jelentése 1925—28-ról. Budapest, 1935. 265. o. [35] Sümeghy J.: A Tiszántúl. Magyar tájak földtani leírása. Budapest, 1944. [36] Széles M.: Felső pliocén tarkaagyag az alföldi szénliidrogénkutató fúrásokban. Földtani Közlöny 1965/2. 226—229. o. [37] Trask, P. D.: Origin and environment of source sediments of petróleum, Gulf Publ. Oo., Houston 1932. [38] ürbancsek J.: Az alföldi ártézi kutak fajlagos vízhozama és abból levonható vízföldtani és ősföldrajzi következtetések. Hidrológiai Közlöny 1960/5. 398—403. o. [39] ürbancsek J.: Jánoshalma környékének földtana és felszínalaktana. Földrajzi Értesítő XII. évf. 1. f. Budapest 1963. [40] Ürbancsek J.: Magyarország mélyfúrású kútjainak katasztere. I., II. Országos Vízügyi Főigazgatóság Kiadványa 1963. [41] ürbancsek J.: Az Alföld negyedkori földtani képződményeinek mélyszerkezete. Hidrológiai Közlöny 1965/3. 111—124. o. [42] Vendel M.: A kőzetmeghatározás módszertana. Budapest, 1959. Akadémiai Kiadó. 472, 546—548. o. Rhythmen der Pleistozan-AuEfiillung des südlichen Teils der Grossen Ungarischen Tiefebene und ihre hydrogeologische Bedeutung Dr. Molnár, B. Aufgrund derAnalyse der Kornzusammensetzung sowie einer statistisehen Wertung der so erhaltenen Daten (Bestimmung der Klassifiziertheit, Kürtöse und Sehragheit) der Untersuchung der Abgeschliffenheit des Mineralienbestandes, des Karbonats und der schon früher bekannten Pollen- und Mollusea-Fauna, kann naehgewiesen werden, dass sich das Ungarische Becken im Pleistozán rhythmisch senkt. Diese Absenkung weist am Rande des Beekens Erosionen, an anderen Stellen hingegen Terrassen auf und verursacht im Becken Lagerungs-Zyklen. Am Rande des Beekens kennen wir vier Pleistozán-Hauptterrassen. Die am südlichen Teil der Tiefebene erkannten vier Lagerungszyklen können mit diesen verglichen werden. Die untere Grenze der LagerungsZyklen stimmt námlich mit der unteren Grenze des Pleistozáns überein. Für die Zeiteinteilung der Lagerungszyklen bzw. der diese hervorrufenden Krustenbewegungsrhythmen innerhalb des Pleistozáns stehen uns noch nicht genügende Daten zur Verfügung. Der oberste Löss bedeutet die Wiirnij. Der unter dem IV. Zyklus, am Endes des III. Zyklus sich abgelagerte und verdeckte Löss oder das Löss-Sediment kann schon einen Teil des Riss bedeuten. Demnach kann der übrige Teil der III. Zykle den übrigen Teil und die Mindel-Riss Interglaziale darstellen (Abb. 14). Hieraus ergibt sich, dass im Flusswassernetz des südlichen Teiles der Tiefebene, zur Zeit. des MindelRiss bzw. des Riss, eine bedeutende Ánderung eingetreten ist. Diese zeigt die Ánderung des Abtragungsgebiets und die Sedimentbildungsbedingung. Am südlichen Teil der Tiefebene gewinnen wir einen grossen Teil der artesischen Wásser aus den Pleistozán-Sedimenten. Die Erkennung der vier Lagerungszyklen innerhalb des Pleistozáns und der Gesetzmassigkeit seiner Ausbildung, kann das zielbewusste Suehen der an der Sohle der Lagerungs-Zyklen liegenden, immer gröber werdenden und besseren wassergebenden Schichten erleichtern.