Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

12. szám - Dr. Molnár Béla: A Dél-Alföld pleisztocén feltöltődésénak ritmusai és vízföldtani jelentőségük

Dr. Molnár B.: A Dél-Alföld, pleisztocén feltöltődése Hidrológiai Közlöny 1967. 12. sz. 549 medence belseje felé finomodva (13. ábra A, 1). A letárolással és feltöltéssel a két terület között a szintkülönbség csökken, tehát a letárolás területén a folyók munkaképessége is csökken. A szállított és lerakott üledék pedig egyre finomabb lesz (13. ábra A, 2). A letarolási terület morfológiai elöregedése esetén a kisebb munkaképességű folyók már, csak finomabb hordalékot szállítanak és raknak le (13. ábra A, 3). Ezek szerint a letarolási területen ez a folyamat eróziós, a feltöltési területen pedig felhalmozódási ciklust jelent (13. ábra A, 1). A feltöltési területen egy ciklusban és egy szelvényban az üledék alulról felfelé finomodik. A medence peremekhez közelebb ugyanazon ciklusban durvább, attól távolodva a medence belsejében finomabb üledékek váltogatják egymást. Ha a morfológiailag elöregedett felszín relief energiája gyors kéregmozgás következtében újra növekszik vagy az eróziós terület emelkedik vagy a feltöltési terület süllyed, újabb eróziós és felhalmozódási ciklus jön létre (13. ábra 13, II). Az eróziós területen a folyók korábban kisebb energiájuk miatt oldalozó erózióval kiszélesített és feltöltött völgyükbe bevágódnak és a korábbi völgyfenékből terasz lesz. Ebben a dinamikus folyamatban a fő hatóerő a földkéreg mozgása. A különböző feltöltési ciklusok, amelyek egy-egy kéregmozgási ritmusnak felelnek meg, mennyiségben és minőségben eltérnek egymástól. Mivel folyóvízi feltöltésről van szó, amelynek a gyorsan kiékelődő lencsés település a jellemzője, azért a nagyobb cikluson belül, annak különösen a finomabb üledékkel feltöltött részében többször kisebb ciklusos jellegű, felfelé finomodó üledékek is megjelenhetnek, amelyek azonban főleg az egykori folyók medrére korlátozódnak, a folyó ugyanis az árterére akkor már csak finomabb üledéket rak le. A Tiszántúl feltöltésében az előzőket jól igazolják Sümeghy (1944), ürbancsek (1900, 1905) és Miháltz (1966) szelvények. A premekhez közelebb ugyanis pl. Berettyóújfalun 400 m körüli mélységben, Battonyán a felszínhez közel kavicsot mutattak ki. A medence belseje felé ezek fokozatosan megszűnnek és helyettük finomabb üledékek találhatók. A Duna—Tisza közén a Kecskemét környéki 200 m körüli kavics már dunai származású, tehát más területről származik, így az értékelésénél más összefüggésben kell vizsgálni. A leltöltődés törvényszerűségei a szentesi fúrásban A fúrás legdurvább üledéke a középszemű homok, amely nagyobb vastagságban mindig jelzi a legerősebb süllyedést, illetve a leggyorsabb feltöltést. Ezeket az 1—4. ábra VI. oszlopdiagramján az l-es vonalig terjedő szakaszok mutatják. Az apróhomok még a gyorsan, de valamivel már lassabban süllyedő és feltöltődő szakaszokat adja, az 1—4. ábra VI. oszlopban ezeknek a 2-es vonalig terjedő részek felelnek meg. A finomabb homok a lassan süllyedő és feltöltődő szakaszokat jelzi, az előzővel azonos ábrákon a 3-as vonalig tartó résszel. A finom és durva kőzetliszt a nagyon lassan feltöltődő szakaszokat jelzi a 4-es vonalig terjedően. A stagnáló szakaszokat az agyag jelzi az 5-ös vonalig tartó résszel. A 6-os vonalig terjedő szakasz pedig a lösznek, futóhomoknak és az összemosott kettősmaximumú üledéknek, tehát a folyóvíz üledékképződés szünetének az ideje. Az 1—4. ábra VI. oszlopának így kapott diagramját súlyozott átlagolással 10 m-ként jelölve, azon belül 1 méteres szakaszokra bontva folytatólagos vonallal is kirajzoltuk. Alulról felfelé haladva a következőket lehetett megállapítani. 492 m-ben a kettős maximumú üledék a folyóvízi üledékképződés szünetét mutatja, amelyet a 4. ábra VI. oszlopában szereplő, és az előbb bemutatott módon számított görbe is jelez. A kettős maximumú és finomszemű üledék felett mintegy 50 m-es durvább üledék, főleg jó vízáteresztő középszemű homok következik a gyors süllyedést és feltöltést bizonyítva. Ezt jól jelzi a 4. ábra VI. oszlopának görbéje az l-es vonalat is elérve. 440 m-től 260 m-ig, tehát mintegy 180 m-en át főleg finomabb szemű üledék rakódott le. A 3—4. ábra VI. oszlopának görbéje e mélységhatárok között sehol sem éri el az l-es oszlopot. Ez az üledéksor lassúbb, zavartabb feltöltődést jelez. A szelvénynek ezen a részén nyolc helyen pl. kettősmaximumú üledék figyelhető meg. Sok a mészkonkréciós, mészkiválásos, csiga- és növénymaradványos réteg is. M. Faragó (1961) vizsgálata szerint a felső részében 320 m-től különösen sok a harmadidőszaki pollen is. 492 m-től 260 m-ig tartó üledék az alsó durvább, csaknem 50 m-es, és a felső finomabb mintegy 180 m-es részével tehát üledékfellialmozódási ciklus. Jelöljük ezt egyelőre a 3., 4. ábrán II-vel, később indokolni fogjuk, hogy miért. A 260 m-től feífelé újra mintegy 30 m-es jó vízáteresztő középszemű homok települ (2—3. ábra). AVI. oszlop görbéje itt újra eléri az l-es vonalat, amely az előző szakasz durva részéhez hasonlóan gyors süllyedést és feltöltődést jelent. Az ezt követő 230 m-től 80 m-ig tartó 150 m-es szakaszban uralkodólag finomabb szemű üledék rakódott le (1—2. ábra). Ebben a szakaszban a VI. oszlop görbéje sehol nem éri el az l-es vonalát. Ez a III-as és az előzőhöz hasonló felhalmozódási ciklus finomabb részében még az előzőnél is bonyolultabb üledékképződést bizonyít. Mint láttuk 176 m-ben a lehordási terület és az üledékképződés feltételei is lényegesen megváltoztak. Eddig a mélységig egységes ásványos összetételű bemosott harmadidőszaki pollenben és karbonátban dús üledék rakódott le. Halaváts (1895) Szentesen 240 m-ben állapította meg a pleisztocén alját. Miháltz (1961) ezért úgy gondolta, hogy csak a 240 m és a 176 m közötti szakaszon található bemosott pollen. Valószínűleg, hogy 176 m-ben kisebb üledékhézag is van. A 176 m felett ugyanis harmadidőszaki pollen már nincs. 176-tól 162 m-ig pedig a mai Duna—Tisza közi futóhomokkal mindenben egyező futóhomok rakódott le, folyóvízi eredetű finomabb szemcséjű üledékkel váltakozva (2. ábra). A futóhomok annyira jellegzetes, hogy a legjobban koptatott Duna—Tisza közi futóhomokhoz