Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

11. szám - Könyvismertetés

Vas K.: Szélviszonyok vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1967. 11. sz. 521 Ha puc. 4 noKa3biBaeTCH pacnpeflejieHHe HanpaBJieHHji Berpa B OKPCCTHOCTH THcaapui. B cjiyiae Majibix BeTpOB H3-3a nOCTOHHHOrO H3MeHGHM5I eJlH MO>KHO HaÖJTIOaaTb rocnoflCTByiomee HanpaB-nemie BeTpa. rocnoacTByiomee HanpaojieHHe BeTpa HMeeT 3Ha<ieHii$i jwmb B cjiyqae ÖOJIbllIHX BeTpoB. H3 yKa3aHHbix Burne ^aHHbix MOWHO yTBep>KflaTb, MTO B OOJIbimix %-ax BeTpoBbix flHeö HMeioT MecTa BETPBI CO CKOpOCTblO 3,5 M/CeK. Cl<OpOCTH BeTpa HH>Ke 3,5 M/ceK HE HCKawaioT PA36PBI3RHBAHIIE CTpyfí B TOH 3HAMIITEJIBHOÍI Mepe, HTO 3T0 TpeSyeT HSMeHeHHe pacnojioweHHH HacaaoK. M3-3a nocTOMHHOro H3MeHeHHji HanpaB^EHHÜ H HEJIB3JI pernnTb Bonpoc H3MeHCHH5i pacno^oHceHHíi HacaaoK. Ho rocnoacTByiouiHe BeTpu HMeioT 3HaweHH>i JIHIQB B cjiynae öojibiuHx BeTpoB, n03T0My c TOMKII 3peHHH npoeKTHpoBaHHH He MoryT SbiTb yMTeHbi. Untersuchung der Windverhaltnisse mit besonderer Rücksicht auf die Bereguung Vas, K. Bei gleiehmássiger Intensitát der Regner-Anlagen übt neben den Konstruktionsfaktoren fallweise auch der Wind einen bedeutenden Einfluss aus. In unserer Untersuchung wollen wir jene Frage beantworten, in welcher Weise die Richtung des herrschenden Windes im Laufe der Projektierung berücksichtigt werden kann bzw. ob die Betriebsführenden die Einflusse der schádlichen Windgeschwindigkeiten ausschalten könnení Wir habén untersucht, welcher Zusammenhang zwischen Windgeschwindigkeit und Niederschlag besteht. Wir habén unsere Untersuchungen für die Verháltnisse der Grossen Ungarischen Tiefebene aufgearbeitet. Es wurde eine 8 bzw. 10-jáhrige Datenreihe von Tiszaörs und Kecskemét, als die Grosse Tiefebene eharakterisierenden Stationen untersucht. Die Daten habén wir zwischen 0—5 m/s je, m/s gruppiert. Die Winde von 5 m/s, sowie die von grösserer Geschwindigkeit als diese habén wir einheitlich mit 5 m/s, d. h. als eine die Bewásserung ausschliessende Windgesohwindigkeit berücksichtigt. Zwischen Windgeschwindigkeit und Niederschlag kann kein enger Zusammenhang nachgewiesen werden. Dies ist in der Abb. 1 ersichtlich, wo die Windgeschwindigkeiten des Monats Juni 1958 (w m/s) und die Niederschlagsdaten (h mm) angeführt sind. In Abb. 2 sind die monatlichen Windgeschwindigkeitsverteilungen der Monate Juni-August in Tiszaörs angeführt in (Sn) % der windigen Tage. Aus der Abbildung ist ersichtlich, dass die herrschende Windgeschwindigkeit bei 2 m/s liegt. Eine áhnliche Feststellung können wir auch aufgrund Aufarbeitung der Daten für Kecskemét machen. Die Dauer der Windgeschwindigkeiten (Snt) ist in Abb. 3 ersichtlich. Aufgrund der Abbildung enthált Tabelle 1 die Daten von Tiszaörs, jene von Kecskemét enthált Tabelle 2. Aufgrund der Abbildungen bzw. Tabellen kann festgestellt werden, dass die vorherrschende Windgeschwindigkeit zwischen W = 1,5—2,5 m/s schwankt. Wenn wir annehmen, dass wir bis zu 3,5 m/s die Austeilung von 24x24 m der Regner kleiner Intensitát nicht ándern müssen, so bedeutet dies soviel, dass im Falle Kecskeméts in 82 % der windigen Tage und im Falle Tiszaörs in 85 % der windigen Tage die Austeilungen nieht geándert werden müssen. In Abb. 4 ist die Verteilung der Windrichtung in Tiszaörs ersichtlich. Die herrschende Windrichtung kann im Falle der schwachen Winde wegen ihren bestándigen Ánderungen kaum berücksichtigt werden. Die vorherrschende Windrichtung ist nur im Falle von starken Winden von Bedeutung. Aus obigen Daten kann festgestellt werden, dass im grossen Prozent der windigen Tage Winde unter 3,5 m/s vorkommen. Die Windgeschwindigkeit unter 3,5 m/s verzerrt das Streuungsbild nicht in einem Masse, dass sich die Ánderilng der Austeilung der Regner als notwendig erweist. Dies könnte übrigens wegen der stándigen Ánderung der Windrichtung nicht gelöst werden. Die herrschende Windrichtung ist für gewöhnlich nur im Falle von Winden grosser Geschwindigkeit bedeutend, kann alsó auch aus Projektirungs-Rücksichten nicht beachtet werden. Könyvismertetés Fazlollah M. Reza: Bevezetés az információelméletbe. (An introduction to information theory.) Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1966. 583. o., 233 irod.) Az információelmélet a matematikának új, alig másfél évtizedes múltra visszatekintő fejezete, amelyet a hírközlés gyakorlati igényei fejlesztettek ki, és amelynek elméleti és gyakorlati jelentősége a műszaki tudományok egyéb ágazataiban is egyre nagyobbá válik. E tárgykörből már eddig több ezer tanulmány jelent meg, azonban a világirodalomban nagy hiány van olyan tankönyvekben, amely a műszaki közönség igényeit szem előtt tartva az információelméletet átfogóan tárgyalná. A könyv e hiány pótlását célozza. F. M. lieza könyve meglehetős részletességgel ismerteti a legszükségesebb valószínűségszámítási alapokat, sőt a halmazelmélet alapjaiba is bevezeti az olvasót. Ugyanazon témák különböző módszerű egymás melletti bemutatásával és megoldásával teszi érthetővé, hogy a valószínűségszámítás, a halmazelmélet ós az információelmélet kifejezésmódja, mondanivalója ós matematikai tartalma elválaszthatatlan egység. A könyv — tartalmi vonatkozásait tekintve — a diszkrét és a folytonos jelekkel történő információátvitelt emlékezet nélküli es emlékezettel rendelkező csatornák esetére tárgyalja. Átfogó képet ad a bináris csatornákra vonatkozó kódoláselméletről. Külön fejezetben számol be a könyv megírása idején keletkezett újabb eredményekről. Táblázati anyaga bőséges, tartalmazza a normális elosztás, a kettes alapú logaritmus és az entrópiaszámításnál fontos (P • log P) értékeket. Az információelmélet iránti hazai érdeklődésre jellemző, hogy a híradástechnikától egészen eltérő tárgykörű műszaki szakfolyóiratok is ismertették a könyvet. Véleményünk szerint nemcsak egyes jelenségek és folyamatok információelméleti értékelése, hanem az elméleti analógiák megkeresése is fontossá teheti a könyv tartalmát. Nemcsak bizonyos optimumproblémák megoldásában ós nemcsak bizonyos hidraulikai rendszerek szabályozásában, hanem önálló hidraulikai elméletek megalapozásában is szerepe lehet az információelmélet módszereinek. Ez a tudományág minden kétséget kizáróan a hidraulika segédtudományává válik a jövőben. Dr. Vágás István