Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

11. szám - Borza Dezsőné: Az asszuáni nagygát és építésének néhány sajátossága

Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. 522 VÍZÉPÍTÉS Az asszuáni nagy gát és építésének néhány sajátossága BORZA DEZSÖNÉ Az egyiptomi nép azt tartja, hogy a Nílus teremtette Egyiptomot, s valóban a Nílus hordaléka adja a termőtalajt (a nevezetes nílusi iszap) és azon bármilyen szárazságot tűrő növény termesztése is csak öntözés segítségével lehetséges. Egyiptom területének (994 300 km

2) csak mintegy 3,5%-a (35 000 km

2) művelhető. Itt él a 28 millió lakosság nagy része. A laksűrűség eléri a 7—800 főt. Az ország területének jelentős része terméketlen sivatag, ahová az év során alig vagy egyáltalán nem hull csapadék, Még a tengerpart melletti sávokon sem haladja meg a csapadék évi mennyisége a 200 mm-t. Földművelés csak ott alakulhatott ki, ahol a Nílusból, illetőleg az oázisok kútjaiból öntözni lehet. A Nílus völgye 3,5 km szélességben és 1000 km hosszúságban húzódik Egyiptom területén. Az eltelt évezredek alatt a Nílus rengeteg bajt zúdított az egyiptomi népre. Katasztrofális árvizei elsodorták a lakott településeket, a bevetett földeket, aszályos években pedig nem volt elegendő víz az öntözéshez. A Nílus hasznosítása és megfékezése mindig alapvető problémája volt Egyiptomnak. A Nílus Afrikában, az Egyenlítő mentén ered. Egyik főága a Fehér-Nílus a közép-afrikai nagy tavak vizét szállítja, de ezt el is veszíti a szudáni mocsaras területen. Khartum közelében egyesül az Etiópia felől érkező Kék-Nílussal. A Kék-Nílus vízhozamának maximuma június és október között jelentkezik, s ez az árhullám vonul végig Egyiptomon, ez okozza a rendszeresen visszatérő áradásokat, amelyeken az öntözéses gazdálkodás 5—6 ezer éves hagyományai nyugszanak. November és június között vízhiány van. A Nílus közepes 84 milliárd m

3/év vízmennyisége száraz években 45 milliárd m

3-re csökken. Legcsapadékosabb időszakokban 170 milliárd m

3-t is mértek. A vízhiányra tekintettel a Níluson vízlépcsők sorozatát építették ki. A huszadik század elején angol irányítással épült meg Asszuánnál is üzemelő 35 m magas völgyzárógát, amely 5 milliárd m

3 vizet tárol. A gát azonban a Nílus árvizét nem csökkentette, s csak a legkisebb hozamú időszakokra tárolt öntözővizet. A víz hasznosítását az asszuáni gát alatt épített további vízlépcsők segítették elő. Összesen 7 vízlépcső épült a Níluson Asszuán alatt: Isna, Nag-Homadi, Assiut, valamint a delta duzzasztók a Rosetta és a Damietta ágon, továbbá a két ág torkolatánál az Idfina és a Zifta gátak. A legrégibbek és a legnagyobb terület vízellátását biztosítják a deltában épített duzzasztók. A Níluson ezen kívül még Egyiptom területén kívül is vannak vízlépcsők, éspedig a Kék-Níluson a Sennar gát, a Fehér-Níluson pedig a Viktória tó alatt az Owen-gát. Az új asszuáni gát 7 km-rel a régi gát felett épül. A meglévő tározó duzzasztási szintje 119,6 m, térfogata 5 milliárd m

3, mélysége a gát szelvényében 35 m. A tározó működését teljes mértékben az öntözés igényei szabják meg. Májustól június végéig a tározó vize felhasználásra kerül. Az árvíz a következő három hónap alatt vonul le szeptemberben kialakuló csúccsal. Az árvíz levonulása alatt 4 kg/m

3 hordaléktöménységet mutat a folyó vize. Az árvizet kiürített tározó mellett nagy sebességgel engedik le, így az nem iszapolódik fel. A tározó újbóli feltöltésére december-január folyamán kerül sor. Vízlépcső építése működő tározó jelenlétében — amelynek a működését az építés nem zavarhatja meg — szokatlan a vízépítési gyakorlatban. Mindez természetesen nagymértékben kihatott az építés szervezésére, a határidőkre és az épülő műtárgyak körülzárási rendszerére. Az asszuáni nagy gát lesz a világ egyik legnagyobb kőhányásból épült völgyzárógátja. Az EAK Kormánya megállapodást kötött a Szovjetunióval a gát tervezésére és építésére. A terveket a moszkvai Gidroprojekt Vállalat készítette. Már a negyvenes években végzett légitérképezés megmutatta, hogy Asszuán alatt lehetőség mutatkozik 100 m magas gát építésére és nagy kiterjedésű, sokévi és éves szabályozást is biztosító tározó létesítésére. A kiválasztott szelvényben a Nílus viszonylag szűk völgyben folyik, amelynek pontjai meredekek. Középen tektonikai törési zóna húzódik, alatta 200 m mélységig ásványi kőzetek helyezkednek el. A folyómeder alatt mintegy 20 m vastag alluviális réteg húzódik (az iszapos homok szivárgási tényezője 5—20 m/nap). A jobbpart gránitból, és metamorf palából áll, amelyet számos horhos szabdal. A bal part homokból épült fel. Az építési körzet száraz és forró. A sokévi közepes hőmérséklet 25,9°C. A legforróbb hónap — augusztus •—közepes hőmérséklete +33,3°C. A fémek és sötét testek hőmérséklete nyáron + 83—88 °C-ra növekszik. A létesítmények ismertetése A Nílus medrében 3600 m hosszú völgyzárógát épül. A folyómederre ebből a hosszból 520 m esik, ezen a szakaszon a gát magassága 111 m, (1. ábra) A völgyzárógát koronaszélesége 40 m, talpszélessége 980 m, A duzzasztómű 2 km hosszal a jobbparton helyezkedik el. A felvízcsatorna 6, egyenként 15 m % alagútban folytatódik a vízkivétel alatt (1. kép), ezeknek hossza 281 m, A felvízcsatorna kezdeti és az alvízcsatorna végső szakasza — mintegy 550 m hosszban — negyedkori képződményekben halad. A völgyzárógát megépítése volt az elsőrendű feladat. Ez a régi gát megerősítését jelentette. A