Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

11. szám - Herédy Sándor: A textilipari szennyvíztisztítás egyedi és típustervezése Csehszlovákiában

512 Hidrológiai Közlöny 1967. 11. sz. Herédy S.: A textilipari szennyvíztisztítás -T0—t= sá-fe 1 2 7. ábra. Tavas utótisztítás 1: Szennyvíz bevezetés. 2: Gereb. 3., 4: Ülepítő medencék. 5: Tó. 6: Befogadó Abb. 7. Nachklárung im Teich 1: Abwassereinleitung. 2: Rechen. 3, 4: Absetzbecken. 5: Teich. 6: Vorfluter Fig. 7. Secondary treatment by ponding 1: Inlet of raw waste. 2: Screen. 3., 4: Settling basins. 5: Pond. 6: Recipient gereb és kiegyenlítő medence után szivattyúberendezés emeli a szennyvizet a gázgenerátorból nyert hulladék aktív szénnel töltött adszorpciós szűrőre. A kutatók a berendezé^atásfokát, az egyes paramétereket ma is gondosan tanulmányozzák. A tőzeggel, fahamuval, fűrészporral és vizes szénporral végzett kísérletek negatív eredménnyel zárultak, noha laboratóriumban jó eredményt mutattak. 2.32 Utótisztítás tavakban. A kémiai tisztítás után tóban való utótisztítás is megvalósítható. Az erre a célra felhasznált tavakat vízi növényekkel sűrűn betelepítik. Ez a módszer—ellentétben az adszorpciós módszerrel — különösen folyamatos kémiai tisztítás után alkalmazható, amelynél a vaspelvhek egy része bejut a befogadóba. A tavakban az utóülepítés mellett lassú biológiai folyamat zajlik le (7. ábra). (Utótisztításként alkalmazni lehet biológiai tisztítást is. Ez azonban önálló módszerként is alkalmazható, ahol a szennyvíz jellege azt lehetővé teszi.) 3. Biológiai tisztítás A textilipari szennyvizek biológiai tisztításának kérdése lassan halad előre, noha bizonyos szennyvizek meglehetősen nagy mennyiségben tartalmaznak lebontható szerves anyagokat. Sajnos a nagymérvű vegyszertartalom, amely állandóan új anyagokat juttat a szennyvizekbe, eddig meghiúsította a biológusok fáradozásait. A tudomány mai állása szerint a biológiai tisztítás első feltétele minden toxikus vagy biológiai tisztítást gátló anyagnak az eltávolítása. Ez kétféleképpen lehetséges : hígítás vagy előtisztítás útján. 3.1 Hígítás. Nagyobb városokban, ahol a fekáliás (vagy biológiailag jól lebontható) szennyvizek minimális arányban állnak rendelkezésre, részint hígítás által a káros anyagok koncentrációjának csökkenése érhető el, részben pedig a biológiai folyamatok állandó mikróbás oltását is lehetővé teszik. Számos félüzemi kísérlettel beigazolódott, hogy a festödei szennyvizek színtelenítése elevenített-iszap eljárással biztosítható. Ez az iszappelyhek adszorbeáló hatása révén megy végbe. Sajnos kisebb üzemekben a házi szennyvizek csekély mennyisége miatt csak 40—70 százalékos színtelenítési hatásfokot lehet elérni, így a szennyvíz még erősen színezve jut a befogadóba. 3.2 Előtisztítás. A második esetben — ha a két (gyári és házi) szennyvízfajta közötti arány nem kedvező — akkor a biológiailag nem kívánatos vegyszereket speciális előtisztítással kell eltávolítani. Ez mechanikai-kémiai előtisztítással végezhető, amelyet előző fejezetek már ismertettek. Minden esetben meg kell vizsgálni, hogy kiegyenlítés, ülepítés vagy teljes kémiai derítés szükséges-e? A biológiai tisztítás megvalósításánál figyelembe kell venni az általános, szinte világszerte ismert határértékeket, amelyek a szennyvíz megtűrhető maximális vegyi szennyeződését közlik a biológiai tisztítás sikere érdekében. Az ismert biológiai tisztító eljárások közül azok felelnek meg leginkább, amelyek valamilyen esetleges zavar, károsodás után gyorsan rendbe jönnek. Legtöbb esetben az eleveniszapos eljárást és biológiai oxidációs tavakat alkalmazzák. A csepegtetőtestes berendezések közül a kisterhelésű és torony-csepegtetőtest jobb eredménnyel alkalmazható, mint a nagyterheléső rendszer. A biológiai tisztítás általában laboratóriumi kismintákon, vagy félüzemi kísérleti berendezésben jó hatásfokot mutat fel. A gyakorlatban azonban rendkívül nehéz ezeket az eredményeket üzemi méretben is elérni. Csak jó kezelés, szakember vezetése mellett lehet helyesen üzemelni, amely inkább biztosítható akkor, ha a textilgyár és város közös szennyvizeinek tisztításáról van szó központi városi szennyvíztelepen. Olyan textilgyárakban, ahol a szennyvíztisztítást önállóan kell megoldani — a szakember hiányra való tekintettel — előnyösebb kis kezelést igénylő tavas tisztítást alkalmazni. II. A textilipari szennyvíztisztító berendezések típustervezése 1. Bevezetés Csehszlovákiában a textiliparban az új szennyvíztisztító berendezések létesítése iránt egyre növekvő igény mutatkozik, ezért megérett a helyzet a berendezések tipizálására. Az ipari szennyvizek típusterveinek kidolgozása azonban bizonyos nehézségekkel jár. A tisztítási technológia gyorsan fejlődik, a típustervek hamar elavulnak. különösen ami a gépi berendezéseket illeti. A kikészítési technológiák változása szintén nagymórtékben befolyásolja a tisztítási eljárást. Ezért olyan jellegű típustervek kidolgozására került sor, amelyek lehetővé teszik esetenkénti kisebb változtatások betervezését, és amellett a gépi berendezések fejlődése is figyelembe vehető. 2. A berendezések osztályozása A műtárgyak és berendezések tipizálás szempontjából három csoportba oszthatók: a) A szennyvizek teljes vagy részleges tisztítására szolgáló olyan berendezések, amelyek egy bizonyos fajta jellegzetes szennyeződésű kikészítési műveletnél állnak elő. A tisztító berendezés a gyártásra szolgáló gépek kiegészítő részét képezi. Ilyen esetekben a szennyvíz tisztítása rendszerint értékes anyagok kiválasztásával jár. Ilyen a lúgbepárlás, a lanolin visszanyerés, a hulladékhő hasznosítás stb. b) Olyan műtárgyak, amelyek a gyártástechnológiával összefüggnek ugyan, de nem csak textilipari szennyvizekre, hanem egyéb ipari szennyvizekre is alkalmazhatók (ülepítő medencék, keverő medencék stb.).