Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

2. szám - Dégen Imre: A vízgazdálkodás III. ötéves terve

54 Hidrológiai Közlöny 1967. 2. sz. Dégen I.: A vízgazdálkodás III. ötéves terve Öntözőit terület (ffi Tarolok _ kiskörei ^ *iztépcsi1 Tiszalöki Vizltfcsö Öntözd - főcsatorna JELMAGYARÁZATTISZALÖK 3. ábra . A Kiskörei (II. Tiszai) Vízlépcső és öntözőrendszer Puc. 3. rudpoy3eji Tuca 11 u opocumejibnan cucmejiia Fig. 3. The II. Barrage on the Tisza River and the irrigation systern served thereby létesülő mesterséges tó felülete a Velencei-tó négyszeresének, a Balaton 1/5-ének felel meg, kedvező üdülési és sportlehetőségeket teremt a Tisza mentén. A teljes létesítményrendszert három szakaszban építjük. Az első ütemben megépül a mederduzzasztó, a vízerőtelep, a hajózsilip, a hullámtéri duzzasztó, a víztároló és a főcsatornák kezdeti szakasza. Ez lehetővé teszi az öntözött terület növelését 120—150 000 holddal, és megoldja a régebbi öntözőtelepek biztonságosabb vízellátását is. A legkésőbb 1973-ig megvalósuló mederduzzasztás és a tároló megépítése alapfeltétele annak, hogy a mezőgazdaság általános fejlődésével összhangban az egész rendszer további főművei és a kapcsolódó öntözőművek, fürtcsatornák, mellékcsatornák és öntözőtelepek fokozatosan kiépüljenek. Nem elég azonban az öntözőrendszer műszaki létesítményeinek megépítése, gondoskodni kell már jó előre a mezőgazdasági üzemek felkészítéséről és az öntözővíz minél hatékonyabb hasznosulásához szükséges járulékos beruházások és egyéb feltételek megvalósulásáról is. Ezért a műszaki tervezéssel egyidejűleg az érintett térség mezőgazdaságfejlesztési terve is elkészül éspedig az egész rendszerre, minden egves csatornára, sőt minden öntözőüzemre kiterjedően. Amilyen mértékben a korábbi egyoldalú belvízlevezetés a belvizekkel való gazdálkodássá fejlődik, úgy válnak a belvízrendezési művek mindinkább a vízlevezető és vízvisszatartó művek öszszefiiggő rendszerévé. A téli-tavaszi belvizek levezetése, országos átlagban mintegy 3 nappal gyorsul a tervidőszak folyamán, ami egyértelmű azzal, hogy az átlagos belvizek levezetési ideje 22— —23 napról 19—20 napra csökken. A stabil belvízi szivattyútelepek kapacitása 498 m

3/s-ról 588 m

3/sra növekszik. Jelentős lesz az előrehaladás a belvízcsúcsokat csökkentő tárolók építésében és az övgátolt legelők területe is növekszik. Ez lehetőséget ad nagy belvízmennyiségek időszakos tárolására és egyben a korszerű legelőgazdálkodásnak is fontos eszköze. Jellemzésül megemlítem, hogy 1970-ig a belvízi tárolók térfogata 170 millió m

3-ről 250 millió m

3-re, míg az övgátolt legelők területe 80 km

2-ről 400 km

2-re növekszik. A vízrendezés korszerű fejlesztési elveinek meghatározásánál abból indultunk ki, hogy a mezőgazdasági nagyüzem alapeleme a tábla, melynek kialakításánál egyfelől a mezőgazdasági-termelési, másfelől a vízrendezési és a vízhasznosítási szempontokat együttesen kell érvényesíteni. A tábla kialakításánál és a táblán belül az agrotechnikai és kultúrtechnikai munkáknál olyan módszert célszerű követni, mely elősegíti, hogy a csapadék — a talaj vízfelvevő kapacitásától és vízáteresztő képességétől függően — elsősorban ott jusson a talajba, ahol leesett. A leesés helyén nem tárolható, helyileg káros vizeket átmeneti tárolással más táblákon, főleg rét-, legelő és erdő területeken kell elhelyezni és csak a káros belvíz szabályozott tárolásával és terelésével ki nem küszöbölhető vizek kerüljenek levezetésre. A síkvidéki teriileteken a vízgazdálkodási szempontból is helyes táblák kialakításával egyidőben a dülőúthálózatot úgy kell kiépíteni, hogy az utak árokrendszere a határos táblák fölös vizeit is befogadja és levezesse az iizemközi belvízrendezési művekig. Egyes talajtípusoknál, ahol a talaj optimális vízállapotának eléréséhez szükséges, az alagcsövezést vagy vakonddrénezést az eddiginél jóval kiterjedtebben kell alkalmazni és ki kell alakítani a csőgyártás és csőfektetés műszakilag fejlettebb és gazdaságosabb feltételeit. Ennek elősegítésére korszerű árokásó és csőfektető gépi berendezéseket állítunk munkába. A komplex vízrendezés a, főművek, az üzemközi és üzemi létesítmények kiépítését, műszaki fejlesztését összekapcsolja a kultúr- és agrotechnikai eljárásokkal. Az üzemi, üzemközi, vízrendezési művek és a főművek egységes rendszert alkotnak, hatékonyságuk akkor érvényesül a legjobban, ha