Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

10. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Bakács T.: A detergensek egészségügyi vonatkozásai Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. 463 — közben pedig magát a biológiai tisztítást is károsltja, — (akár az elevenített iszapot, illetve annak mikroorganizmusait, — akár a biológiai csepegtető testet, illetve annak biológiai hártyájában ottlevő mikroszervezeteket). — Nem véletlen tehát, hogy pl. az NSZK-ban, ahol a vizeknek ez a „fertőzöttsége" már szinte elviselhetetlenné vált, — „detergens-törvényt" kellett hozni, — mely szerint csak lágy-, a szennyvízderítés kapcsán legalább 80%-ig lebontható molekulájú detergenseket szabad használni és alkalmazni. -— A habképződést azóta sikerült lényegesen csökkenteni. Itt jegyzem meg, hogy ezen nem lebecsülhető eredmény realizálása után új, megoldásra váró higiénés kérdés is jelentkezett: az így megmaradt, le nem bontott reziduumban olyan mikroelemek voltak kimutathatók, melyek jelentős biológiai kártevők, — tehát a kutatás ezek megsemmisítésére tovább folytatható ós folytatandó. A detergensek egyebekben nemcsak élő vizekben képesek kárt okozni, — hanem b) a talajban is. — Így pl. a detergensek a talajba kerülés révén szennyezhetik a falusi porták kútjait is. 1958-ban pl. az USA falusi kútjai l/

3-ában mutattak ki ABS-t: 8 m mélységig a vizsgált kutak 64%-a volt szenyszezett 9 m mélységig a vizsgált kutak 42%-a volt szenynyezett 13 m mélységig a vizsgált kutak 25%-a volt szenynyezett. A szennyező forrástól 13 m távolságra a vizsgált kutak 60%-a volt szenynyezett 20 m távolságra a vizsgált kutak 48%-a volt szenynyezett 23 m távolságra a vizsgált kutak 22%-a volt szenynyezett 24 m távolságra a vizsgált kutak 0%-a volt szenynyezett. A detergensek a talaj öntisztulását is károsítják, — annak mikroflórája — (követkeményesen nitrifikáló képessége) rontása révén, — végül c) az élelmezési láncba való bekapcsolódás által okozhatnak további egészségkárosító hatást. Összefoglalás Teendők: Ezek kétirányúak lehetnek: a) műszakiak (ezek részletezése nem orvosihygiénés feladat) b) településhygiénések. Ennek kapcsán össze kell állítani azoknak a detergenseknek név- és címjegyzékét, melyek oc) közvetlen helyi hatása, vagyis toxicitása minimális, (nem pusztítják a haleledelt), — és melyek /?) közvetetten: habképződésükkel sem rontják az élő vizek biológiai állapotát; — végül amelyek y) chronikus biológiai hatása nem jelent sem teratogen, sem genetikai (mutagé.n) veszélyt. Megválaszolni ezt az utóbbit lesz a legnehezebb, — mivel az értékeléshez emberi populációban évtizedes megfigyelésre lenne szükség. Magasabb dózissal rövidebb életű melegvérűeken végzett kísérletek eredményei viszont, emberi populációra minden további nélkül nem vihetők át — így az utolsó szót ezeket illetően kimondani, — nemcsak nagyon nehéz, de még túl korai is lenne. Mindent egybevetve, — olyan koordinált egészségügyi; településhigiénés és műszaki kutatásokra lesz szükség, — melyek integrálni fogják a népgazdasági, valamint a népegészségügyi érdekeket úgy, hogy azok ne ütközhessenek, mert ez tovább már nem halogatható; de a feladatot végleg megoldani — vagy legalábbis a megoldás felé közelíteni — már nem is lesz olyan egyszerű és könnyű tennivaló. (Folytatás a 461. oldalról) A Vízkémiai és Víztechnológiai Szakosztály 1967. június 9-i előadó ülésén Abos Brúnó a Duna-víz szenynyeződéseivel kapcsolatban felmerülő általános kérdésekről Raab Edit pedig a Duna-víz egyes szennyeződéseinek és azok deritési lehetőségeinek vizsgálatáról tartott előadást. Az előadásokban szereplő szennyeződés vizsgálatok ós deritési kísérletek a Fővárosi Vízművek felszíni vízkivételi művének vizéből történtek. Az előadók irodalmi áttekintést is adtak, ismertették vizsgálati módszereiket, s a munkájukban lényeges vízminőségi előírásokat. Külön foglalkoztak a Duna-víz detergens tartalmának, fenolos vegyületeinek és olajtartalmának meghatározási módjával. Vizsgálták a detergensek eltávolíthatósági kérdéseit, az alumíniumszulfátos és polielektrolitos derítések Itatásait. Ugyancsak foglalkoztak a fenolos és olajos szennyeződések eltávolításának kérdéseivel. A Vízépítőipari Szakosztály 1967. június 16-i előadóülésén dr. Guóth Béla ismertette a csővezetékek folyók és tavak feneke alá történő fektetésének vizsugárzásos eljárását. Diapozitív képek vetítésével mutatta be az eljárás alkalmazását távíró, távbeszélő, magasfeszültségű áram, víz- és gázvezetékek, valamint szennyvízcsatornák céljára. Az eljárással végzett legújabb munkákat filmvetítés kíséretében ismertette H. Brinkmann mérnök (Hamburg). A Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály a Magyarhoni Földtani Társulat Mérnökgeológiai Szakcsoportjával közösen 1967. június 19-én előadóülést rendezett, amelyen Somlai Ferenc a fúrt kutak építésével kapcsolatos kivitelezési, vízföldtani és vízjogi kérdésekkel foglalkozott és számolt be a Vízföldtani Szolgálat működésének legfőbb eredményeiről. Az előadó ismertette a hazai kútópítósek főbb kivitelezési típusait, valamint a mélyfúrások ós sekélyfúrások során elkövetett legfontosabb kivitelezési hibákat. Érintette a kút tervezési és vízjogiengedélyezési eljárások néhány, ma még nyitott kérdését annak érdekében, hogy a kútszabvánnyal ellentétes kútópítések a lehetőségek szerint kiküszöbölhetők legyenek. A Vízföldtani Szolgálat munkájával kapcsolatosan megemlítette a begyűjtött adatok értékelhetőségének néhány kérdését és a mélységi vízkincs védelme érdekében foganatosítandó intézkedéseket. A Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály június hó 21-i előadó ülésén dr. Salamin Fát a vízgyűjtő területek felszínén lejátszódó vízmozgások vizsgálatával kapcsolatos eredményeiről számolt be. Az előadás hidraulikai alapokon tárgyalta a vízgyűjtőterületek talajának felszínén és a mikrobarázdákban lejátszódó vízmozgások törvényeit. Vizsgálta a csapadék és a beszivárgó víz, illetőleg ezek különbségeképpen a felszínen maradó víz mennyiségének időbeli változásait, s e változás hatásait a felszíni vízmozgások kialakulására. Az előadás végső fokon a csatornák és vízfolyások vonalmenti terheléséhez kívánt adatokat szolgáltatni, és ezáltal a csatorna- és vízfolyás rendszerek hidraulikai méretezésének határfeltóteleit határozta meg. ( Folytatás a 467. oldalon)