Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
10. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözővízigény megállapításának problémái
Petrasovits 1.: Az öntözővízigény Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. 457 rokat a kísérlet talajának vízkapacitás (VK) térfogat vagy súly %-ban fejezik ki. Ez a megjelölés egyéb adatok híján a talajnedvesség állapotot leginkább a talaj oldaláról fejezi ki és csak közvetve jelzi a növény igényét. Az eddig végzett kísérletek adatainak felhasználását nem ritkán az is nehezíti, hogy nem tűnik ki, hogy a talajnedvességigónyhatárok a gyökérzóna talajának mely szintjére, illetve mekkora szelvényére vonatkoznak. Ez annál is inkább összetett probléma, mert a gyökereket vízzel ellátó talajszelvény vastagsága a gyökérfejlődés következtében a tenyészidő folyamán is módosulhat. 2. Elméleti és fogalmi alapok Az irodalom szintéziseként és saját elméleti meggondolásaink alapján az alábbiakban kiindulásként néhány szemléleti és fogalmi meghatározást vetünk fel. A növényállomány vízigénye az a vízmennyiség, amelynek a bioszféra (talajzónába és transpirációs zónába) kell jutni annak érdekében, hogy a gyökérzóna talajnedvessége és a transpirációs zóna légnedvessége — a növényi test víztartalma — az optimum körüli értékhatárok között maradjon. A termesztett növényállomány vízigénye tehát (Vi) egyrészt az aktív gyökérzóna talajának nedvessége mértékével (Vu), másrészt a levélzóna levegőjének nedvessége mértékével (Vu) szembeni igényét foglalja magában. A növényállomány vízigényének e két oldala között kölcsönhatás van. Bizonyos határok között a különböző talajnedvesség értékének különböző levegőnedvesség igény felel meg és fordítva. Különböző levegő-nedvesség értékének különböző talajnedvesség igény felel meg annak érdekében, hogy termesztett növényállományunk vízigényét az optimálist megközelítő szinten elégítsük ki. A felsorolt fogalmak között az alábbi mennyiségi összefüggés lehetséges: Vi=Vit+Va (1) A Vu statikus nagyságát, — a talajnedvesség igény értékhatárait — a gyökérzóna talajának diszponibilis víz (Dv) tározóképesség %-ban, a Vu statikus nagyságát — a légnedvesség igény értékhatárait pedig, a levélzóna páratelítettségi %-ban fejezhetjük ki. A gyökér- és a transpirációs zóna vízigényének statikus nagyságát a talaj, növény-klíma függvényében időben változó vízmennyiséggel lehet kielégíteni. A növényállomány vízigényének ezt a dinamikus nagyságát az a vízmennyiség fejezi ki, amely ahhoz szükséges, hogy a vízigény statikus nagyságát a talajzónában vagy a levélzónában, illetve mindkettőben a tenyészidő minden szakaszában biztosítani lehessen. Ennek közvetlen mértékegysége a mm lehet. Az egységes, a növényi bioszféra egészére értelmezett vízháztartási egyensúlynak a biztosítása hazai viszonyaink között általában az öntözés feladata. Az a vízmennyiség, amelyet — az adott időszak (vegetáció, hónap stb.) kezdetén — a talajban meglevő könnyen felvehető vízkészleten (K) és az adott időszak alatt hulló természetes csapadékon kívül (C) az öntözött növénytermesztési tér bioszférájába (talajba és légtérbe) kell juttatni, hogy a növényállomány vízigényét ki hihessen elégíteni, az az öntözővízigény (öi, mm). Tehát: ÖÍ = (VÍ)—(K + C) (2) A talajból könnyen felhasználható vízkészlet mennyisége elsősorban a talaj és a növény tulajdonságaitól függ. Ha az öntözés agronómiai célja a gyökérzóna talajnedvesség igényének a kielégítése, akkor az öntözővízigény fogalma arra az öntöző vízmennyiségre korlátozódik (Ön), amelyet a talajba kell juttatni annak érdekében, hogy az aktív gyökérzóna talajának nedvességtartalma az öntözés befejeztével a statikus igény nagysága körüli értéknek feleljen meg, ami azonban nem azonos a hazai irodalomból ismert statikai vízigény fogalmával [10], A transpirációs zóna légnedvességének fokozása is lehet az öntözés agronómiai célja. Ez esetben az öntözővízigény fogalma (Ön) azt a víznienvnyiséget fejezi ki, amely a légnedvesség igény statikus nagyságának kialakításához szükséges. Az öntözővízigénv (Öi) gyakorlati kielégítése során, a vízszétosztás és adagolás folyamán, a technikától, a természeti viszonyoktól, az alkalmazott öntözőmódtól és szubjektív tényezőktől (szakértelem) függően bizonyos mértékű vízveszteségek — (V) — lépnek fel, amelyek vagy be sem jutnak a gyökérzóna talajába, illetve a transpirációs zónába vagy onnan hatás kifejtés nélkül nem gőzalakban kerülnek el (talajvízbe stb.). Ennek vizsgálatát jelen dolgozatunkból kiiktattuk. Az öntözővíz szükséglet (Ön) megállapításakor azonban mind a tervezés, mind az üzemelés szakaszában erre is fontos figyelemmel lenni. Ö s l = Öi+V. (3) A továbbiakban csak a talajnedvesség igénv kielégítés (Vu) problémájával foglalkozunk. A különböző növényfajok talajnedvesség igénye bizonyos határok között számos külső tényezőtől is függően változik. Munkánk során bizonyos általánosítással, a szántóföldi növények többsége számára kedvező talajnedvesség állapot megfelelő határértékeit (a statikus nagyságot) a diszponibilis víz tározóképesség 50—100%-ban fogadtuk el. Ilyen talajnedvesség állapot folyamatos fenntartása a mi viszonyaink között általában csak öntözéssel biztosítható. Az öntözésnek tehát az a célja, hogy biztosítsa a növényállomány aktív gvökérzóna talajának a tenyészidő alatti olyan nedvességtartalmát, hogy annak értéke soha ne csökkenjek a diszponibilis víz tározóképesség 50%-a alá. 3. Az öntözővízigény megállapítás módszere Az öntözővízigény megállapítására vonatkozó, az irodalomból ismert és a gyakorlatban létező jelenlegi valamennyi módszer alapelve valamilyen adott térre és időre vonatkoztatott vízháztartási egyenlet felállítása és megoldása. A nagyszámú eljárás és módszer között két vonatkozásban vannak lényeges —elvi, minőségi különbségek.
