Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
10. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözővízigény megállapításának problémái
458 Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. Petrasovits I.: Az öntözővízigény Egyrészt a felállított vízháztartási egyenlet bonyolultságában — tagjainak számában, másrészt pedig abban, hogy az egyenlet tagjait hogyan — becsléssel, méréssel vagy számítással állapítják-e meg. Az irodalomból és az általunk elmondottakból következik, hogy adott növényállomány Öu értéke legközvetlenebbül függ: 1. A talaj fajlagos diszponibilis víztározó képességétől, 2. a gyökérzóna talajszelvényének mértékadó mélységétől, 3. a tenyészidőt megelőző csapadék mennyiségétől közvetve, a tenyészidő alatti csapadék menynyiségétől pedig közvetlenül, 4. adott növényállomány evapotranspirációjától. Ezek a tényezők is rendkívül összetettek évről évre változóak és előre pontosan nem ismerhetők. A tervezés gyakorlati igényeit, elfogadható pontossággal az alábbi elvek alkalmazásával véltük kielégíthetőnek. 1. Az elméletileg lehetséges tényezők közül a gyakorlatilag legjelentősebbek hatásának vizsgálatával foglalkozni, az egyéb tényezőket vagy elhanyagolni vagy átlagos hatásnagyságrendet tételezni fel. 2. A termesztési és biológiai tényezők hatásának pontosabb megismerésére közvetlen kísérleteket végezni, illetve ilyen adatokat felhasználni és azokból általánosítani. 3. Különösen a fizikai tényezők (klimatológiai) hatásának mérését kell matematikai módszerekkel megközelíteni és az öntözővízigény nagyságát valószínűségi fokokkal adni meg. A kapott öntözővízigény valószínűségi értékekből kell azután a vízveszteségek figyelembevételével ökonómiai meggondolások és számítások alapján a legkedvezőbb öntözőnorma értékeket kialakítani. Mi az előbbiekben ismertetett összefüggésekből kiindulva az alábbi egyszerűsített vízháztartási egyenlet megoldását tartottuk feladatunknak: Ö«=(F i t)—(K+C), (4) tehát a talajba juttatandó öntözővíz mennyiségét az a vízmennyiség adja, amelyet a növényállomány gyökérzóna talajának statikus nedvesség igénye határértékei (a diszponibilis víz tározóképesség 50% és 100% közötti rész) fenntartásához mesterségesen biztosítani szükséges. Másszóval a vizsgált időszak — rendszerint a tenyészidő — kezdetén a gyökérzóna talajában rendelkezésre álló vízkészlet és a vizsgált időszak alatt lehulló természetes csapadék mennyiségén felül szükséges vízjuttatás mennyisége jelenti az öntözővízigényt. Tehát olyan vízháztartási alaphelyzetből indulunk ki, amikor vízelfolyás, illetve hozzáfolyás nincs vagy e kettőnek a mennyisége egyenlő. A Vu kielégítése érdekében azt az együttes vízmennyiséget kell pótolni, amely tápanyaggal és vízzel jól ellátott (a vízigény statikus nagysága körüli) növényállomány talajának felszínéről elpárolog (E) és a növényzet elpárologtat (T). Öu = ET—(K + C). (5) A növényzet számára könnyen felvehető vízkészlet nagysága a K értéke egyrészt a talaj 1 cm-es szelvényének könnyen felvehető hasznos vízkészletétől (/), másrészt a termesztett növényfajtól és életszakasztól leginkább függő gyökérzóna mélységétől (to)függ: K=f-m. (6) Figyelemmel az irodalomban talált adatok bizonyos szóródására [7, 24, 20, 25] a talaj 1 cm-es szelvényében elhelyezkedő könnyen felvehető víz (/) átlagértékeként — 3 talajnemre — az alábbiakkal számolunk (mm): Talajnem DV 50 % [ mm ] Homokos 0,4 Vályogos 1 Agyagos 1,4 Figyelemmel az irodalmi adatok nem öntözött viszonyokra vonatkozó és eltérő voltára [8] az „TO" érték nagyságát —- tapasztalati adatok alapján az 1. táblázat szerint vettük számításba (cm). 1. táblázat A gyökérzóna mélységének havonkénti változása Tabelle 1. Monatliche Veranderlichkeit der Wurzelzonentiefe Table I. Variations from month to month in the depth of the root zone Növény III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. Őszi búza .... 30 50 80 100 Cukorrépa . . . 20 50 100 100 100 100 Kukorica .... 50 80 100 100 100 Dohány 30 60 100 100 100 Rendszeres és megfelelő öntözésnél és tápanyagellátottságnál a növények vízellátásában ennél mélyebb talajszelvény gyakorlatilag nem vesz részt [12], A ,,K" érték számításánál feltételeztük, hogy a vegetáció kezdetén (III. 1.) az 1 m-es talajszelvény a szántóföldi vízkapacitás mértékéig, a téli csapadékból telítve van vízzel. A számításainkban felhasznált csapadék értéke (C) az elsőrendű meteorológiai állomáson szabvány módszerrel mért adatokkal azonosak. Az ET nagyságának megállapítása érdekében — rizsnövény állományban — 1957—1962 között, egyéb öntözött szántóföldi növényállományokban pedig 1963 óta közvetlen méréseket is végzünk. E kísérletek eredményeinek ismertetését azonban most mellőzzük. E kísérleteink és mások kísérleti eredményeinek összefoglalásáig azonban hasznosnak [3] találtuk az ET meghatározást számítással két módszer szerint is elvégezni. Az ET meghatározás általunk alkalmazott egyik módszer a Blaney—Criddle [22], a másik pedig Turc [25]. Blaney—Criddle szerint a potenciális evapotranspiráció az alábbi képlet szerint alakul: ET v = k-t-p,
