Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

10. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözővízigény megállapításának problémái

Hidrológiai Közlöny 1967. 10. sz. 456 Az öntözővízigény megállapításának problémái Dr. PETRASOVITS IMRE a mezőgazdasági tudományok kandidátusa* Az ország öntözött területeinek növekedésével egyre nő a felhasznált öntözővíz mennyisége. Míg 1960-ban kb. 000 millió m

3 vizet használtak fel az öntözésben, addig ez a szám 1 980-ban várhatóan eléri a négy milliárd m

3-t. Nem közömbös, hogy ebből a hatalmas tömegű öntözővízből mekkora területet ós milyen hasznosulással fognak öntözni. Ezekre a nagy jelentőségű kérdésekre csakis úgy lehet helyes választ adni, ha előbbre lépünk az öntözőnorma hazai kutatásának területén ós ehhez szintetizáljuk a hazai és külföldi kutatások fontosabb eredményeit. A problémának különös időszerűséget kölcsönöz a kormány nem régen hozott határozata a Tisza II. vízlépcső építéséről. Az öntözővíznorma végső fokon közgazdasági kategória és azt az öntözővízmennyiséget fejezi ki, ami a környezeti tényezők adott tájra tervezett nagyságrendje esetén gazdaságosan fedezi az adott területen és időszakban valamely növényállomány teljes vízigényét, illetve annak bizonyos részét. Az öntözővízigény meghatározásánál módszerbelileg is különbségek vetődhetnek fel attól függően, hogy a tervezés számára szükséges várható öntözővízigény vagy a folyó üzemelés, esetleg az egyszeri öntözéskor kiadagolásra kerülő tényleges öntözővízigény megállapításáról van-e szó. Míg a tervezés számára időbelileg a valószínűségi, térbelileg pedig az átlagos értékekre van szükség, addig az üzemelés — pl. egy öntöző gazdaság évközbeni öntözésénél a konkrét értékek meghatározása a feladat. A továbbiakban az évi várható öntözővízigény - tehát a tervezés szükségleteinek — megállapításávalfoglalkozunk. Megjegyezzük azonban, hogy azok módszertanilag számos vonatkozásban a tényleges öntözővízigény számításához is alapul szolgálhatnak. Feladatunknak azt tekintettük, hogy Gödöllő és Debrecen térségére, laza-, közép kötött és kötött talajok feltételezésével meghatározzuk az őszi búza, kukorica és cukorrépa növényállomány átlagos öntözővízigényét, továbbá annak a 25%-os, 50%-os és 75%-os gyakorisági értékeit. 1. Általános meggondolások 1. Irodalmi áttekintés A címbeli összefüggésekkel foglalkozó szerteágazó és sokoldalú kutató munka irodalmának ismertetése messzire vezetne. Annak részletezése helyett ez alkalommal inkább rendszerezését és rövid értékelését tartottuk fontosnak, kiemelkedő szerzők inkább példaként való említésével. Az öntöző vízigény megállapítás végsősoron mindig egy adott térre és időre érvényes vízháztartási állapot jellemzését igényli. Attól függően, hogy a kutatók a vízháztartási állapot jellemzésének érdekében miiven tényezőket vizsgáltak mélyebben és ennek kapcsán milyen kutatási módszereket alkalmaztak a probléma megközelítése érde* Agrártudományi Egyetem, Gödöllő. kében, a munkának három irányzatát lehet megkülönböztetni : az élettani, meteorológiai és talaj vízháztartási. 1. Az öntözés a biológiai szervezetek kedvező vízellátottsága érdekében történik. Ezért érthető és indokolt a biológiai törvényszerűségek beható vizsgálata és ismerete. A talajbiológiai vonatkozások hazai tisztázásának maradandó hagyományai vannak Frank munkáiban ["}• Az R törvény mint a/, öntözővízigény talajbiológiai a lapösszefüggése máig is érvényes. A növényélettani összefüggések a talajnedvesség függvényében — kutatásában a hazai kísérleti munka megindulása Hank—Frank nevéhez fűződik [10, 11], A problémával mélyebben és sokoldalúbban foglalkozott a zöldségnövények vonatkozásában Gselőtei [(>]. A környezeti tényezők közül a hőmérséklet és a növényi vízfelhasználás több alapvető összefüggésének tisztázásán kívül főként a transpirációs koefficiensek segítségével öntözővízigény számítási módszert is dolgozott ki. E témában a szántóföldi növényekre vonatkozóan Mihályfalvy és Német újabb kísérleteit szükséges megemlíteni [ 14]. Az öntözővízigény — különösen pedig az öntözési időpont — néhány élettani vonatkozásaival foglalkozó külföldi kutatók közül úttörő Briggs és Shantz tevékenysége [5]. A Szovjetunióban főként. Alexejev [20] és Petinov [19] kiemelkedő munkássága tartozik ide. Ujabban a francia De Parcevaux [ 17] és a holland Bierliuizen fejt ki értékes tevékenységet [3]. 2. A meteorológiai irányzat körébe sorolható kutatások az öntözővízigény megállapításánál a klimatikus tényezőket állítják kutatásuk középpontjába. Az eddigi munka főként az öntözővízigény egyik legfontosabb összetevőjének az evapotranspiráció jelenségének tisztázására irányult. Úttörők közé számít e téren Thornthwaite és Penman [22, 18]. Hazánkban az öntözővízigény megállapítás céljából pl. Antid végez ilyen jellegű kutató munkát [2], Az irodalomban jelenleg ismert 40-nél több evapotranspirációs számítási módszer közül a legtöbb a tzabad vízfelszín párolgás, a levegő telítettségi hiánya vagy a hőmérsékleti indexek (középértékek, maximumok) és a talaj pillanatnyi nedvessége függvényében vizsgálja az evapotranspirációt és igyekszik gyakorlati értékű segítséget nyújtani a növényállomány vízigényének, illetve öntözővízigényének megállapításához [1, 4, 25, 20], A vízháztartási módszerek a hazai irodalomban és kutatásokban Salamin nyomán váltak ismertté [23], E módszer lényege az öntözővízigény megállapítás szempontjából az, hogy a vízháztartási egyenlet minden tagját közvetlen mérésekkel igyekszik meghatározni és az egyenletet megoldani. Miután ez a módszer az élettan, meteorológia stb. területén elért eredmények alkalmazására épül, ilyen jellegű konkrét számításokkal a szakirodalomban kisebb mértékben lehet csak találkozni. Ilyen szemléletű és módszerű eredmények találhatók hazánkban Oroszlány [15], külföldön Wilcox [27], Hallaire, Damagnez [12, 7] és inások munkáiban. Problémánk szempontjából a legjelentősebbek azok a kísérletek, amelyek a növények talajnedvesség és levegő nedvesség igényét közvetlen úton igyekeztek megállapítani. E téren a vázolt irodalom már sok értékes kísérletet és kutató munkát tartalmaz. A kísérletek értékelése mégis azt mutatja, hogy gyakran nem érvényesült az a szemlélet, hogy a növényállomány vízigénye nem fejezhető ki csupán a talajnedvesség igény vagy csupán a légnedvesség igény megállapításában. A kísérleti eredmények konkrét felhasználását gyakran az is fékezi, hogy a talajnedvesség igényhatá-