Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

9. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Illés I.: Újabb kutatási eredmények Hidrológiai Közlöny 1967. 9. sz. 431 Ilyen mostoha viszonyok mellett is megállapítható volt annyi, hogy a működő, bedolgozott állapotban levő berendezések hatásfoka jó volt, különösen bakteriológiai szempontból. A nehézségeket, az időnként anaerob állapotot — az alább ismertetésre kerülő nehézségen kívül — a gépi berendezés meghibásodásából adódó levegőztetési szünetek okozták. A levegőztető rotorok gyakori üzemzavara, a lassú javítás miatt egyesek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a jelenlegi hazai karbantartási adottságok mellett a levegőztető szerkezetből 100% beépített (ún. meleg) tartalék szükséges ugyanúgy, mint az átemelő szivattyúk esetében! A legfontosabb nehézség az, hogy az iszap az árkokban a vártnál sokkal lassabban szaporodik. A tervezéskor alapul vett 4 kg/m

3 iszapkoncentrációt — talán az egyetlen tej üzemi berendezés kivételével — még csak megközelíteni sem sikerült. Ennek következménye az, hogy az előírt TtjG sz viszony betartása a kis terhelés ellenére sem sikerült, az iszap ezért eddig mindegyik árokban rothadóképes maradt, ami igen kedvezőtlen, mert egy kis áramszünet vagy egyéb gépi meghibásodás esetén gyorsan bekövetkezik a rothadás, ami tönkreteszi a néhány hónap alatt nagynehezen kialakult iszapot. Ezért voltak kényesek berendezéseink a levegőztetési szünetekre! Normális iszapkoncentráció, autooxidációs állapotban levő iszap esetében ilyesmi nem fordulhat elő. Ezen tény és a sok üzemzavar okozta, hogy az oxidációs árkokból kikerülő fölösiszap minőségére és száríthatóságára nincs még adatunk, mert egyik árok sem jutott még odáig, hogy fölösiszapot kellett volna kivenni a rendszerszerből ! Az említett műszaki jellegű nehézségek mellett néhány esetben biológiai természetű zavar is fellépett: vízvirágzás, illetve Daphnia-invázió. A téli üzemeltetés kérdésében Kőrösmezey Lászlónál kevésbé vagyok optimista. Az utolsó két tél igen enyhe volt, ezért nem mértékadó. 1965. februárjában volt alkalmam a feketevölgyi oxidációs árkot — 6—8°C-os hidegben vizsgálni. Az árkot és az utóülepítőt 6—7 cm-es jégpáncél fedte, de a rotor működtetését biztosították. A tisztított víz minősége elfogadható volt, bár a százalékos hatásfok a nyers szennyvíz híg volta miatt gyenge volt. A rotor működtetésének biztosítására a jeget 3—4 óránként leverték a pálcákról. Ennek az lett a következménye, hogy tavasszal a rotort javításra kellett vinni, és több hónapra leállt a tisztítás. A rotor terének, vagy magának a rotornak a fűtése tehát nálunk is szükségesnek látszik. Hazánkban eddig csak teljesoxidációsra méretezett oxidációs árkokat építettek és terveztek. Az eleveniszapos árok alkalmazása megfontolható. Ha valóban lényegesen olcsóbb a szokásos medencés berendezésnél, akkor érdemes vele foglalkozni. Ellene szól viszont az, hogy már ma is túl sokféle eleveniszapos telep épült, ami a karbantartás, alkatrész-ellátás stb. szempontjából nem előnyös. Az oxidációs árok hazai alkalmazására vonatkozó tapasztalatok részletes elemzése, az elért tisztítási hatásfok értékek számszerű ismertetése meghaladná jelen hozzászólás kereteit. Ez a téma külön tanulmányt igényel. Egyesületi és műszaki hírek Rovatvezető: D R. VÁGÁS ISTVÁN A Deutsche Gesellschaft für Geologische Wisscnschaften 1967. május 17. és 19. között Freibergben tartott és Ábrahám Oottlob Werner a „geológia atyja" halálának 150. évfordulója alkalmából, valamint a Bányásznappal egybekötött 14. évi közgyűlésén Dr. Schmidt Eligius Róbert egyetemi m. tanárt a geomechanika, a teleptan ós a hidrogeológia terén elért és hazája határain túl ismertté vált tudományos érdemeinek méltánylásaképp — amelyek a magyar geológusok és az NDK geológusai közötti tudományos kapcsolatok elmélyüléséhez vezettek — a május hó 18-i taggyűlés egyhangúlag tiszteleti tagjául választotta. Az erről szóló díszes okmányt a Freibergi Bányászati Akadémia Ásvány- ós Teleptani Intézetében tartott fogadáson, számos bel- ós külföldi notabilitás jelenlétében adta át a Társulat elnöke Prof. Dr. habil. H. J. Rösler. A hallei Martin Luther Egyetem meghívására 1966. április 17-én ós 18-án dr. Schmidt Eligius Róbert előadásokat tartott az egyetem, a meghívott NDK geológusok és hidrogeológusok előtt. Témája volt: az Alföld-kutatás újabb eredményei, különös figyelemmel a termikus ós egyéb energiahordozókra, a 100 éves magyarországi hidrogeológiai kutatásokra és Budapest fürdővárosra. A Magyar Hidrológiai Társaság 1967. május 23-i előadó ülésén Oábri Mihály számolt be indiai kiküldetéséről színes képek vetítése kíséretében. A Szennyvíz Szakosztály 1967. május 24-i előadó ülésén Waltér Füller (Német Szövetségi Köztársaság) a sav- és lúgálló burkolatok tervezési kérdéseiről adott elő. A Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztálynak a Magyar Ágrártudományi Egyesület Növénytermesztési Társasága rendezési keretében 1967. május 29-én tartott vitaülésén dr. Gselőtei László a Jó vízfelhasználási időn kívüli öntözés egyes kérdéseiről tartott előadást. Az előadó kifejtette, hogy a fő vízfelhasználási időn kívül az öntözés vízpótló hatása mellett, sőt helyette előtérbe lépnek az öntözés egyéb hatásai. Ez szükségessé teszi, hogy ilyen időszakokban az öntözési időpont és az öntözővíz mennyiségének megállapítását az eddigiektől eltérő új alapokra helyezzük. A Vízellátási és Hidrogeológiai Szakosztály és a Vízkémiai ós Víztechnológiai Szakosztály 1967. május 30-i közösen rendezett előadóülésén dr. Ollós Géza a szűrés mechanikai, kémiai és biológiai folyamatairól tartott előadást. Az előadás elsősorban a szakirodalom alapján tárgyalta a szűrés legfontosabb alapelveit ós folyamatait, ugyanakkor bemutatta a víztisztítás és a szennyvíztisztítás terén a szűréssel kapcsolatban jelentkező igényeket, fejlődóst ós a kutatás irányzatait. V. I.