Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

9. szám - Dr. Illés István: Újabb kutatási és gyakorlati eredmények a nyugat-európai árkos biológiai szennyvíztisztító telepekkel kapcsolatban (Hozzászólá: Kőrösmezey László és Csanádi Mihály)

Illés 1.: Üjabb kutatási eredmények Hidrológiai Közlöny 1967. 9. sz. 427 west-europáischen Studienreise im Frühjahr 1966 maehte und erganzt diese mit dem wáhrend seiner Reise gesammelten Fachschrifttum. Die veröffentliehten Forschungen und Entwieklungstendenzen studierte er in Holland und in der Deutschen Bundes-Republik, worin ihm in Holland Prof. Dr. Baars, in der BRD Dr. Böhnke behilflieh war. Die Abhandlung fasst die Kriterien <les durch Pasveer und seinen Mitarbeitern ausgearbeiteten biologischen Abwasserreinigungsverfahrens mit Oxydationsgráben kurz zusammen. Sie fiihrt die Grundtypen des Verfahrens vor und bespricht naeh M. Lohr die Erfahi'ungen bezüglich der Vorteile und Nachteile der Oxydationsgraben. Am Beispiel einiger durch das T. X. 0. in den vergangenen Jahren in Holland errichteten Neuentwicklungen von Anlagen schildert der Verfaser ihren Betrieb und die Erfahrungen bei der Betriebsführung. Im weiteren befasst sich die Abhandlung mit den in der Deutschen Bundesrepublik durchgeführten Forschungen und Entwicklungs-Untersuchungen. In diesen Forschungen wurde die grabenförmige Ausbildung beibehalten, jedoch durch Lasterhöhung — abweichend vom Pasveerschen Prinzip — ein neuartiger Hochlastgraben-Typ entwickelt. Dieserist eigentlieh die Grabenform der allgemein verwendeten Lebendschlammbecken, wobei die grosse Raumbelastung beibehalten bleibt, der grabenartige Ausbau aber eine bedeutend biliigere Lösung bietet als die Lebendschlammbecken. Die durchgeführten Untersuchungen weisen dahin, dass die frühere Betrachtung, die Oxydationsgraben w&ren ausschliesslich für die biologische Reinigung der Abwásser kleiner Siedlungen anwendbar, sich verándert hat. Dadurch, dass neben den Pasveerschen Oxydationsgraben auch die Hochlastgráben ein Daseinsrecht gewonnen habén, sind der Reinigung durch Gráben heute praktisch keine Grössenschranken mehr gesetzt. Die Abhandlung befasst sich eingehend mit den Richtlinien zur Ausbildung von Oxydationsgraben und der Anlagen mit Lebendschlammgráben. Sie zeigt, welche neue in der Praxis gut bewáhrte Lösungen die auslándischen Erfahrungen für die Abwásser- und Abwasserschlamm-Behandlung gezeitigt habén. Verfasser betont, dass laut den Forschungsergebnissen die biologische Reinigung in Gráben gegenüber dem hohen biochemischen Sauerstoffanspruch nicht empfindlich ist, im Falle dünner Abwásser hingegen, können sie nicht einmal einen solchen Wirkungsgrad sichern wie die biologischen Tropfkörper. Er zeigt an zwei Bespielen, dass sogar im Falle ihrer Anwendung bei Industrieabwássern mit hohem Gehalt an organisehen Substanzen ein überaus hoher Reinigungs-Wirkungsgrad erreicht werden kann. Auf die in der Abhandlung mitgeteilten Daten gestützt, fasst der Verfasser die auslándischen Feststellungen zusammen und macht Vorschláge für ihre Anwendungen in Ungarn. Die Resultate der deutschen Versuche ergánzt er auch mit den Wirtschaftliehkeitsuntersuchungen von KEHR und RHODE. Die Abhandlung gibt einesteils ein zusammenfassendes Bild über die westeuropaischen Erfahrungen des Verfahrens mit Oxydationsgraben und über die hieraus gezogenen Folgerungen, andererseits weist sie auf die weiteren Entwieklungstendenzen liin. Hozzászólás Kőrösmezey László* : A szerző tanulmányúti tapasztalatai és szakirodalmi források alapján beszámol az árkos telepeken szerzett első 12—14 év külföldi megfigyeléseiről és azon fejlődés irányáról, amely ennek nyomában megindult. Hazai megfigyeléseink egyelőre meglehetősen szegényesek, ennek ellenére Illés István tanulmánya után nem lehet nem beszélni arról, ami az oxidációs árkok vonatkozásában az első árok megépülte óta eltelt öt esztendőben hazánkban történt: akár az üzemi tapasztalatokról, akár tervezési, vagy technológiai megfigyelésekről legyen szó. Elöljáróban el kell mondanunk, hogy öt-hat évvel ezelőtt, amikor az első oxidációs árkok hazai tervei születtek, a tervezőknek a megvalósítás részleteit, a gépészeti berendezéseket, de talán még a méretezés alapfeltételeit illetően is csak a szűkszavú szakirodalmi közlések álltak rendelkezésre. Ha csak ez lett volna az oka a megvalósult berendezések gyermekbetegségeinek, még az is indokolt lett volna. Sajnos voltak azonban ennek sokkal súlyosabb, a kivitelezésben, de még inkább a kezelés szakszerűtlenségében rejlő okai is. Lényegében tehát az első tapasztalatok nem csak sikerről, hanem bizony nehézségekről is adtak számot. Összehasonlításként nem lesz talán érdektelen elmondani, hogy az oxidációs árkok alkalmazása terén hozzánk hasonló fokon álló osztrákok egészen más módon jutottak el jelen állapotukig. A technológiát ós a gépi berendezést^átvették a Passawant cégtől — igaz nem olcsón — de nem kísérleteznek semmit, hanem alkalmazzák ennek a nagytapasztalatú cégnek bevált módszereit és főleg jól működő gépi berendezéseit. * ÉM Mólyépterv, Budapest. 1. Az első tapasztalatokat a gépi berendezések hibái okozták. Mindegyik, eddig megvalósult rotor egyedi terv szerint, csaknem mind más megoldással készült. Működik rotor ékszíj hajtással, lánchajtással, fogaskerék-hajtómű közbejöttével, közvetlen fogaskerék áttétellel. Elvileg önmagában egyik megoldás se marasztalható el, de a gyakorlatban mégis sok a panasz a rotorokra. Nem beszélve a sok részlet hibáiról a tapasztalatok, az eddigi megfigyelések az alábbiakban foglalhatók össze: a) Egészen kis berendezésektől eltekintve lehetőleg dobkefe (Káfigrotor) alkalmazandó. Kis berendezéseknél U profilacélból készített (Rocylaktiv) rotor is megfelel, de inkább 60, mint 40 cm átmérővel. b) A meghajtás mikéntjére eddig az ékszíj meghajtás és a fogaskerék-hajtómű is bevált. A víz feletti térben elhelyezett, tömítéssel ellátott csapágyak nem mutatkoztak érzékenynek. Helyes a csapágyak zsírzását úgy biztosítani, hogy a belső zsírnyomás akadályozza meg a szennyvíz behatolását a csapágy belsejébe. c) A villamos meghajtású tolózárak működésével szemben a legtöbb a kívánni való. Egyelőre javaslom a telep technológiáját úgy megválasztani, hogy ne legyen szükség gépi meghajtású tolózárra. 2. A másik kedvezőtlen megfigyelést az árkoknak a tervezettnél alacsonyabb biológiai terhelése okozta. Ennek következménye, hogy egy esettől eltekintve sehol sem sikerült elérni a számításoknál