Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
9. szám - Dr. Illés István: Újabb kutatási és gyakorlati eredmények a nyugat-európai árkos biológiai szennyvíztisztító telepekkel kapcsolatban (Hozzászólá: Kőrösmezey László és Csanádi Mihály)
426 Hidrológiai Közlöny 1967. 9. sz. Illés I.: Üjabb kutatási eredmények 16. ábra. 30 000 lakosegyenérték terhelésű eleveniszapos árkos telep (Böhnke nyomán) Abb. 16. Graben-Anlage mit einer Lebendschlammbelastungfür 30 000 Einwohner—Gleich werte (nach BÖHNKE) A 16. ábra egy a fentieknek megfelelően üzemeltetett 30 000 lalcoseg-yenérték terhelésű árkos telepet szemléltet. 1500 g BOI 5/m 3 térfogati terhelésre méretezték, területszükséglete 0,4 m 2 lakosonként. A Pasveer-féle oxidációs telep egyetlen, minden tisztítási funkciót ellátó árka helyett a különböző tisztítási funkciókat külön egységek végzik. Az ebből eredő többlet kezelési igénynek azonban nincsen jelentősége, hiszen egy ilyen nagyságú telepet amúgyis kezelni kell. Ez a kérdés csak kistelepeknél játszik szerepet. A szennyvíz rácson és homokfogón való átfolyás után 30 percig tartózkodik az előülepítőben, majd az eleveniszapos árokba kerül. Itt 2,4 órán keresztül levegőztetik, majd réselt falon keresztül az utóülepítőbe folyik. Az iszapot az árokból az előülepítőbe vezetik vissza. A kevert friss iszapot külön rothasztóban rothasztják. Kisebb telepeknél az előülepítési és rothasztási funkciót célszerű egy műtárgyban (kétszintes ülepítő) egyesíteni. Ha a telep költségeit összevetjük a szokványos eleveniszapos berendezések költségeivel, azt találjuk, hogy az eleveniszapos árkos telepen lakosonként 50 DM az építési költség, míg Kehr és Rhode adatai alapján a szokványos eleveniszapos berendezéseknél, ugyanilyen nagyságrendnél 62,50 DM adódik. Azonos energiaráfordítás mellett tehát az építési költségnek kereken 20%-a megtakarítható. Összefoglalás A tanulmányban közöltekre hivatkozva, az alábbiak állapíthatók meg: a) Megváltozott az a korábbi szemlélet, amely szerint a szellőztető árkok kimondottan kis települések esetén gazdaságosak. Az a szemléletváltozás, amely az eredeti Pasveer-féle oxidációs ároktól a nagyobb terhelésű eleveniszapos árokhoz vezetett, a szellőztető árok alkalmazási területét gyakorlatilag korlátok nélkül kiteijesztette. így pl. a jelenleg működő legnagyobb házi szennyvíztisztítást végző szellőztető árok a hollandiai TNO adatai szerint mintegy 70 000 lakosegyenértékes, míg ipari szennyvíz tisztítására már 250 000 lakosegyenérték terhelésnek megfelelő telepet is építettek. b) Kis települések és elválasztó rendszerű csatornázással rendelkező települések esetén igen jól bevált a kisterhelésű (180 g BOI 5 térfogati terhelésű) oxidációs árok. c) Elválasztó rendszerű csatornázással ellátott kis települések esetén célszerű ikerárkos megoldásokat alkalmazni. d) A szellőztető árkos telep igen gyorsan képes alkalmazkodni a szennyvízmennyiség ingadozásához és nem érzékeny az igen nagy töménység-változásokra sem. Kiválóan alkalmazható tehát nagy idényterhelések (üdülőhelyek, konzervgyárak) esetén, ilyenkor idényen kívül az árok oxidációs árokként, idényben pedig eleveniszapos árokként üzemeltethető. e) A berendezés nem kényes arra sem, ha csak időszakosan terhelik a házi szennyvíz mellett szerves ipari szennyvizekkel. f) Megállapították, hogy töményebb szennyvizek tisztítása esetén a tisztítási hatásfok lényegesen magasabb, mint alacsony töménység esetén. Az árkos tisztítás tehát általában ún. híg szennyvizek tisztítására kevésbé alkalmas. g) Nagy eleveniszapos árkos berendezéseknél az iszap kezelését fűtött rothasztóban célszerű végezni. Az aerob iszapkezelés ugyanis igen energiaigényes eljárás. h) Az árkok mélysége minden további nélkül növelhető, ha a megfelelő sebesség- és oxigéneloszlás a víztérben biztosítható. Ilyen esetben azonban a fenti feltételek biztosíthatóságát célszerű előzetes modellkísérletekkel igazolni. i) Eleveniszapos árkos telepek esetében a tisztítási funkciók szétválasztása és az ilyen típusú telepeknél eddig szokatlan tisztítási egységek (előülepítő, rothasztó stb.) beépítése nem jelenti azt, hogy ez a gazdaságosság rovására menne. Ez ugyanis az energiaszükséglet nagymértékű csökkenése révén a gazdaságosság fokozásának irányában hat. IRODALOM | 1] B. Böhnke: Der Hochlastraben (lndustrieabwásser 1963. Mai) [ 2] M. Lohr: Oxidations- und Belebtsehlammgráben als Kláranlagon für kleine Gemeinden. Gas- und Wasserfach. 1965. 2. füzet [3] The oxidation ditch. TNO kiadvány, Hága. 1966. [4] Oxidation ditch in Woudenberg. TNO kiadvány, Hága. 1966. [5] Oxidation ditch in Garderen. TNO kiadvány, Hága. 1966. [6] Oxidation ditch in Scherpenzeel. TNO kiadvány, Hága. 1966. [7] Kőrösmezei) L.: Szellőztető árok alkalmazása szennyvíz biológiai tisztítására. Hidr. Közi. 1961/2. [8] Kőrösmezey L.: Néhány újabb adat a szellőztető árokról, tíidr. Közi. 1963/1. [9] K. Viehl: Belebungsgraben in Grossdüngen. Gasund Wasserfach. 1960. 18. füzet [ 10] Kőrösmezey L.: Szellőztető árkok hazai alkalmazása Műszaki Tervezés. 1964/2. Neuere Ergebnisse in Forschnng und Praxis an den biólogischen Kláranlagen mit Oxydationsgrabcn in Westeuropa Dr. Illés, I. Verfasser veröffentlicht im Zusammenhang mit den Abwaesereinigungsanlagen mit Belüftungsgr&ben seine Erfahrungen, die er gelegentlich seiner 3monatigen
