Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
9. szám - Dr. Illés István: Újabb kutatási és gyakorlati eredmények a nyugat-európai árkos biológiai szennyvíztisztító telepekkel kapcsolatban (Hozzászólá: Kőrösmezey László és Csanádi Mihály)
420 Hidrológiai Közlöny 1967. 9. sz. Illés I.: Üjabb kutatási eredmények Iszapszikkasztó ágyak Befolyás szabályozó 3. ábra. Ikerelrendezésű, váltott üzemű árok (Lohr nyomán) Abb. 3. Oraben mit Wechselbetrieb in Doppelanordnung (laut LOHR) hozam közötti különbség, az ülepítő túlterhelésének meggátlása érdekében célszerű Icülsö esővíztárolót létesíteni. Ennek nagysága a szárazidei vízhozam 3—5-szöröse lehet. Az eső utáni fokozatos árokbavezetés a helyi viszonyoktól függően gravitációsan, vagy átemeléssel megoldható. NyugatEurópában általában erre a célra is csavarszivatytyúkat alkalmaznak. Amennyiben szükség lenne rá, hogy a szárazidei vízmennyiség ötszörösének megfelelő esősidei vízmennyiséget is kezeljék még a7 eső időtartama alatt, úgy vagy nagyobb méretű utótelepítőre van szükség vagy a rotorok oxigénbeviteli képességét kell fokozni a rotorbemerülés mélységének növelésével, esetleg mind a kettőt. Megjegyzendő, hogy ha az árkos telepeket utóülepítővel látják el, ez eleve nagyobb terhelhetőséget tesz lehetővé. Abban az esetben azonban, ha az ilyen telepet az oxidációs árok terheléséhez viszonyítva 3—4-szeres túlterhelésnek vetjük alá, az árok már nem oxidációs hanem eleveniszapos árokként fog tovább tisztítani. Az ikerelrendezésű váltott üzemű ár kot a 3. ábrán mutatjuk be. Ilyen telepeken a nyers szennyvizet felváltva hol az egyik, hol a másik árokba vezetik. Az esetenként nyugalomban levő árok tölti be az ülepítő szerepét, és mindenkor ezen keresztül távozik a rendszerből a megtisztított víz. Az árkok váltásának időrendjét előre megállapítják és automatika szabályozza annak megfelelően a rotorok beés kikapcsolását, valamint az árkokba való bevezetést, illetve belőlük való kivezetést szabályozó zsilipek zárását és nyitását. A szakirodalom szerint ez a megoldás egyaránt alkalmazható elválasztó rendszerű és egyesített rendszerű csatornázással ellátott településeknél 1000 lakosegyenérték terhelés felett. Ez a típus húszszoros túlterhelés esetén is megfelelő tisztítási hatásfokot biztosít. A tapasztalat szerint itt kisebb térfogati terhelést kell alkalmazni összároktérfogatra vetítve, mivel az össztérfogat fele ülepítési célt szolgál. Amíg az előző két típusnál ] 80 g BOI 5-nyel terhelhető lm 3 hasznos térfogat, itt 135 gr BOI 5/l m 3 hasznos térfogat terhelésre méretezik az árkot. A rotorok kívánt mélységű bemerülését megfelelő hosszúságú emelhető és süllyeszthető túlfolyó bukóéi beállításával biztosítják. Megjegyzendő, hogy a hazai előírások 240 g BOI 5 terhelést írnak elő 1 m 3 hasznos térfogatra vonatkoztatva. A váltott üzemű ikerelrendezésű árok esetén a terhelés ennél nagyobb, hiszen a 135 g BOIj terhelést a két (levegőztető és ülepítő) árok össztérfogatára számítják. Az egyik, levegőztetést végző árok hasznos térfogatára vetítve tehát a valóságban 270 g fajlagos B0I : > terhelés jut. A magasabb terhelhetőség oka a váltakozva levegőztetett árok más (az állandóan levegőztetettel összehasonlítva), kedvezőbb miliője. Hasonlóképpen kedvezőbb a helyzet az időnként leülepedő és felkavart, váltakozva levegőztetett iszappal is. Néhány megjegyzés az árkos telepek iszapkezelési problémáiról. Mint más típusú szennyvíztisztító telepeknél, ez itt is sok kérdést vet fel, amely technológiai, szekezeti, üzemeltetési és gazdaságossági téren jelentkezik. Az árkos telepeknél az iszapkezelési problémák a következők: aj Oxidációs ároknál: fölös iszap kivétel az árokból, iszaptárolás, iszapvisszavezetés (a megfelelő iszapkoncentráció biztosítására) és a fölös iszap víztelenítése. b) Eleveniszapos ároknál: iszap kivétel az árokból, iszap tárolás, iszap visszaforgatás, fölös iszap aerob vagy anaerob kezelése, kezelt fölös iszap víztelenítése. Az iszap kivétele több féle módon történhet. Tulajdonképpen nem is az iszapkivétel az első lépés, hanem az iszap—víz elegy kivétele, amelyből második lépésként, ülepítéssel választható ki az iszap. Elvben a víz-iszap elegy kivétele bármilyen emelő eszközzel, tehát például szivattyúval is végezhető lenne, ez azonban az -— energiafogyasztás szempontjából amúgysem igénytelen — eljárást még költségesebbé és igényesebbé tenné. Ezért kerestek szerte a világon olyan megoldásokat, amelyek többletenergia szükséglet nélkül is megoldják a kérdést. Hazánkban is ismert megoldás eleveniszapos telepeknél a fölös iszap visszaforgatására alkalmazott iszapemelő kerék, amelyet a rotor tengelyére kapcsolva a rotor elektromotorjával forgatnak. Még egyszerűbb megoldást szemléltet a 4. ábra. A rotor utáni árokszakaszon az árok hossztengelyére merőlegesen egy vályút helyeznek el, amelybe a rotor mozgása dobja a víz-iszap elegyet. A vályú meghatározott mennyiséget képes az árok melletti ülepítőbe vezetni, míg a többi a vályú szélein átbukva visszafolyik az árokba. A vályú vízszállító képessége beállítható úgy, hogy az árok vízterében
