Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

9. szám - Dr. Illés István: Újabb kutatási és gyakorlati eredmények a nyugat-európai árkos biológiai szennyvíztisztító telepekkel kapcsolatban (Hozzászólá: Kőrösmezey László és Csanádi Mihály)

Illés 1.: Üjabb kutatási eredmények Hidrológiai Közlöny 1967. 9. sz. 419 ződéseken felül a szerves iszap is oxidálódik, míg a másodiknál a BOI

5 terhelés nagymértékű növelése miatt az iszap oxidáció csak részleges. Kialakítási szempontból háromféle ároktípust különböztethetünk meg [2]: a) egyszerű oxidációs árkot, b) ikerelrendezésű oxidációs árkot külön utóülepítővel és c) ikerelrendezésű, váltott üzemeltetésű oxidációs árkot. Altalánosságban rögzíthető, hogy az árkok minden típusa szinte mindenkor előnyben van az egyéb biológiai tisztítóberendezésekkel szemben. Lohr táblázatban ismerteti az összehasonlítás adta eredményeket. Az 1. táblázat x jellel jelöli azokat az összehasonlítási szempontokat, ahol előny mutatható ki a szellőztető árok javára és — jellel, ahol az árkos megoldás hátrányos. A 0 jellel jelölt szempontoknál sem hátrány, sem előny nem mutatható ki. Az árkos telepek tervezésénél Lohr az alábbi irányelveket tartja követendőnek: a) A tisztítótelep előtt csak akkor kell rácsot alkalmazni, ha erre az átemelő szivattyúk védelme miatt szükség van. Itt jegyzem meg, hogy erre a nyugateurópai telepeknél általában nincs szükség, mivel mind a nyers szennyvizek, mind az iszap átemelésére csavarszivattyúkat alkalmaznak, amelyek a darabos szennyeződésekre nem érzékenyek. b) A homokfogó a szennyvíztisztító telepek első tisztítási fokozataként nem szükséges, az árokfenekére leülepedő homokot azonban időnként ki kell tisztítani. Az NSZK-ban úgy találták, hogy fél- egy évenként kerül sor a homok kiemelésére. Ezt a műveletet a tisztítótelep üzemeltetése közben is el lehet végezni. c) Az árok szabad átfolyási keresztmetszetébe semmilyen zavaró építményt sem szabad beépíteni. A víz átáramlási sebességének legalább 30 cm/see-nak kell ugyanis lennie. d) Amennyiben az árok megfelelő állékonyságú talajban épül, az árok-rózsük biztosításáról csak a vízszint vonalában kell gondoskodni. Ez előregyártott betonlap burkolattal megoldható. e) Nem megfelelő állékonyságú talaj esetén a teljes árokkeresztmetszetet (rézsűk és fenék) célszerű burkolni. f) A fölös iszap kiemelésének lehetősége az árokkialakítástól függően más és más lehet. Törekedni kell azonban arra, hogy mind a fölösiszap kiemelése, mind a visszatérő iszapnak az árokba való visszajuttatása mennél kevesebb energiaráfordítással legyen megoldható. ' Iszapszikkasztó ágyak Iszaptároló V/////

A~Automatikuskapcsolóberendezés jN

11

11

11

11 Elvezető berendezés 1. ábra. Egyszerű oxidációs árok (Lohr nyomán) Abb. 1. Einfacher Oxydationsgraben (nach LOHR) r T T T 1 Iszapszikkasztó ággok -4l! J 1 Ji Gravitációs vagy 1 átemelős bevezetés Bevezetes | ls\apvisszavezetés Utoülepitó Befogadó 2. ábra. Egyszerű vagy ikerelrendezésű árkos telep utóülepítővel (Lohr nyomán) Abb. 2. Orabenanlage in einfacher oder Doppelanordnung, mit Nachklarbecken (nach LOHR) A telepek működése különböző ároktípusok esetén Az egyszerű oxidációs árok vázlatát az 1. ábra szemlélteti. Lehetőleg elválasztó rendszerű csatornázással ellátott kis települések esetében alkalmazzák, ahol a lakosegyenérték terhelés 1000 alatti. Működése röviden úgy jellemezhető, hogy a szennyvizet lényegében folyamatos üzemű, utóülepítő nélküli árokban tisztítják, az elfolyó tisztított víz lebegőanyag mentességét azáltal biztosítják, hogy elvezetés előtt az iszapot magában az árokban ülepítik. Az ülepítés idejére a víz mozgatását végző rotor leáll és a megnyitott elvezető berendezésen keresztül a tisztított víz egy kívánt vízszintmagasságig elfolyik. Ennek elérésekor az elvezető berendezés bezárul és a rotor újra működésbe lép. A folyamatosság biztosítása céljából egy-egy alkalommal csak néhány cm-es vízréteget bocsájtanak el. A 2. ábra az ikerelrendezés árkostelep utóülepítős változatát mutatja be, amely oxidációs és eleveniszapos árokként is működhet. A berendezés folyamatosan működik. A tisztított vizet elvezetés előtt külön utóülepítőn vezetik át, ahol az iszap a víztől elválik és a víz lebegőanyag mentesen vezethető a befogadóba. A leülepedett iszap egy részét visszavezetik az árokba, másik részét pedig oxidációs árok esetén — az iszapszikkasztó ágyakra vezetve szikkasztják. Eleveniszapos árokban, ahol az iszap nem ásványosodik teljesen, tartalmaz még bomlékony alkotórészeket, ezt természetesen nem tehetjük meg. Az iszap további kezelését az eleveniszapos árkoknál ismertetjük. M- Lohr [2] az oxidációs ároknak ezt a típusát már egyesített rendszerű csatornával ellátott településeknél is megfelelőnek tartja, ahol a lakosegyenértékszám 1000 feletti. Javasolja, hogy a száraz- és esős idei vízhozam ingadozására való tekintettel az utóülepítőt 3 órai tartózkodásra de legalább 25 m

3-es ülepítőterűre méretezzük. A könnyű eleveniszap miatt célszerű függőleges átfolyású tölcséres ülepítőt alkalmazni, maximálisan 1 m/ó ra felszálló sebességgel. Abban az esetben, ha túl nagy a száraz- és esős idei víz-