Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
8. szám - Csanády Mihály: Szennyvíziszap aerob lebontásának vizsgálata (Hozzászól: Benedek Pál)
Hozzászólás Benedek Pál Hidrológiai Közlöny 1967 8. sz. 381 Az összesíteti eredmény 1. táblázat Összes Vízfázis Szilárdfázis száraz hamu illó száraz hamu illó száraz hamu illó 1. 17,215 9,877 7,338 1,071 515 556 16,144 9,362 6,782 2. 14,770 9,309 5,461 1,764 743 1021 13,006 8,566 6,440 3. 2,445 568 1,877 —693 —228 —465 3,138 796 2,342 mg/l-ben mérve, ahol 1. = betáplált iszap, 2. = kezelt iszap, 3. = anyagcsökkenés. csökkenés (2342/6782=) 36%. (Az iszap levegőz tetési ideje térfogatra 3 nap, iszapkorban kifejezve 4,75 nap volt.) Legyen szabad megemlíteni, hogy ugyancsak fenti kísérleti részperiódus alatt az iszap %-os szervesanyag tartalma VII. 24-én 58,2%-ról 28,5%-ra és VIÍ. 31-én 42,7%-ról 23,4%-ra csökkent. Az átlageredményt a VII. 29-i mérés rontja, ahol 42,7%ról csupán 41,5%-ra esett a szervesanyag tartalom. Analitikai hiba a paralelek miatt kizárt, csakis arról lehet szó, hogy egyszer homokosabb mintát „sikerült" venni, máskor papír- vagy rongyfoszlány kerülhetett a mintába. A Szerző néhány minta analizálása alapján állapította meg a 3. táblázatában szereplő 26,6%-os szervesanyag tartalmat a városi anaerob rothasztó kezelt iszapjában. Más szóval a szervesanyag abszolút csökkenése Csanády szerint 56%-ot tenne ki. Sajnos ezt statisztikai megfontolásból sem fogadhatjuk el „összehasonlításnak", éppen ezért hoztuk fel fenti példát a VITUKI aerob-kezelési kísérlet egy kiszakított periódusáról, hogy ezzel is dokumentáljuk a nagyszámú adat szükségességét. Nem tartom megalapozottnak aszerzőnek a térfogat igényre és gazdaságosságra vonatkozó megállapításait sem. Bebizonyított, hogy teljesoxidáció 20—30 napos iszapkorral 4—6 órás, szennyvízre vonatkoztatott átfolyási idő mellett is megvalósítható (1.: Csanády cikkénél 10-es hivatkozási számú irodalmat). Más helyen tett írásbeli nyilatkozatában 8 órás időtartamot a szerző is helyesel. Nos, ha 150 l/fő/nap szennyvízmennyiséggel számolunk, a 8 órás átfolyási idő 50 l/fő medencekubatúrát jelent, de a szennyvíz megtisztítására és az iszap stabilizálására együttesen. Kehr kísérletei szerint ugyanez az érték 25—37 l-re adódott. A különálló aerob iszapkezeléssel kombinált eleveniszapos rendszernél összesen 3—4 órás átfolyási időt lehet számítani (szennyvíztisztításra 1,5—2 óra, és kb. ugyanannyi térfogat az iszapstabilizációra) még akkor is, ha a különálló aerob lebontó 8 napos iszapkorral működne. Tehát elégséges 20 l/fő összes medencekubatúra, melyből 10 1 jut a szennyvízre és 10 1 az iszapra. (Ez ismét egyezik Kehr-nek a bevezetőmben hivatkozott adataival.) A 15302/62 módosított magyar ajánlott szabvány azt írja elő, hogy legkevesebb 24 órás iszap levegőztetési idő legyen, de sűrítő és recirkuláció mindig kell és az iszapot 98% víztartalommal kell számítani. így az iszaplebontó és sűrítő kubatúrájára kb. 4—5 1 adódik 1 napos iszaptározás mellett és nem pedig 1,131. A szerző által említett 50 l/fő iszapkezelő kubatúrára fentiek fényében akkor sem lenne szükség, ha teljesoxidációs rendszert veszünk alapul. A reális érték mindenképp 10 1 körül kell legyen, szemben a fűtött anaerob rothasztó 60—90 l/fő és a fűtetlen anaerob rothasztott 180 l/fő értékeivel, amihez még az előülepítő térfogatát kell hozzászámítani. Rögtön le kell azonban szögezni, hogy az aerob iszapkezelés gazdaságosságát a fűtött anaerob rothasztóéhoz képest elsősorban nem a kubatúrában jelentkező megtakarítás képezi, hanem a fűtő, keringető és gázos berendezések elmaradása, melyek az iszapkezelés beruházási költségének több, mint felét teszik ki. Amíg a termelt gáz nem hasznosítható, addig a többletkiadás vesztett pénz, mert az amortizáció legalább akkora költséget képez, mint az aerob iszapkezelés energiaszükséglete. (L.: Tasfi L.: „Szennyvíztisztítótelepek költségviszonyai" VITUKI 1966-évi témajelentését.) A Kehr nyomán készült 2. ábrásal szeretném bizonyítani, hogy nemcsak a VITUKI jutott fenti gazdasági eredményre, hanem tőle teljesen függetlenül az NSZK-ban és ottani költségviszonyok mellett is ugyanez a költségösszehasoniítás eredménye. Abból a szempontból, hogy az iszap végső víztelenítése mesterséges úton iszapszikkasztó ágyakon, vagy iszaptóban történik, különböző előkezelést igényel. 0 10000 50000 MAGYARA2AT: tsoooo Lakosegyenérték A számítás a következő kiindult adatokon alapszik: Rothasztó térfogat0,035m'/fó; stabilizációs (aerob) medence térfogat 0,010m 3/ffi,< organikus szárazanyag 56gr/fó*nap, vagg 20 kg/évxfó;az aerob stabilizáció energiaszükséglete 0,30 kWó/kg organikus szárazanyag-, gázhozam O025rr1 3/nap*fó; gáz hasznosítás 80 %-os; a rothasztó gázbál termelt elektromos energia 1,7 kWo/rrfgáz; leírás az építés/ költségek 10Z-a;kb-20éves omortizacióra évi kamat 7% 2. ábra. Aerob és anaerob iszapkezelés költségösszehasonlítása a Nordhorn-i (NSZK) nagyüzemi eredmények alapján (Kehr nyomán)
