Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Csanády Mihály: Szennyvíziszap aerob lebontásának vizsgálata (Hozzászól: Benedek Pál)

380 Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. Hozzászólás Benedek Pál labor kísérletek igazolták. Bizonyítható azonban, hogy az aerob lebontás során szervetlenanyag csökkenés áll elő a szilárd fázisban, mely elsősorban oldatbamenetel révén következik be, de a hidrokarbonátoknak a levegőztetés során végbemenő elbomlása a vizes iszapszuszpenzióban is anorganikus csökkenést okoz. Utóbbi, eddigi kísérleteink szerint az eredeti anyag 2—12%-át teheti ki. Csanády az iszap szervesanyag tartalmát a káliumpermanganátos oxigénfogyasztással is jellemzi. Ez tudvalevőleg még az izzítási veszteséggel mért meghatározásnál is bizonytalanabb mérőeszköz. Érdekes volna megtudni, hogy miért nem a kémiailag logikusabb bikromátos oxigénfogyasztást használta? Ezzel a külföldön is alkalmazott módszerrel egyébként azt találtuk, hogy az aerob lebontás alatt történő szervesanyag csökkenés átlag kétszerese az izzítási veszteséggel mért értéknek. Ezen a helyen nincs mód arra, hogy kitérjünk a VITUKI és a külföld által használt vizsgálati módszerekre (légzésintenzitás-, TTC-mérés) de ezekkel alapvetően más képet kapunk az eleveniszap aerob lebontásáról, mint ha az izzítási veszteséggel mért szervesanyag-súly abszolút változását nézzük (Benedek, GWF, 24 és 26, 1966). Ez alkalommal megelégszünk azzal, ha csak a Csanády tanulmányában is szereplő egvik laborkísérletet, az 1965. IV. 27.—V. 5. között végrehajtott és általa „első kísérlet"-ként emlegetett vizsgálatot vesszük szemügyre és az ő 3. ábrájával szemben felrajzoljuk a szárazanyag-súly, szervesanyag-súly és coliszám változását az idő függvényében (1. ábra). Ennél a kísérletnél — mely a VITUKI laborában folyt — az összes vizsgálatot az OKI végezte, az ábrán szereplő adatokat Csanády Mihály és néhai Gregács Margit (OKI) közölte a VITUKI-val rövid úton. Mivel a huzamos levegőztetés során a kb. 20°C hőmérséklet mellett párolgási veszteség volt — amit pontosan ki lehet mérni —, az adatokat, ahogy Csanády is írja, erre korrigáltuk. A szárazanyag csökkenés 24 óra után 15,3%, de ha leszámítjuk a vízfázis oldott anyagát, mely legalább 1 g/l lehet, tehát a tényleges iszapsiilyt vizsgáljuk, úgy az 17,4%-ra emelkedik. A szervesanyagot mérve ugyanez 14,5%, illetve (0,5 g/l-re véve durván az oldott szervest) 15,6%. A harmadik nap után igen ellapul a súlycsökkenés görbéje, míg fenti korrigált számítás alapján a harmadik napi száraz- és szervesanyag 24,2%, illetve 26,4%, addig a 8. napi értékek 28,1, illetve 31,3%. A teljes szervetlen anyagcsökkenés 6%, de nem ismeretes a szilárdfázis szervetlen anyagcsökkenése, ami nyilván több ennél. Sok VITUKI laborkísérletnél különböző, de teljes biológiai tisztításból és átlagos összetételű házi szennyvíz kezelésből származó eleveniszapnál az iszapoxidáció során az első napi szervesanyag súlycsökkenés átlag 15—25%, a 6—8 napos, gyakorlatilag véglegesnek tekinthető csökkenés 30—40% között található. 2. Technológiai-gazdasági problémák A Csanády által ,,Előkísérletek"-nek kinevezett (budakeszi és 1963-as pécsi) kísérletekkel egyáltalán nem foglalkozom, mert azok körülményeit [coli/ml] [g/l] 1. ábra. Házi szennyvízből tenyésztett eleveniszap továbblevegőztetési kísérlete a VITUKI laboratóriumában nem ismerem — de csodálkozásomnak adok kifejezést, hogy a Szerző olyan eredményeket vagy eredménytelenségeket emleget, amelyeknél a kísérleti körülmények előtte sem tisztázottak. Ugyanígy különösnek tartom azt a kijelentést, hogy ,,. . .a második napon (az iszapoxidáció második napján) is növekedett a bakteriális sejtállomány." Véleményem szerint a „kétesértékű" megállapítások abból a nehézségből fakadnak, hogy a Szerző csak a más által végzett kísérletekre tudott támaszkodni és saját kísérleti tapasztalattal nem rendelkezik. A VITUKI 1964-és kutatási eredményeivel kapcsolatos részben kifogásolom, hogy a) az anaerob rendszernek az aerobéhoz viszonyított jobb hatásfokát egy olyan saját maga által képzelt relatív mérőszámmal méri, amelv nem ad egyértelmű kapcsolatot az abszolút szervesanyag lebontás és a kezdeti szervesanyag tartalom között, b) hatásfok értékeket statisztikailag össze nem hasonlítható alapon próbál egymáshoz viszonyítani. Kétségtelen, hogy az anaerobia több olyan szervesanyag, pl. a cellulóze lebontására is képes, ami aerob úton — legalábbis teljes egészében — nem történhet meg. Ennek egyenes következménye, hogy előbbivel nagyobb arányú szervesanyag lebontás érhető el, mint utóbbival, és a különbség annál nagyobb az anaerobia javára, minél több papírt, rongyot tartalmaz a szennyvíziszap. Ennek ellenére érdemes egy kissé jobban megnézni ilyen szempontból az 1964-es pécsi VITUKI kísérleteket. (L.: „Aerob iszapkezelési kísérletek a pécsi VITUKI kísérleti telepen" c. 1964-es VITUKI témajelentést.) A több részre osztott kísérleti periódusnak van egy olyan 14 napos szakasza (1964. VII. 21.—VIII. 3.), ahol az összes szervetlen (vízzel együtt bepárolt és izzított) anyagban 5,7% volt a csökkenés. (1. táblázat) A szilárdfázis kezdeti szervesanyag tartalma 42%, a kezelté 34%, tehát a Csanády által említett relatív szervesanyag tartalom csökkenés 19%, ezzel szemben az általunk mért abszolút szervesanyag