Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Csanády Mihály: Szennyvíziszap aerob lebontásának vizsgálata (Hozzászól: Benedek Pál)

,Csanády M.: Szennyvíziszap aerob lebontása Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. 465 HccjieAOBaHHe aapoÖHOro pacnaAa mia CTOMHbix BOA Untersuchung des aeroben Abbaus des Klarscblammes lanadu, M. J\JIH C03aaHHH TexHOJioriíH aapoöHoro pacnaAa ima CTOIHHX BOA HCXOAH H3 npilHUHIia OMHCTKH CTOMHblX BOA nojiHbiM OKHCJieHHeM őbijiM npoBeaeHbi B HccjieaoBaTejibCKOM HHCTHTyTe BOAHOrO X03HÍÍCTBa HCCjieAOBaHIia. B xoAe HCCJreAOBaHHií B uejinx caHHTapHoií oueHKH cnocoöa MO>KHO 6biJio 3A(J)HKCNPOBATB CJIEAVIOINNE : 1. AapoÖHoe pa3jio>KeHHe jimiiHero ana, nojiyiaeMoro H3 CHCTeMbi aKTHBHoro HJia He HMeiomefi nepBimHoro OTCTOHHHKa MO>KHO OCyilíeCTBJlHTb. 2. OTpaöoTaHHbiií TaKHM 0Öpa30M HJI He CKJIOHCH K THHeHHIO. 3. PA3JIHINE MOKAV nponeHTHbi.w COAEPWAHIIEM OTpaöoTaHHoro n HeoTpaöoTaHHoro HJia 3Ha<mTejibHo MeHbuie, ieM npeAnoJiaraJiH paHbiue. Hanpaviep B r. Ilen (B ÖEAHOM B OPRAHHIECKOM MaTepiiaJie HCXOAHOM mié) B cjiyiae 3-x AHeBHoíí aapaiiHH pa3jn«He cocTaBiuio Bcero JIHIUB 17,5%. FLJIH — COOTBETCBYIOMERO AHAAPOŐHOMY THOeHHio — pacnaAa opraHHiecKoro MaTepnajia (30—35%) 3Aecb NOTPEÖYETCH aspauHH B pa3Mepe 6—8 AHCH. (Ilpn 20°C). B cjiyqae HopMaJibHoro coAepwaHHíi opraHHnecKoro MaTepnajia B HJie MOJKHO HaőjiioAaTb eme MeHbuinií TeMn pacnaAa, npniHHy KOToporo BbiHCHiiTb He y/iajiocb. 4. OTHocHTejibHo 3HMHeíi SKcnjiyaTamni He HMeeM eme AaHHbix. 5. Hej]b3H ÖblJIO II 0AH03H3HH0 OnpeAeJlHTb M3KCHMajibHoe KOJIHIECTBO OC3AKOB, aocTiiraeMoe B oöopyAOBaHHH pacnaAa njia, 3HaTb KOTopoe Hy>KHo c TOIKH 3peHHÍI ONPEAEJIEHHH TpeöyeMoro oö-BEMA aapannii. 6. flo CHX nop npoBCAeHHbie onbiTbi He AANH AOCTOBepHbie pe3yjibTaTbi c TOMKH 3peHini BO3MO>KHOCTH oőe3BOJKJKHBSHHH mia. MoweT őbiTb, MTO ocymemie B cnemiaJibHbix Menax He BO3MO>KHO SyAeT oőecneiHTb. 7. CnjibmaHHe HJia B eryCTHTejie nacTO 3aTpyAHHeT npaKTimecKoe peuieHiie cryiueHiiH. CHCTeMaTH^ecKoe npnMeHeHiie caMOCTOHTe.nbHoro OÖOPYAOBAHHH AJifl pacnaAa HJia AOJI>KHO c^eAOBaTb 3a BbiHCHeHiieM yKa3aHHbix B nyHKTax 3—7 BonpocoB. PÍIAOM NPOAO^)KEHHH H pacunipeHHH HCCJIEAOBAREJIBCKOFI paöoTbi, c npoeKTHpoBaHiieM HOBMX OSOPYAOBAHHIÍ Hy>KHo noAO)KAaTb ao Tex nop, noKa oö-beicTbi TaKOH CHCTe.wbi (r. riei, r. Bau H r. HnpeAbxa3a) npeAOCTaBJiaiOT npo»3BOACTBeHHbie w SKcnjiyaTaimoHHbie onbiTbi. Csanády, M. Für die Ausgestaltung der aus dem Prinzip der Abwasserreinigung mit vollstandiger Oxydation entwickelten separaten aeroben Schlammabbau-Technologie hat die Forschungsanstalt für Wasserwirtschaft' VITUKI Versuche durchgeführt. Die Erfahrungen bei den zwecks Wertung des Verfahrens aus sanitáren Gesichtspunkten durchgeführten Untersuchungen können in folgenden zusammengefasst werden. 1. Der aerobe Abbau des aus einem Belebtschlammsystem ohne Vorklárung stammenden überschüssigen Schlammes kann durchgeführt werden. 2. Der so behandelte Sehlamm neigt nicht zum stinkenden Faulnis. 3. Der Unterschied zwischen dem prozentuellen Gehalt an organischen Substanzen des unbehandelten und des behandelten Schlammes ist bedeutend kleiner als früher angenommen. Zum Beispiel in Pécs (an organischen Substanzen armer Ausgangs-Schlamm) war der Unterschied nach einer Belüftung von 3 Tagén 17,5%. Zum Abbau der organischen Substanzen in der anaerobén Fáulung entsprechendem Masse (30—35%) scheint hier eine 6—8 tagige Belüftung für notwendig (auf 20°C !). Im Falle eines Schlammes mit normalem organischen Stoffgehalt, war ein noeh langsamerer Abbau bemerkbar, dessen Grund noeh nicht geklárt ist. 4. Es stehen uns noeh keine Daten für die Möglichkeit des Winterbetriebs zur Verfügung. 5. Auch die beim Schlammabbau erreichbare maximale Trockensubstanz konnte noeh nicht eindeutig festgestellt werden, deren Kenntnis zwecks Bestimung des notwendigen Belüftungsraumes — als Grundwert für den Entwurf — ebenfalls von grundsötzlicher Wichtigkeit ist. 6. Die bisherigen Versuche habén aus der Sicht der Entwasserbarkeit des Schlammes, keine beruhigenden Resultate gegeben. Es kann möglich sein, dass das Problem mittels Trockenbeeten nicht lösbar sein wird. Vor der systematischen Anwendung des separaten aeroben Schlammabbaus, waren die in obigen Punkten 3—7 angeführten Fragen zu kláren. Mit Fortsotzung und Ausbreitung der Versuchsarbeiten ist es auch zweekmássig, mit dem Entwurf der neuen Einrichtungen zu warten, bis die im Bau befindlichen grossen Anlagen mit diesem System (Pécs, Vác, Nyíregyháza) Betriebserfahrungen liefern. Hozzászólás Csanády Mihály: „Szennyvíziszap aerob lebontásának vizsgálata" c. tanulmányához BENEDEK PÁL Elöljáróban megjegyzem, hogy Kehr ós Pflanz nemrég ismertette a Nordhorn-i (NSZK) aerob iszaplebontó berendezést (Österreichische Abwasser-Rundschau 10, Folge 6, 1965.), majd ugyancsak Kehr a Vízminőségi Kutatók Szövetségének III. Nemzetközi konferenciáján (München, 1966) beszámolt az aerob iszapkezelés technikai és gazdasági kérdéseiről. Mudraclc a „Münchener Beitráge' 13. kötetében (1966) fejti ki ugyanezeket a kérdéseket, részletesebben, sokat idézve a VITUKI 1964. évi kutatási beszámolójából (Benedek, Ábrahám, Farkas: „Aerob eljárások vizsgálata szennyvíziszap kezelésénél"). Von der Kmde Bóes egyik berendezését tervezi ezzel a módszerrel (a VITUKI ós a Bécsi Műegyetem Szennyvíztisztítási Tanszéke között kooperációs kapcsolat van, hivatkozott munkában a VITUKI konzultál). Legutóbb a „Das Gas und Wasserfach" című NSZK szaklapban ismertettem a magyar kísérleti eredményeket (GWF. 24 ós 26. füzet, 1966). 1. Analitikai problémák Csanády cikkéből az olvasható ki, hogy egyetlen helyes mérőszám létezik az aerob iszapkezelés során végbemenő változások ellenőrzésére, ez pedig a beszárított iszapszuszpenzió izzítási veszteségének súlyaránya a teljes szárazanyaghoz (továbbiakban „Szerves százalék"). Ábrái azt tükrözik, hogy ilyen mérőszámnál pedig alig lehet változást találni a levegőztetési idő függvényében, sőt arra a következtetésre jut, hogy ilyenformán az iszap nem is adhatja le a víztartalmát. Egyetlen „elismerés", hogy a kezelt iszap nem terjeszt bűzt. Ezzel viszont azt is el kellene ismerni — és kár, hogy erről nem tesz említést —, hogy az aerob kezelés végén más szervesanyag található, mint az elején. A magam részéről a szerves százalékot egyáltalán nem találom olyan megbízhatónak, mint szerző. Az „aerosol" elmélettel, amivel részben az „anyageltűnést" magyarázza, a helyzet az, hogy a pécsi ,,B" modell rotoros felületi légbevitellel működött és ami a legfontosabb, a műtárgy szabad felületét acéllemez ellenző borította, mégis jelentős szervetlenanyag-csökkenést mértünk. Másrészt „aerosol" eleveniszap buborékos levegőztetésénél sem keletkezik, ezt igen körültekintő VITUKI-