Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Csanády Mihály: Szennyvíziszap aerob lebontásának vizsgálata (Hozzászól: Benedek Pál)

Csanády M.: Szennyvíziszap aerob lebontása Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. 373 1. táblázat Az iszap iilepíthetőségének változása nem kielégítő légbevitel esetén Budakeszi, 1963 TaőAuifa 1. H3Menenue ocajicdaeMOcmu ujia e CAytae ne­docmamoiHoü nodaiu eo3dyxa Tabelle 1. Ánderung der Absetzbarlceit des Schlammes im Falle von ungenügender Luftzuführung A medence Mintavétel időpontja IV. 30. V. 2. V. 6. V. 29. Szárazanyagtartalom, [g/l] 8,9 14,7 15,7 17,3 1 óra alatt elváló iszapvíz térf.% 70 12 4 0 Iszaptérfogati index [ml/g] 56 71 70 68 B medence Mintavétel időpontja V. 2. V. 3. V. 7. V. 29. Szárazanyagtartalom, [g/l] 6,7 13,0 15,0 13,0 1 óra alatt elváló iszapvíz térf.% 80 11 1 1 Iszaptórfogati index, [ml/g] 49 80 70 71 dást, a kolloidok stabilizálása révén a vízleadó­képesség romlását eredményezheti. Pécs 1963 A VITUKI pécsi kísérleti telepén 1963 augusz­tusában Pásztó Péter irányításával indult meg az előülepítő nélküli eleveniszapos szennyvíztisztítás és aerob iszapkezelés hatásfokának meghatározá­sára irányuló kísérleti munka. A modellkísérletek vizsgálatába a Baranyamegyei KÖjAL laborató­riumának a bevonásával az OKI is bekapcsolódott. Az alább ismertetésre kerülő pécsi adatok 1963 évi része nagyobbrészt a KÖJÁL laboratórium (dr. Engert Imre és Molnár Sámuel) vizsgálati anyaga, 1964-ben a vizsgálatot teljes egészében az OKI végezte. Egyidejűleg természetesen a VITUKI a technológiai adatok mérése mellett részletes kémiai vizsgálatokat végzett, ezeknek az eredményével itt általában nem foglalkozunk. Megemlít­jük azonban, hogy a mért adatok nagy része — a méré­sek hibahatárán és a mintavételi körülmények okozta szórásán belül — meglehetősen jól egyezett az egészség­ügyi laboratóriumok által mért értékekkel. A kísérletek­kel csak az iszaplebontás szemszögéből foglalkozunk, ma­gával a szennyvíztisztítással nem. A kísérletek tech­nológiai adatait a VITUKI vonatkozó témajelentései tartalmazzák. Itt ezekre csak annyiban térünk ki, amennyiben az adatok értékelése feltétlenül megkí­vánja. Az iszapstabilizációs kísérletek félüzemi mé­retben, szakaszos üzemmel történtek. Az aerob le­bontás szempontjából lényeges kísérletek (III. jelzés) kiindulási iszapja előülepítő nélküli, 2 órás szellőztetési idejű — szintén félüzemi méretű — eleveniszapos rendszerből (G s z = 4 g/l) származott. Az iszapminták kémiai vizsgálatakor meghatároz­tuk a bepárlási és izzítási maradék, a permangáttal mért oxigénfogyasztás (savas közegben, általában 100-szoros hígításban) és az iszaptérfogati index értékét, felvettük 1. ábra. „Kessener III." kísérlet. (Pécs, 1963) Puc. 1. Oribim ,,Keccemp III" Abb. 1. Versuch „Kessener III" (Pécs, 1963) az ülepedósi görbét. A vett minták különböző víztartal­mából adódó szórás, illetve az eredmények egységesebb értékelhetősége érdekében a mórt adatokat a száraz­anyag súlyára vonatkoztatva adjuk meg. A szervesanyag viszonylag könnyen bontható részét a kémiai oxigénfo­gyasztással, összes mennyiségét az izzítási veszteséggel mértük. Ez utóbbit a bepárlási maradók százalékában kifejezve mint százalékos szervesanyagtartalmat adjuk meg, ami megfelel a külföldi irodalomban szokásos mód­nak („volatile solids %" [20]). Az első kísérletsorozat forgókefés légbevitellel történt (jelzése ,,Kessener III."). A mért kémiai adatokat az 1. ábra mutatja. Az összes szerves­anyagtartalom alig csökkent, az oxigénfogyasztás­sal mért szervesanyagtartalom csökkenése is kis­mértékű. Az iszaptérfogati index jelentős kezdeti növekedés után a kiindulási érték kb. 2/3-án állan­dósult, 6—8 nap levegőztetés után. A szárazanyag­tartalom (Gsz) 7,8—7,5 g/l között ingadozott, nem változott egyértelműen. Az összehasonlításképpen elvégzett II. jelű kísér­letben, amelynek iszapja 8 órás levegőztetésű, előülepí­tés nélküli rendszerből származott, az iszapindex növe­kedése nem volt megfigyelhető. (O s z— 4,5—5,0 g/l volt, nem változott lényegesen.) A kísérletsorozatot felszínközeli légbefúvással megismételték. Lényeges különbség volt, hogy az aerob lebontóban a szárazanyagtartalom nagyobb volt: kezdetben 18 g/l, amely 8 nap alatt 11 g/l-re csökkent. A szervesanyagtartalom és iszapindex értékeit a 2. ábra mutatja („INKA III."). Az iszap­index görbéje szintén maximumot mutat, az előbbi­nél laposabbat. A maximumot a 6. napon mértük ( a VITUKI az 5. napon), ami arra mutat, hogy a folyamat a Kessener kísérletben tapasztaltnál las­súbb volt. Az oxigénfogyasztás értéke szintén nö­vekedett, csak a 8. napon észleltünk csökkenést. A kísérlet befejezéséig ellaposodás nem volt mér­hető, ez várhatóan csak 10 nap után következett volna be. Az összehasonlításul elvégzett „INKA II." jelű kí­sérlet — 8 órás átfolyású rendszerből származó iszap­pal — szintén az előzőtől eltérő eredményt mutatott: Az oxigénfogyasztás és az iszapindex értéke növekedett. A szárazanyagtartalom itt is 18-ról 11 g/l-re csökkent.

Next

/
Thumbnails
Contents