Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Csanády Mihály: Szennyvíziszap aerob lebontásának vizsgálata (Hozzászól: Benedek Pál)

372 Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. Csanády M.: Szennyvíziszap aerob lebontása ódikus iszap-betáplálással történtek. Külön vizsgálták a hőmérséklet, a levegőztetési idő, a levegőbevitel, a terhelés és a pH hatását. Az eredményeket statisztikai módszerekkel értékelték. Szoros összefüggést találtak a szervesanyag lebontás és az iszapkor között (20°C-on, 1,25 1/1 • perc légbevitel mellett): ÍJ = 2,84+ 35,07 -log ti, ahol rj a szervesanyagtartalom csökkenése (%), ti az iszapkor (nap): a lebontóban levő iszapmennviség és a naponta bevitt iszapmeny nyiség hányadosa. Eszerint pl. 30% szervesanvag-csökkenéshez 6, 38%-hoz 10 napos iszapkor beállítása szükséges 20°C-on. (A hazai 11 °C-os átlagos hőmérsékleten a megfelelő iszapkor-értékek majdnem mégegyszer ekkorára tehetők!) A lebomlás végterméke humusz-szerű, biológiailag állandó anyag. Lawton összefoglalja a témára vonatkozó, nem közölt, vagy nálunk nem hozzáférhető kísérleti eredményeket is. A kísérletek eredménye eléggé különböző. Figyelemreméltó pl. Ottó adata, aki gyógyszeripari szennyvíz esetében laboratóriumi méretben végzett sikeres aerob lebontási kísérletet: üzemi méretben megismételni viszont nem sikerült. Kehr totáloxidációs kísérletekkel kapcsolatban vizsgálta az iszap aerob lebontását [10]. Azt tapasztalta, hogy az iszapkort három hétre csökkentve kénhidrogénfejlődés, tehát az iszap rothadóképessége volt megfigyelhető, anélkül, hogy a víztelenítlietőség romlott volna. A levegőztető medencében beállítható maximális szárazanyagtartalom az adatok szerint 11 g/l volt. Benedek Pál kísérletei során [17] meglepően gyors lebomlást mért. A szervesanyagtartalom a levegőztetés kezdetén csak 40 percig növekedett, utána igen gyors csökkenés következett. 24 óra alatt a csökkenés 21 (Pestszentlőrinc), illetve 33% (Hódmezővásárhely [18]) volt. Pécsett nyers szennyvíziszap levegőztetése során 24 óra alatt a szárazanyagtartalom 56, a szervesanyagtartalom 45%-kal csökkent. (Ez a Lawton egyenletében megadott lebomlási sebességnek több mint tízszerese!) Célkitűzés Az ismertetett kísérletek az iszap szervesanyagtartalmának, ülepedőképességének. víztelenít hetőségének, esetleg rotliadóképességének vizsgálatával foglalkoztak. Az eredmények és az eredményekből levont következtetések erősen eltérőek, ezért az irodalom alapján egyértelmű véleményt alkotni nem lehet. A fennálló bizonytalanság jellemzésére csak egy példát említünk: Az első hazai tervek (sőt a szabvány is) az iszap 24 órás levegőztetésével számoltak. Ha ehhez -—• ellenkező adat és tervezési irányelv hiányában — a szabvány szerinti, 93% víztartalmú iszapot tételezünk fel, egy lakosegyenértékre 1,13 liter levegőztető térfogat adódik. Ha viszont az irodalmi adatok szerinti 7 napos levegőztetéssel és a Kehr szerinti 11 g/l szárazanyagkoncentrációval számolunk — az előbbivel azonos szárazanyag mennyiséget figyelembe véve — egy lakos egyenértékre 50 literes értéket kapunk! Az aerob iszaplebontási technológia több szempontból kedvezőnek látszik (kis beruházási költség, szagmentesség). A fentiek szerint azonban a gyakorlati megvalósítás előtt még számos kérdés — elméleti és gyakorlati egyaránt — megoldásra vár. Bizonyos tervezési irányelvek alakultak ki hazánkban is (sőt, a szennyvíztisztítási szabványba is bekerültek), amelyek azonban véleményünk szerint kísérleti alátámasztásra szorulnak. Ebből a gondolatból kiindulva kezdődött meg hazánkban az a kísérleti munka, amelynek első szakasza idején végzett vizsgálatokról kívánunk az alábbiakban beszámolni. A kísérletekkel kapcsolatban csak az elért eredmények ismertetésével és értékelésével foglalkozunk, technológiai kérdésekkel nem. Nem ismertünk adatot az aerob iszaplebontás bakteriológiai és parazitológiai hatására vonatkozóan. A gyors és bűztelen száríthatóság mellett a jó iszapkezelő eljárással szemben közegészségügyi szempontból ugyanis még az is követelmény, hogy a patogén baktériumokat és féregpetéket a lehetőség szerinti legnagyobb mértékben pusztítsa el. Az alább ismertetendő vizsgálatok ezért az iszap a bakteriológiai és parazitológiai szennyezettségének meghatározására is kiterjedtek; ezen vizsgálatok eredményét azonban másutt közöljük [23]. Itt csak a technológiai szempontból lényeges fizikai és kémiai paraméterekkel, illetve gyakorlati szempontokkal kívánok foglalkozni. A vizsgálatok — az 1963-as pécsi vizsgálatok kivételével — az Országos Közegészségügyi Intézetben történtek. Előkísérletek Budakeszi A VITUKI rendszeres kísérleti munkájának megkezdése előtt a budakeszi szennyvíztelepen történt próbálkozás a nyers szennyvíziszap és fölös eleveniszap aerob lebontására. Az anaerob hideg rothasztó lehűlés-okozta üzemzavara miatt 1963 májusában az üzemeltető Fővárosi Csatornázási Művek, megpróbálta a telep üzemen kívül álló levegőztető medencéinek egy részét felhasználni a kevert iszap aerob stabilizálására. A két külön medencében naponta egyszeri betáplálással egy hónapig végzett levegőztetés folyamán az iszapra számított átlagos levegőztetési idő (iszapkor) — a bedolgoztatásnak tekinthető első 12 nap után — 17, iletve 11 napnak adódott. Az általunk elvégzett, másutt részletesebben ismertetett [19] vizsgálatok eredménye a következőkben foglalható össze: A levegőztető medencékben az iszap szárazanyagtartalma csak 15—17 g/l-re volt növelhető, mivel a levegőztetéssel az iszap ülepíthetősége, ill. sűríthetősége romlott, az iszaptérfogati index (1 g iszap nedves térfogata y

2 órás ülepítés után) növekedett (lásd az 1. táblázatot). A szervesanyagtartalom gyakorlatilag nem csökkent. A legfontosabb és egyben legkellemetlenebb tapasztalat az volt, hogy az iszap nem vált el vizétől. A kedvezőtlen eredmény az üzemeltetési feltételekkel megmagyarázható. A szükséghelyzetben végrehajtott kísérlethez az optimális feltételek nem voltak biztosíthatók. Az oxigénbevitelt nem lehetett fokozni, a lökésszerű adagolás a folyamatot károsan befolyásolhatta. Annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a levegőztetés bizonyos esetben iszapfelfúvó-