Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
8. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Duna–Tisza közének vízföldtana. (Folytatás)
360 Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. Erdélyi M.: A Duna—Tisza közének vízföldtana Revbérmjr Solti halom Solt község belterülete [nAff Öreghegy ú m JELMAGYARÁZAT: l\ 2\ X T»2 JE23 4E23 .f OTTT I 7G23 ÍCH3 3E221 tt)EZZ3 111 HOLÖCÉH ' ' FELSÖPLEIS'ZTOCÉN 13*17* 1417. ábra. Szelvény a Duna-völgy nyugati szegélyén Jelmagyarázat: 1. kézifúrás; 2. artézi kút talpmélységgel; Holocén: 3. öntés; 4. futóhomok; 5. lösziszap; 6. iszapos homok; Felső-pleisztocén; 7. durva homok; 8. lösz, homokos lö.sz; 9. homokos kavics; 10. fosszilis talajszint a löszben; Idősebb pleisztocén: XI. homok, aprókavics, homokos agyag; Plio-pleisztocén határszint: 12. vörösagyag, feküjében mészkőpad; Felső-pannóniai (középső pliocén): 13. homok, agyagmárga; 14. talajvíz szintje 1950. szept.-ben Fig. 17. Cross-section, western edge of Danube Vglley Key: 1. Manual boring; 2. Artesian well with bottom depth; Holocene: 3. alluvial deposit; 4. Wind-biown sand; 5. Loess-silt: 6. Silty sand: Upper Pleistocene; 7. Coarse sand: 8. Loess, sandy loess; 9. Sandy gravel: 10. Fossile soil horizon in loess: 11. Sand, fine gravel, sandy clay; Pliocene-Pleistocene interface: 12. íted clay over limestone bed; Upper-Pannonian (Middie Piiocene): 13. sand. clay-marl: 14. Groundwater le vei in September, 1950 a Duna nagy árvize a régi medrekben eljutott a Duna—Tisza közötti homokhát területére. Ennek kedvezett a domborzat is (7. ábra). A duna-völgyi kavics vize A legutóbbi 10 év talaj vízkutatásai [34, 46], főleg azonban a sok öntöző ,,csőkút" szelvénye alapján hat- nyolcszor annyi adat birtokában szerkesztettem meg a kavics feküfelszínének (15. ábra) és vastagságának térképét (14. ábra), mint 12 évvel ezelőtt [10]. E két térkép s az itt nem közölt harmadik (a kavics fedőjének vastagsága) alapján két különböző módszerrel számítottam ki a kavics köbtartalmát. A két módszer között 6% eltérés volt. Ha csak 20%-os hézagtérfogattal számolunk, akkor is a Duna-völgy kavicsának és kavicsos homokjának „természetes" vízkészlete 12 km 3. A duna-völgyi kavicsréteg vizének minőségét a szakirodalom részletesen ismerteti [34, 45, 46]. 4. Bácska Az igazi Bácska a Duna—Tisza közének déli egyharmada, a Duna és a Tisza mély völgysíkja közötti a kiskunsági homoktól D-re levő magasabb terület (1. és 3. ábra). A Dél-Dunántúl hegységei geofizikai és mélyfúrási adatok szerint [6, 7. 9] folytatódnak K felé a Duna-völgy és a Bácska alatt. A Dél-Dunántúlon nagy területen ismeretes a középső triász mészkő. Ez Bátán és a mohácsi-szigeti Várpusztán a felszínen van, a kettő között egy fúrásban 16 m-re a felszíntől, közvetlenül a Duna hordaléka alatt, Szeremlón pedig a Duna medréből ismeretes. Báron vízfúrás a felszíntől 92 m-re, Dunaszekcsőn 190 m-re érte el. Gránitot Szekszárdon 885 m-ben, Bátaszóken több fúrásban 98—107 m-közben ós Sárpilisen 92 m-ben ért a fúrás. Bácskában a Dél-Dunántúl hegységei két rögsorozatban folytatódnak. Az északi Baja és Jánoshalma vonalában halad [6, 9]. A délbaranyai Béli-hegység északi peremtörése folytatódik Koluton, Rigyicán át Katymártól és Madarastól D-re Kunbaján át Tompáig [13]. Szénhidrogén kutató fúrások nóhányszáz méter mélyen érték el e sávban az alaphegységet [6]. Bácska szerkezetileg magas helyzete vízföldtani lag kedvezőtlen, mert a Duna mindig elkerülte [13]. A bácskai pleisztocén A K-Dunántúlról a pleisztocén elején az alföldi mélyvonal felé tartó folyók közül a legnagyobb az volt, mely a mostani Kapós vonalát követte Dombóvárig, onnan a Mecsek északi pereme előtt a mai Völgységi víz helyén folyt Bátaszék irányában. (Mőcsénynél 20 m-es süllyedés elég lenne ahhoz, hogy a Völgység folyója ismét egyenesen K-re folyjon le). E főfolyóban nemcsak a Balatonfőtől Ny-ra levő vizek egyesültek, hanem az északi, a mecseki és zselici folyók is. A legutóbbi évek kutatásai szerint a Mecsek és nyugati folytatása a negyedkor előtt és alatt emelkedett, közvetlen környéke pedig sülylyedt. Az északmecseki miocén kavics és a keletmecseki gránitterület szolgáltatott durvább törmeléket. A bácskai pleisztocén aljának apró kavicsos rétegsora kelet felé egyre mélyülve és finomodva követhető az alföldi mélyvonal felé [10, 13]. Ez a terület egyetlen jó vízadó szintje. Csak a legerősebb süllyedés, a pleisztocén eleji, volt elegendő ahhoz, [mlf] Hagy er Szelvény Kisso/ton a Nemes mjr. mellett JELMA GYARAZAT: JESD < rr m f i m n18. ábra. A Duna-völgy felszínközeli szelvénye Solt mellett Jelmagyarázat: 1. talajszint; 2. öntésagyag; 3. futóhomok: 4. lösziszap felsőbb szintje; 5. lösziszap alsóbb szintje; 0. folyóvízi homok: 7. talajvíz szintje 1950. szept.-ben Fig. 18. Shallow profilé of the Danube Valley at Solt Key: 1. Topsoil; 2. Alluvial clay deposit; 3. Wind-biown sand: 4. Upper loess síit horizon; 5. Lower loess silt horizon: 6. Alluvial sand; 7. Groundwater level in September, 1950
