Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Duna–Tisza közének vízföldtana. (Folytatás)

Erdélyi M.: A Duna—Tisza közének vízföldtana Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. 359 mabb közép-pleisztocén üledéksor szétválasztására. Ugyanez a helyzet a kalocsai süllyedékben és Kecel környékén is. 7. A kalocsai süllyedéktől D-re csak Hercegszántó egyik fúrásából került elő az idősebb negyedkori üledéksor, feküjóben a vörös agyaggal. Ez a délbácskai, a kalocsaihoz hasonló süllyedek északi csúcsát jelzi. A Duna-völgy a holocénben A Duna-völgy újpleisztocén kavicsos kitöltése felfelé finomodva homokba megy át, ahogyan azt a fúrások (17. ábra) és az újpleisztocén kitöltés néhány épen maradt darabja igazolja. Ezek a fennmaradt felszínek az újpleisztocén terraszok, a jobb parton a tolnai és mohácsi, a bal parton a bácskai (14., 15. ábra). A nagy kalocsai és a többi, kisebb süllyedék holocéneleji csekély megsüllyedésének következménye az, hogy a süllyedékek kivételével a kavics felszíne erodálódott. Erre utal a kavics fedője is, mely általában vékony a Duna-völgy északi részén (16., 17. ábra). Ahol ellenben az újpleisztocén kavicsot fedő homok nem hiányzik, tehát a süllyedékekben, ott a kavics felszíne sokkal mélyebben van, így pl. Kalocsa környékén is (16. ábra). Az óholocén süllyedékek vonzották magukhoz a dunai főmedret, mely még az óholocén egy részén is a Duna-völgy keleti peremén folyt. Legépebb szakasza a császártöltés-bajai magaspart alatti tőzeggel kitöltött Vörös-mocsár. A Dunát az óholocénben eltérítő kis süllyedékek helyét jól jelzi a kavics feküjének térképe (15. ábra). A mai főmeder e süllyedékeket fűzi fel s szerkezeti vonalakat követve halad a magasabb rögök mellett, vagy a Mezőföld alámosott magaspartja alatt. A magasabb helyzetű rögöket nemcsak a két tanúhegy és néhány — talán kavicstalan — folt árulja el, hanem a kavicsréteg vékonysága is, vagy a kavicsfekü magas helyzete (17. ábra). A Duna-völgy K-i pereme talán még ma is süllyed. Itt vannak a turjánok és itt a legvastagabb a holocén fedő is. Mindez a süllyedés azonban nem elegendő ahhoz, hogy a főmedret magához vonzza. Van ugyan bizonyos tendencia, hogy a főmeder távolodjék a völgy nyugati szegélyétől, így különösen Paks és Baja között (14. ábra). A duna-völgyi felszíni ós felszínközeli üledékekkel sok tanulmány foglalkozik [4, 5, 10, 11, 16, 28, 34, 35, 44, 48, 56, 58—60, 71—77], ezért csupán egyetlen, igen jellegzetes szelvényt mutatok be (18. ábra), ahol a futóhomok felszínmódosító hatása is jól látható. A Duna-völgv elmosódott keleti határán a Duna szabályozásáig többször megtörtént az, hogy 16. ábra. Részleten földtani szelvények a Duna-völgyben Jelmagyarázat: Holocén, felső-pleisztocén: 1. agyag, homok, iszap; Felső-pleisztocén: 2. homok, kavics; 3. lösz; Középső és alsó-pleisztocén: 4. homok, iszap; Alsópleisztocén: 5. durva homok; 6. Pleisztocén általában: Pliocén-pleisztocén határszint: 7. vörös agyag; Pliocén: 8. Felső pannóniai agyag, homok; 9. Középső triász mészkő; 10. Gránit; 11. Fúrás sorszámmal és a szűrő helyével Fig. 16. Detailed geological eross sections in the Danube Valley Key: Holocene, Upper Pleistocene: 1. clay, sand, silt; Upper Pleistocene: 2. sand, gravel; 3. loess; Middle and Lower Pleistocene: 4. sand, silt; Lower Pleistocene: 5. Coarse sand; ti. Pleistocene in generál; Pliocene-Pleistocene interface: 7. red clay; Pliocene: 8. Upper Pannonian clay, sand; 9. Middle Triassic limestone; 10. Oranite; 11. No. of borehole and depth of filter