Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Duna–Tisza közének vízföldtana. (Folytatás)

358 Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. Erdélyi M.: A Duna—Tisza közének vízföldtana A mai Duna-völgy északi felében és nyugati szegélyén nemcsak a mezőföldi lejtő idősebb pleisztocén folyóvízi üledékét hordta el a Duna, hanem a felső-pannoniai feküt is lecsonkolta. A pesti kapuban az idősebb dunai kavicsnak csak roncsai maradtak meg Taksony és Délegyháza között (14. és 15. ábra). A Tolna—Fadd—Foktő—Dunapataj—Harta K-Dunatetétlen—Fülöpszállás vonaltól északra csak kevés helyen maradt meg az idősebb pleisztocén üledéksor. Ezek a vékony roncsok főleg a mezőföldi völgyek egyenes folytatásában, szerkezetileg mélyebb árkokban vannak [10]. A mélyebb szerkezeti helyzet miatt így maradt fenn és került elő a fúrásokból a pliocén-pleisztocén határt legbiztosabban jelző vörös agyag (16. és 17.ábra). A vörös agyag régi talajszint, mely a plioeén végén, esetleg még az ópleisztocén melegebb szakaszaiban mediterrán jellegű klímában keletkezett olyan területen, ahol akkor sem erózió, sem pedig folyamatos süllyedés nem volt, tehát nem pusztuló, de a folyóvízi feltöltésből kimaradó felszínen [10]. A Mezőföldön és Dél-Dunántúlon sokszáz feltárásból ismeretes. A Dunavölgy ben a pesti kaputól a déli országhatárig megvan (16. ábra). Ez is annak bizonyítéka, hogy a mai Dunavölgy jórósze földtanilag a Mezőföld és a Dél-Dunántúl olyan szegélye, melyet esak a pleisztocén végén hódított el a Duna, vagy süllyedéssel lett az Alföld részévé (Kalocsa környéke). Másik bizonyíték a két tanúhegyben (Soltihalom, Titél-halom) megmaradt mezőföldi felszín. A Solti-halom déli sarkában a vörös agyag, a Titélhalmon pedig ezenkívül még kövületes felső-pannon homokkő is van a felszínen [43]. Valószínű, hogy kaviccsal nem takart, de lealacsonyodott és ezért nehezen felismerhető tanúhegy még több is van. Ilyenek lehetnek azok az árvizektől elkerült helyek, melyeken a közeégek (Dunavecse, Dömsöd, Kiskunlacháza, Apostag) legrégibb része épült. De ezt sejteti a talajvíz-térkép is [46], Az utolsó interglaciális körüli gyors süllyedés miatti erózió még hatékonyabb volt azért, mert ugyanakkor a nedves éghajlat megnövelte az amúgy is erodáló folyó erejét. 4. A Duna-völgy középső részén a süllyedés miatt megmaradt a mezőföldi lejtő idősebb pleisztocén rétegsora (16., 17. ábra), ezzel szemben az a völgy északi részéről és a Bácskától nyugatra majdnem teljesen elhordódott. 5. A Duna-völgyben a durvaszemű, kavicsos üledéksor a pesti kaputól dél felé egyre finomodó szemcsézettséggel az utolsó glaciális idején töltötte ki az erodált völgyszakaszokat és települt rá a kalocsai süllyedék lesüllyedt rétegsorára, mely a felszínalatti 70 m-től 120—130 m-ig tart s vörös agyaggal különül el a felső-pannon feküjétől (16. ábra). 6. A Duna-völgy K-i szegélyének határa igen bizonytalan (15. ábra). Ennek oka az, hogy itt a kevés fúrás nem elegendő a durvább újpleisztocón és a fino15. ábra. A Duna-völgy felső-pleisztocén kavicsának feküszintje a tengerszinthez viszonyítva m-ben Jelmagyarázat: 1. a kavics feküjét elért fúrás; 2. a Duna-völgy biztos határa; 3. aDuna-völgy bizonytalan határa; 4. a felsőpleisztocén terrasz pereme az alluvium felé; 5. országhatár Fig. 15. Basement topography of the Upper Pleistocene gravel in the Danube Valley, El. in m.s.a.l. Key: 1. Borehoie down to basement of gravel; 2. Well defined boundary of the Danube Valley; 3. Vaguely defined boundary of the Danube Valley; 4. Edge of the Upper Pleistocene terrace towards the flood plain; 5. Boundary of the country