Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

8. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Duna–Tisza közének vízföldtana. (Folytatás)

HIDROGEOLÓGIA Hidrológiai Közlöny 1967. 8. sz. 357 14. ábra. A Duna-völgy felsőpleisztocén kavicsos üledékeinek vastagsága m-ben a terület XVIII. századvégi vízrajzával. Jelmagyarázat: 1. fúrás; 2. fúrás, mely alaphegységet ért (T= triász; M = mezoikum általában, Cl = gránit, K = kristályos pala, A = amfibolit); :i. középső triász feltárásban; 4. a kavics vastagsága m-ben; 5. a Duna-völgy biztos határa; 6. aDuna-völgy bizonytalan határa; 7. a felsőpleisztocén terrasz pereme az alluvium felé: 8. tőzeg, tőzegsár: 9. országhatár Fig. 14. Thickness of Upper Pleistocene gravet deposits in the Danube Valley, m, together with hydrographic conditions by the end of the XVIII-th century Key: ]. Borehole; 2. Borehole down to basement (T=Triassic, M = Mesosoio in generál, G=Granite, K =Crystalline shale; A=amphibolite); ;i. Middle Trlassic outerop; 4. Thickness of gravel in m: 5. Well defined boundary of the Danube Va'ley; 0. Vaguely defined boundary of the Danube Valley; 7. Edge of the üpper Pleistocene terrace towards the flood plain; 8. Peat, peaty clay: 9. Boundary of the countrv A Duna—Tisza közének vízföldtana* Dr. ÉRDÉL VI MIHÁLY 3. A Duna-völgy A Duna-völgy kialakulása A pleisztocén második felében, az utolsó interglaciális körül ismét megélénkülő szerkezeti mozgások ugyanúgy döntő módon megváltoztatták a vízrajzot, mint a pleisztocén elejének még ennél is gyorsabb és erősebb kéregmozgásai. Lássuk sorban ezeket a változásokat: 1. Ezen újpleisztocén mozgások során nemcsak a mai Duna-völgy K-i, bizonytalan szegélyén újultak meg azok a sülyedékek, melyek megszabták a dunai főmeder ÉD-i irányát, hanem Kalocsa és Szakmár vonalától D-re gyorsan kialakult egy nagy sülyedék (2. ábra). Ezzel a Duna — a Bácskát megkerülve — annak nyugati oldalán folyt, tehát végleg elhagyta a köztien már jelentősen feltöltött délalföldi süllyedéket, melynek irányváltozása előtt még DNv-i peremét töltögette a Kecel— Csikéria szerkezeti vonalig (3. ábra). 2. Az utolsó interglaciális során alakult ki nagyjából a mai Duna—Tisza köze domborzata (7. ábra). Ekkor ugyanis az addigi dunai törmelékkúp nemcsak nyugati szegélyének megsüllyedése miatt került magasabb helyzetbe és így elvesztette a Dunát, hanem egyidejűleg a délalföldi depresszió, a Jászság és a köztük levő kisebb rögök ugyancsak ismét megsüllyedtek. A Délalföldön ezzel megkezdődött a Körös-torkolat alatti szakaszon a tiszai finomszemű üledéksor lerakódása. A Zagyva pedig, a pleisztocénvégi óholocén mozgásokig, a Szolnoktól délre levő süllyedékek során át délnek folyt. 3. A dunai főmeder irányváltozása előtt, mikor a Duna még a délalföldi depresszió felé tartott, a dunai és mezőföldi folyóvízi feltöltés területei a mai Duna-völgy K-i szegélvén érintkezhettek. Ide folytak a K-Dunántúl párhuzamos szerkezeti irá-. nvokat követő vizei nemcsak északon, hanem a később keletkezett kalocsai süllyedék helyén is. A Bácska is összefüggött a Dél-Dunántúl felszínével. * A tanulmány első része a Hidrológiai Közlöny 19(i7. G. számában jelent meg. BUDAPEST Ounaföldt/ár 10 fi 20 hm JELMAGYARAZAT: 1 2 * 3 + 4 —70— 5 £ 7 -• •• 8 ®