Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

7. szám - A „Szervesanyag meghatározási problémák édesvizekben” című 1966. szeptember 25–28. között Tihanyben rendezett Szimpózium előadásai - Bolberitz, Károly: Illó szerves oldószerek mérése ipari szennyvizekben

Bolberitz, K.: Illó szerves oldószerek mérése Hidrológiai Közlöny 1967. 7. sz. 323 Illó szerves oldószerek egy gyógyszergyári szennyvízben KMnOjos hideg, savas oxigénfogyasztás [mg O/l] Vízminta származása Eredeti minta (összes szerves anyag) Kiforralt minta (nem illó szerves anyag) Eredeti ós kiforralt minta különbsége (illó oldószerek) dódó, illó szerves oldószerek Marcusson-feltéttel mérve, ml (4—4 mintából) min max átlag min max átlag min max átlag min max átlag A tisztító telepre befolyó szennyvíz (11 mintából) 490 2220 1156 140 1660 622 310 910 534 0,1 0,8 0,4 Az oldószer-elválasztóból kifolyó szennyvíz (12 mintából) 160 1700 946 70 1090 468 170 880 478 0,1 3,1 1,1 A savtalanítóból kifolyó szennyvíz (16 mintából) 740 1940 1316 140 1200 538 370 1210 778 0,3 2,6 1,1 A gyárból kiengedett kevert szennvvíz (4 mintából) 420 1670 1055 130 500 375 290 1180 680 0,05 0,6 0,3 a minél nagyobb KMn0

4 felesleg. A savanyú közeg kedvezőbb, mint a lúgos, de még jobb eredményt lehet elérni, ha kezdetben lúgosán, majd savanyú közegben végezzük az oxidálást. Az oxidálás 24 óra alatt is végbemegy, 48 órás behatási idő kis mértékben tovább javítja az eredményeket. Minden esetben azonban vakpróbát kell készíteni, mert a 48 óra alatt a KMn0

4 titere, bár nem lényegesen, de csökken, ami a szükséges nagy KMn0

4 felesleg esetében már számottevő hibát okozhat. Ami az illó oldószerek eltávolítását illeti az ellenmintából, ez akár kiforralással, akár levegő átfúvatással elérhető. Kiforralás esetében a térfogatnak kb. 2/3-át kell legalább két ízben elpárologtatni és az elpárolgott vizet deszt. víz hozzáadásával pótolni. Ebben az esetben az adagolt deszt. víz mennyiség oxigénfogyasztását korrekcióképpen számításba kell venni. Levegő átfúvatás esetén a műveletet 2—3 órán át kell végezni és gondoskodni kell arról, hogy a levegőt előzetesen megszűrjük, mert a nagymennyiségű átfújt levegő is növeli az oxigénfogyasztást. A táblázat bemutatja egy gyógyszergyárunkban végzett ilyirányú vizsgálatunk eredményeit. Láthatjuk ezen a szennyvíztisztító berendezésbe befolyó, az oldószer leválasztóból kifolyó, a mésztejjel dolgozó savtalanítóból kifolyó és végül a közcsatornába beengedett, egyéb ipari és fekális szennyvizekkel felhígult, vizek átlagos vizsgálati eredményeit. Az illó oldószerek hányada minden esetben igen nagy. A tisztító berendezés nem megfelelő volta első pillanatra megállapítható. A lassú átfolyással működő ún. oldószer-elválasztóban csak ülepedés ment végbe; a víznél könnyebb oldószertartalom inkább csak a párolgás révén csökkent. A mésztejes savtalanító céljának megfelelt, mert a szennyvíz 3 körüli pH-ját növelte, az erősen lúgos közeg azonban a szerves vegyületeket erősen hidrolizálta és könnyebben oxidálhatóvá tette. Ennek következménye az, hogy az oxigénfogyasztási értékek jelentősen növekedtek, míg a desztillálással kapott eredmények kisebbek. A csatornába engedett kevert szennyvíz már egyéb gyógyszer- és tápszergyártási, valamint fekális szennyvizeket is tartalmazott és ezek révén erősen hígult. Az ismertetett eljárás a tökéletlen oxidálás következtében ugyan nem teszi lehetővé az ipari szennyvizekben levő szerves oldószerek abszolút mennyiségének meghatározását, jól használható azonban összehasonlító vizsgálatok végzésére, amire az ipari szennyvíztisztító berendezések ellenőrzése során igen nagy szükség van. A módszer egyszerű, nem munkaigényes, nem kíván különleges felszerelést, a szokásos szenny vízellenőrzési rutin vizsgálatok keretében könnyen elvégezhető. Emellett, mint azt a következőkben látni fogjuk, meglehetősen érzékeny. A Marcusson-feltéttel végzett meghatározásoknál kb. 100-szorosan érzékenyebb; 0,001 ml szerves oldószernek átlagosan 0,5 ml 0,01 n KMn0

4 felel meg, ami még biztosan mérhető. Measurement of Volatile Solvents in the Industrial Wastes Bolberitz, K. A waste number of organic materials and compounds may be present in somé industrial wastes, which must be eliminated before discharging them into the receiver. Inspccting Such wasteö the quantity of these compunds and materials is meaSured uSually by groupdeterminations whieh give informations either of a part or of the totality of the organic materials being present. The known methods to determine them are generally the chemical oxygen demand measured by potassium permanganate or potassium chromate and the biochemical oxygen demand. In Somé industrial wastes, e.g. in the wastes of pharmaceutical-, organic chemical-, coal distillation-, rubber-, plastic material-, and varnish manufacturingS, there are besides the non volatile organic compounds a big quantity of volatiles too. These are of great importance because of their behavior in sewers and mainholeS. They can produce there a non-negligible danger for workers cleaning the sewers. Investigating two cases, where these volatile organic solvents cause risks it was established that: 1. the concentration of volatile solvents may be essentially greater than the Solubility in pure water given in the literature; 2. the concentration of volatile solvents in the aerSpace of the sewer may be, on the basis of Dalton-law, the manifold of this in the waste. Distillation through the so-called Marcusson-headset Seemed to be Suitable for this purpoSe. But only solvents which are lighter as and insoluble in water can be determined with it. For to make it more fit for the