Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

7. szám - A „Szervesanyag meghatározási problémák édesvizekben” című 1966. szeptember 25–28. között Tihanyben rendezett Szimpózium előadásai - Bolberitz, Károly: Illó szerves oldószerek mérése ipari szennyvizekben

324 Hidrológiai Közlöny 1967. 7. sz. Bolberitz. K.: Illó szerves oldószerek mérése measurements, the headset was modified. With the new faeility: J. the volume of solvents heavier than water can be measured too, 2. the volume of solvent can be read on both tubes from the null-point, 3. the reading of volume is more exact, even ifit is very small, and 4. the solvents over and below the water can be separated from water in a simple manner. Since watersoluble solvents too occur in these wastes, the measurement of chemical oxygen demand by the cold potassium perrnanganate process as a groupdetermination Seemed to be suitable for estimation of the quantity of all solvents. Oxydating the waSte sapiple with KMn0

4 at room temperature, during 24 hours in alcaline and 24 hours in acidic médium, we obtain the COD of all organic matter being present in water. On the other hand, eliminating the volatile solvents from an other sample by boiling or aeration and oxydizing the liquid after this on the Same manner as the first sample was handled, the result will give the COD of the nonvolatile organic matter; the difference of the two results supplies the COD of volatile substances. The usefullness of the procedure is shown by an example of a pharmaceutical waste. Though the absolute quantity of the volatile solvents can not be deterrnined by this method, because it giveS only the COD of the solvents, but for comparisons, e.g. for measurements of efficiency of purification processes it seems to be very suitable. The method is very simple, does not claim special equipments, and its sensibility is hundredfold greater than that of the Marcusson process. Könyvismertetés Pierre Bourelly: Les algues d'eau douee. I. Les algues vertes. (Az édesvizek moszatai. 1. A zöldmoszatok.) — Paris, N. Boubée et Cie, 1960. (51 1 oldal, 117 táblával.) A moszatkutatás — múlt századi ós századfordulói klasszikus időszaka után — a jelenben jelentős újbóli fellendülésben van. A múlt századbeli moszatkutatás alapját inkább általánosabb elméleti taxonómiai törekvések, kisebb részben a vizek életmódtani megismerésére irányuló szándékok vetették meg. Az utóbbi évtizedekben ezekhez gyakorlati igények is társultak. így a biológiai vízminősít ós, a szaprobiológia, a szennyvíztisztítás sajátos igényei, valamint később az algáknak, mint a növényélettani kísérletezés ós a tömeges szervesanyagelőállítás, a „tömegtenyósztés" objektumainak egyre részletesebb megismerésére vonatkozó igények voltak azok elsősorban, amelyek a gyakorlat oldaláról szinte követelve kívánták az algáknak az eddiginél árnyaltabb rendszertani, ökológiai, élettani stb. megismerését. Nem véletlen, hogy éppen akkor, amikor ezek az igények kibontakozófélben voltak, születtek meg az első átfogóbb algahatározó sorozatok, mint a Pascher szerkesztette Süsswasserflora, a Pabenhorst's KryptogamenFlora algás kötetei <a sorozat csonka maradt), a Westtestvéreknek a Desmidiales-ral írt monográfiája stb. Amint a részlet kutatások előre haladtak, úgy vált szükségessé további részletes algahatározó-rnűvek, illetve ilyen sorozatok újbóli megjelentetése. Ezek közül az egyik legjelentősebb vállalkozás a Szovjetunió édesvízi algáit feldolgozó, Gollerbach szerkesztette sorozat, amely már a legutóbbi évtized szülötte és a legújabban megindult lengyel algahatározó sorozat, valamint Huber— Pestalozzi sorozata a plankton-algákról, amelynek befejező köteteit a szerző halála után most mások dolgozzák fel stb. Ugyanakkor, amidőn a részletes, monográfia- vagy határozókönyv-jellegű művekre általánosan fennáll az algakutatók igénye, olyan művekre is jelentkezik igény, amelyek viszonylag rövidebb, tömörebb formában, egy vagy néhány kötetnyi terjedelemben az egész algarendszerről, az algák minden csoport járói áttekintést nyújtanak. Ezek a művek arra törekszenek, hogy legalább a nemzetségekig lebontva mutassák be az algarendszert, mégpedig minden nemzetséget egy vagy néhány konkrét faján keresztül. Ezek a művek egyben az egyes taxonómiai csoportok kritikai elemzését is adják. Ilyen művek pl. G. M. Smith-nek az USA édesvízi algáiról írt műve vagy Fott Algenkunde-ja. Ez utóbbi művek csoportjába sorolható, de ugyanekkor e csoporton belül egyedileg elkülönült Pierre Bourelly-neh. az édesvízi algákról írt könyve, melynek első kötete a közelmúltban jelent meg. Ebben az első kötetben az édesvizekben élő zöldmoszatok vannak feldolgozva, a második kötetben a sárgásmoszatok törzse (kovamoszatok stb.), a harmadikban pedig az ostorosok és a páncélos ostorosok kerülnek feldolgozásra. Bourelly műve megjelent első kötetének nagy erénye, hogy valóban minden eddig leírt nemzetséget kritikailag mutat be, részletes genusz-diagnózisokkal és mindenütt az alapvető irodalomra való utalással. A jellemző, a genusz formakörét szerző véleménye szerint leginkább reprezentáló fajt vagy fajokat a rajzanyagban mutatja be. A könyv ikonográfiái része egyöntetű kivitelű, a lényeget igen jól kiemelő rajzos táblákkal és a mellettük levő oldalon elhelyezett részletes ábramagyarázatokkal van megoldva. A terjedelmes ábraanyag, amely igen jó morfológiai eligazítást nyújt a zöldmoszatok nagy formagazdagságában, méltó módon illeszkedik a gondos szerkesztésű szövegrészhez. A könyv függelékében a zöldmoszatok nemzetségeinek jól használható áttekintő határozó-kulcsát találjuk. A mű figyelemmel van a zöldmoszatokra vonatkozó legfontosabb magyar kutatási eredményekre, de biztosait tájékozódik a szovjet, a csehszlovákiai, az észak-európai algakutatók ide vonatkozó eredményeiben is. (Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert ez ilyen mértékben nem mindig történik meg Nyugat-Európában vagy Amerikában megjelenő műveknél.) A művet a kiadó tartalmához méltó köntösben, mintaszerű nyomdai kivitelben jelentette meg. A kezdő kutató ós a specialista egyaránt nagy segítséget kap Bourelly kitűnő könyvében, akár alapkutatásai, akár alkalmazott kutatásai során. Dr. Uherkovich Gábor