Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

1. szám - Az 1966. évi téli–tavaszi belvízvédekezés az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén

38 Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. Az 1966. évi belvízvédekezés Természetesen a belsőségi védekezéssel kapcsolatban jó tapasztalatokról is tehetek említést pl. akkor, amikor Csanytelek községet említem meg, ahol a belsőségi védekezésre pár nap alatt eredményesen pontot tettek. A viegyei tanácsok ÉKV osztályai 1964-ben meghatározták azokat a helyi, belsőségi vízrendezési feladatokat, amelyeket a távlatban terveznek elvégezni. Űgy gondolom, helyes lenne ezeket a terveket az 1966. éveleji belsőségi védekezések során kialakult tapasztalatok alapján felülvizsgálni, hogy az azokban foglalt munkálatok megfelelő hitelkoncentráció útján szükség szerinti átütemezéssel elsősorban ott kezdődjenek meg, ahol most a legkellemetlenebb tapasztalatok jelentkeztek. Ugyancsak a megyei tanácsok EKV osztályainak szeretném előterjeszteni azt a kérést, hogy az egyes tanácsok védelmi szervezetét vizsgálják felül, hogy az adott esetben azok ütőképessége és felkészültsége eleve biztosított legyen. A mezőgazdasági üzemekben folytatott védekezés tapasztalataiból megállapítható, hogy a javulás ugrásszerűen következett be. Ezt azonban ki kell egészítenem azzal, hogy ha az egyes üzemek a területükről már a védekezés súlyponti időszaka előtt, tehát december és január hóban megkezdték volna a vizek leeresztését, az eredmény rövidebb idő alatt jelentkezett volna. Ez az elkövetkezendőkre feltétlenül megfontolandó. A belvíz alatt álló területet járva igen sok mezőgazdasági üzemben voltak láthatók az üzemi vízeregető munkacsapatok, és ott, ahol e védekezési munkához időben kezdtek hozzá, nem is maradt el a jó eredmény. Talán elsősorban szeretnék utalni a Székkutas község határában működő mezőgazdasági üzemekre, ahol nem volt ritka látvány a 15—20 fős létszámú, ideiglenes csatornák létesítését végző munkacsapat sem. Függetlenül az általánosságban szerzett ilyen irányú jó tapasztalatokról, az elkövetkezendőkben további fejlesztésre természetesen feltétlenül szükség van. A fejlesztés igénye két fronton jelentkezik. Az egyiken az üzemi vízrendezési feladatok további növelése mutatkozik a 3004. számú rendelet adta lehetőségek alapján. A másik fronton az üzemi védekezés helyes végrehajtására megfelelő védelmi szervezet üzemen belüli kialakítása jelentkezik. Az üzemi vízrendezési feladatok további intenzív megoldása kapcsán feltétlenül szükséges az üzemi csatornahálózat fajlagos sűrűségének növelése. Érdekesebb telepítések, így pl. a gyümölcsösök tervezése előtt helyes, ha a mezőgazdasági üzemek kikérik az illetékes vízügyi igazgatóság szaktanácsát, ezáltal biztosítva a telepítés területének belvizektől való mentesíthetőségét. Az utóbbi időben eléggé gyakori az a tapasztalat, amely szerint a mezőgazdasági üzemek egy része szántóföldi művelés alá veszi a vízjárásos területeket függetlenül attól, hogy ezek a területek kerülnek elsősorban belvízi elöntés alá. Ilyen tapasztalatot szereztünk Orosháza, illetőleg Pusztaföldvár térségében, ahol a vízjárásos erek vagy kopolyák egy részét bevonták a mezőgazdasági termelésbe. E helytelen gyakorlat sürgős felszámolásra szorul. Az üzemi vízrendezés fontosságának igazolására említhetem meg többek között az OVB 1966. január 19-i határozatát, amely szerint a jövőben még az esőztető rendszerű öntözőtelepek kiépítését és berendezését is vízrendezési munkának kell megelőznie. Az üzemi vízrendezés védelmi szervezetének fejlesztésében elsőrendű feladat valamennyi üzemnél egy rátermett védelemvezető kijelölése, aki mezőgazdasági üzemek esetében legcélszerűbben egy agronómus. A megyei tanácsok mezőgazdasági osztályainak feladata a védekezési szervezet, és a védekezés szabályzatszerű kidolgozása. A kijelölt védelemvezető feladatainak, hatáskörének, rendelkezési körének, anyagi és gépi eszközeinek meghatározása után a vízügyi igazgatósággal való kapcsolat tartásában is tevékenykedik. Végezetül szeretnék említést tenni a közutak árkainak, ott, ahol erre szükség van, a káros vizek levezetésére való átmeneti jellegű igénybevételéről. Az esetek többségében ugyanis domborzati adottságok miatt a közút árkába nemcsak a közúton felgyülemlett csapadékvíz folyik be, hanem a más irányban lefolyást nem találó káros vizek is. A közutak árkainak jelenlegi állapotában igen sok az átvezetési lehetőségeket meggátoló áttöltés, és feliszapolódás. Az árkok így lefolyástalan bögékké alakulnak, és szerepük tulajdonképpen csak a víz elszikkasztására korlátozódik. Az előbbi állapotok miatt a csapadék nagyságától függően azonban gyakran a közút is elöntés alá kerül. Ügy gondolom, hogy a közutak árkainak víz vezetésre való felhasználásában a fő problémát a fenntartási költségviselés kérdése okozza. Az utak alépítménye az elposvánvosodott árkokban pangó víz hatására hosszabb ideig ázik, mint a normális, vízvezetésre is alkalmassá tett útárok esetében. Véleményem szerint ezt a kérdést a KPM-mel feltétlenül szükséges rendezni. Dobi László: A belvízvédekezés során a központi védelemvezetés, a szakaszmérnökségek, illetőleg gépüzemünk között véleményem szerint igen jó együttműködés alakult ki. A Gépüzem II. sz. telepe 40 db szivattyúegységet mozgósított, és 14-et telepített úszóműre. A telepítés időszükséglete szivattyúállásonként egy napot sem vett általában igénybe. Ahhoz, hogy ez az idő ilyen rövid lehetett, annak köszönhető, hogy az anyagbeszerzési és szállítási ágazat is jól működött. Munkaerő problémáink megoldásában döntően az segített, hogy az öntözési munkákra szerződtetett, a belvízvédekezés alatt egyébként fagyszabadságra küldött dolgozóinkat be tudtuk hívni. A belvízvédekezési szivattyúzásokkal kapcsolatosan a műszaki előfeltételek részünkre biztosítva voltak. A védelem vezetés a munka megrendelésével egyidejűleg szolgáltatta a szivattvúzási helyi vízszintes és magassági adatokat is, amelynek alapján már vonalas tervet készíthettünk. így nemcsak a cső és anyagszükséglet volt megállapítható, hanem az is, hogy a szóbanforgó helyre milyen veszteség tényezőjű ívcsövekkel kell felvonulnunk. Ennél a