Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

7. szám - Egyesületi és műszaki hírek

Scherf E.: Mikrotechnikai kapcsolatok Hidrológiai Közlöny 1967. 6. sz. 329 meglepő pontossággal párhuzamosak egymással, éppen azért mert Mohr-féle nyírási síkok. 5. Ellentétben elterjedt geográfus-nézetekkel a Körös óriáskanyarulatai nem onnan származnak, hogy ez a folyó hajdan a saját medrében szállította volna a Tisza vizét is. A kanyarulatok alakja és nagysága, úgy, mint más alföldi folyóvizeink esetében is csupán a létrehozó törések csapásirányától és egymástól való távolságától függ. IRODALOM Ez a jegyzék kizárólag a szövegben említett munkákat tartalmazza. Béllek]/ L. (1954): Beszámoló az 1949—1953-ban készített mélyfúrási kutak adatainak hidrogeológiai tájegységek szerint való feldolgozásáról. Hiilrol. Közlöny. 34. köt. 7—X. füzet 343—348. Bendefy L. (1961): A sóbányászat lehetőségei Magyarországon. Bánt/. Lapok. 94. évf. 8. sz. 519—531. Bendefy L. (1964): Geokinetic and crustal structure condítíons of Hungary as recorded by repated presision levelings. Aeta Geol. Tom. VIII. Fasc. 1—4. 395—411. Csiky G. (1963): A Duna—Tisza köze mélyszerkezeti és ősföldrajzi viszonyai a szénhidrogén kutatás tükrében. Földrajzi Közlem. Űj folyam XI. (I.XXXVII.) 1. sz. 19—35. old. Dank V. (1962): Az Alföld déli részének mélyföldtani vizsgálata a kőolajkutató fúrások alapján. Ann. Univ. Sc. Bp. de Eötvös nom. Sect. Geol. Tom. VI. Dank V. (1963): Subsurface Geology of the Southern Great Hunfgarian Plain as shown by Oil Drillings. Ann. Univ. Sc. Budap. de Hol Eötvös nom. Sect. Geol. Tom Vi. 15—45. Dank V. (1964): A dél-alföldi kőolaj- és földgázkutatások története, eredményei és kilátásai. Báni/. Lap. 1964. 11. sz. 775—788. Daubrée A. (1879): Etudes synthétirjues de Géologie Experimentelle. Paris. Német ford.: Synthetische Studien zur ExperimentalGeologie. Aut. deutsch. Ausgabe von A. Gurlt. Vlg. Vieweg Braunschweig. Gönczy Pál: Magyarország kézi atlasza. Szövegét írta Thirring Gusztáv. Budapest Pallas Írod. és Nyomd. r. t. Halaváts Gy. (1895): Az Alföld Duna—Tisza közötti részének földtani viszonyai. Földi. Int. Évkönyve. XI. köt. :i. füz. 101—173. Hoffer A. (1925): Geológiai tanulmány a tokaji hegységből. Az északnyugati felvidék harmadkori vulkánjainak tér- és időbeli eloszlása. Debreceni Tisza I. Tud. Társ. Honismertető Bizotts. kiadv. II. köt. 1. füzet. •Juhász J. (1952): A Vízerőmű Tervező Iroda (VITI) mérnökének tanulmánya a szegedi tiszai vízlépcső létesítésével kapcsolatban várható belvízhelyzetről. (Kézirat! szakvélemény.) Juhász J. (1955): Felszínalatti vízkészletünk. Hidrol. Közi. 35. évf. 1—2. füzet 21—34. old. Kádár I.. (1939): Tektonikus tájelemek az Alföldön. Földrajzi Közlem. LXVII. évf. 4. sz., 342—348. Kádár L. (1955/a): Das Problein der Flussmáander. Aeta Univ. Debreceniensis. Tom. II. Kádár L. (1955/b): A folyókanyarulatok elmélete és a hegység áttörésében való szerepe. Dunántúli Tud. Gyüjtem. Kádár L. (1960): Elnöki megnyitó előadása a Magyar Földrajzi Társaság gyulai vándorgyűlésén az Alföld felszínének alakulásáról. Földrajzi Közlem. VIII. (új sor). (I.XXXIV. régi sor.) 1. sz. 3—10. old. Körössy L. (1957/a): A Tiszántúl mélyföldtani és ősföldrajzi viszonyai a kőolajkutatás kilátásai szempontjából. Bány. és Koh. Lap. 90. évf. 9. sz. Körössy I.. (1957/b): A környező államok kőolajkutatási eredményei és hazánkra vonatkoztatható tanulságai. Bány. és Koh. Lap. 90. évf. 2. sz. Kühn I. és Scherf E. (1928): Lehet-e a Budai hegységben mélyfúrás útján hévvizeket feltárni és termelni 1 Bány. és Koh. Lap. LXI. évf. 130—138. és 165—167. Mommsen K. (1962): Drei Generationen Bauingenieure, Das IngenieurBureau Gruner und die Entwicklung der Teehnik seit 1860. Herausgegeben von Ing.-Bureau Gruner in Kommission bei Benno Schwabe, Basel. Hónai A. (1956): A magyar medence talajvize. Az országos talajvíztérképezési munka eredményei 1950—1955. M. Áll. Földt. Int. Évkönyve. XLV1. köt. 1. füzet. Rónai A. (1961): Az Alföld talajvíztérképe. Magyarázó a talajvíztükör felszín alatti mélységének 1 : 200 000-es méretű térképéhez. .1/. Áll. Földtani Int. alkalmi kiadványa. Scheffer V. (1962/a): Regionális geofizikai adatok az Alföld déli részéről. Ann. Univ. sc. Budap. de II. Eötvös nom. Sect. Geol. Tom. VI. Scheffer V. (1962/b): A flisprobléma néhány geofizikai vonatkozásáról. Geofiz. Közi. X. köt. 1—4. sz. Scheffer V. és Dank V. (1962): Gravitációs és szeizmikus maximumok összehasonlító elemzése és egybevetése a magyarországi földtani alakulatokkal. Kézirat. Scherf E. (1925—28): Alföldünk pleisztocén és holocén rétegeinek geológiai és morfológiai viszonyai és ezeknek összefüggése a talajalakulással, különösen a sziktalajképződéssel. Földt. Int. Évi jel. az 1925—1928. évekre. Budapest 1935. 265—301. Scherf Emil (1947): Szénhidrogének és sósvizek felkutatásának lehetősége a Duna—Tisza közén. M. Pénzügymin. Jövedéki Mélykutatás Jelentése a kincstári sókutatás 1946. évi munkálatairól. 97—153. old. Scherf Emil (1948): A Szabolcs megyei sósvizek (Tiszagyulaháza stb.) geológiai, hidrológiai és chemiai viszonyai. Adatok az Alföld töréses szerkezetének geomechanikai értelmezéséhez. Jel. a Jöv. Mélykút. 1947/1948. évi munkálatairól, e. Pénzű. Min. Kiadvány 159—233. old. Scherf Emil (1962): Hozzászólás dr. Juhász József vitaindító előadásához a Magy. Hidr. Társ. és Aisótiszavidéki Vízügyi igazgatóságnak közösen rendezett 1962. I. 30.-i szegedi vízgazdálkodási ankétjén. Kézirat gyanánt kiadott stencilezett kiadvány,Szeged. 20—25. old. Szegedi VÍZIG, kiadása. Scherf Emil (1964): Hozzászólás Dr. Simon László: Szerkezeti területi típusok néhány vízföldtani törvényszerűsége c. előadásához. Földt. Értesítő XIII. évf. 2. füzet, 231—235. Scherf Emil és Miháltz I. (1952): Szakvélemény a szegedi vízlépcső megépítésénél várható belvízfakadásokról. Kézirat a Vízerőműveket Tervező Vállalat (VITI) részére. Másolata a Szegedi Tudományegyetem földtani- tanszékén. Schmidt Eliijius 1{. (1939): Térképniagyarázó a tótkomlós! termeléstechnikai térképhez. \1. Áll Fölüt. Int. Schmidt E. II. (1954): A tájegységek kérdése a hazai mélységi és karsztvízfeltárási lehetőségek szempontjából. Hidrol. Közt. 34. évf. 5—6. sz. 205—212. Schmidt E. II. (1957): Geomechanika. Akadémiai Kiadó. Szalai T. (1961): A Tisia és a Pannonikum belsőhegysége. Földrajzi Yrtesító. X. évf. 3. füz. 335—353. Szalai T. (1963): Epirogene Bewegungen der Tisia (Internid des Pannonikums)..Die erdgeschichtliche Bedeutung der zwischen den Westkarpaten und dem Alföld in die Tiefe gesankeijen Kordiliere. Geofiz. Közlem. XII. köt. 3—4. füz. 101—123. old. Simon L. (1964): Szerkezeti területi típusok néhány vízföldtani törvényszerűsége. Földrajzi Ért. XIII. évf. 2. füzet, 217—231. Szebényi L. (1965): Az artézi víz forgalmának mennyiségi meghatározása. Hidrol. Közi. 1965. 45. évf. 3. sz. 125—129. Vbell K. (1962): A felszín alatti vízkészlet. Hidrol. Közi. 42. évf. 2. sz. 94—103. old. Vrbancsek J. (1960): Az alföldi artézi kutak fajlagos vízhozama és abból levonható vízföldtani és földrajzi következtetések. Hidrol. Közi. 40. évf. 5. sz. 398—403. Vrbancsek J. (1963): Pliocén és pleisztocén üledékek földtani szintezésének újabb lehetőségei a vízföldtani kutatásban. Hidrol. Közi. 43. évf. 5. tüzet. Vrbancsek J. (1964): Les possibilités de l'lrrigation á grandé culture á partir des eaux souterraines et des nappes á peu profondeur de la Grandé Plaine Hongroise. Colloque de Géographie FrancoHongrois Budapest 1964. Rapport 1. pag. 10—13. MTA Földrajzkut. Cs. kiadása. Kézirat gyanánt sokszorosítva. Vrbancsek J. (1965): Az Alföld negyedkori földtani képződményeinek mélyszerkezete. Hidrol. Közi. 45. évf. 3. sz. ill—123. Német és angol kivonattal. Varga I.. (1939): A Kőrös—Tisza—Maros szög földrajza. Alföldkutatás — Alföldmentés. Szentes. 1939. Mikrotektonische und hydromorphologische Beziebungen im siidlichen Teil der Alföld* Dr. Scherf, E. 1. Der Autor zeigt eine mikrotektonische Karte des SO-lichen Teiles der Alföld, welehe er im Jahre 1962 fűiden Perspektivplan der Trinkwásser- und Industriewasser-Versorgung dieses Landesteils angefertigt hat. Diese Karte eignet sich ausserdem ausgezeichnet für die Zweeke der Kohlenwasserstoff- und der balneologisehen Forschung. Die Mikrotektonik wurde aus der Hydromorphologie der derzeitigen und einstigen Fliissláufe abgeleitet. 2. Das in dieser Weise festgestellte Netz der Bruchlinien zeigt drei Hauptstreiehrichtungen. Von dieseii sind zwei: die in 53°—233° und die in 328°—148° streichenden beinahe senkrécht zu einander (eingeschlossener Winkel 85°). Ausserdem tritt eine meridionale Bruchriehtung mit dem Streiehen 11°—191° hervor, welehe diesen Winkel gerade halbiert. Nach Verfassers Ansieht ist dies ein neuer Beweis für die Richtigkeit der seinerzeit von E. /'. Schmidt aufgestellten geomechanisehen Theorie, dass alle diese Brüehe als Mohr-Sche Scherrichtungen aufzufassen sind, die durch eine zusammensehiebend wirksame Tektonik entstanden sind. Autor hat sich seinerzeit anlásslieh der ílrarisehen SalzforSchung im Komitate Szabolcs mit dieser Frage beseháftigt und dabei die Theorie von Schmidt weiterentwiokelt und in Details korrigiert. Das auf der Karte dargestellte Resultat der jüngsten Forschungen, bestatigt die Álteren aus dem Jahre 1948. Es wird auf Fig. No. 6 (Zeichenerklárung in der Reihenfolge: Markante — Weniger starke (hypothetische) — Wahrsoheinliche Fallrichtung der Bruchflaohen — Azimutli der Streichrichtungen der Bruchflaehen —W^nig e

l'giebiger artesiseher Brunnen zu Kondoros — Grad der Wasserversorgung: — Ausgezeichnet, gut entspreehend, schlecht — Wasserfláchen (Seen, Fliisse, Rinnsale) des damaligen Beriehtes verwiesen, dergemáss zuerst das Bruehlinienpaar 53°—233° und 328°—148° entstand, (lessen eine Kom* Mit dem I. Preisder Bogdánfy-Konkurrenz 1965. ausgezeiehnete Preisarbeit.