Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
7. szám - Egyesületi és műszaki hírek
320 Hidrológiai Közlöny 1967. 6. sz. Szilágyi M.: A Főváros és csatornaműve Amennyiben az északi határt Szentendréig toljuk ki, még legalább három újabb átemelőtelep közbeiktatása szükséges. Az üzemeltetés megdrágul és bonyolulttá válik. A kerettervben szereplő első nagyobb északi átemelőtelep kapacitását háromszorosára, a Zsigmond tériét pedig kétszeresére kellene emelnünk. Ennek megfelelően növelni kellene a gravitációs csatornák levezetőképességét. Mintegy 17 km hosszú főgyűjtő szelvényméretét többé-kevésbé emelni kell. A nehézségek ellenére elképzelhető, hogy a perspektív csatornázási terv Buda északi részére megállapított vízelvezetési elvét továbbra is megtartjuk; az ott keletkező szennyvizeket, a kelenföldi szivattyútelepre vezetjük és a Csepel-szigeti tisztítótelepen kezeljük. A tisztítótelepen az így jelentkező többletszennyvíz mindössze 10% növekményt jelent, a telep bővítése lehetséges. Mélyreható vizsgálat nélkül is felmerül a kétség, hogy vajon ez a leghelyesebb, leghatékonyabb megoldás? Meg kell vizsgálni egy közbenső szennyvíztisztító telep létesítésének lehetőségét. Ezzel bővebben a Pest-északi városfejlesztési irányok tárgyalásánál foglalkozunk. A Pest-északi két csápon a lakótelepről érkező szennyvíz 0.8 m : !/sec-ra tehető. Az ipari terület szennyvizét (zömében raktárak telepítését tervezik) 0,2 m 3/sec-ra becsüljük. Összesen tehát 1 m 3/sec szennyvíz elvezetéséről, illetve elhelyezéséről kell gondoskodni. Kézenfekvőnek látszik, hogy a meglevő hálózaton keresztül juttassuk a szennyvizeket az Angyalföldi telepre. Ennek azonban elháríthatatlan akadálya, hogy a szennyvíztisztító telep létesítésére Angyalföldön terület csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre. A további területszerzésre nincs lehetőség. Már a perspektív csatornázási terv készítésekor is csak úgy tudtuk itt elhelyezni a 280 000 köbméter/nap kapacitású tisztítótelepet, hogy a tisztítás műtárgyait egy blokkba terveztük, az iszap mesterséges víztelenítését pedig a Rákospataktól északra fekvő területen oldottuk meg. Ilyen körülmények között 90—100 000 m 3/nap többletszennyvíz tisztításának Angyalföldön reális lehetősége nincs. Megemlítjük még, hogy sem a hálózat, sem az újpesti átemelőtelep nem alkalmas arra, hogy az új lakó- és ipari település szennyvizét levezesse, illetőleg továbbítani tudja. Nem marad más hátra, mint a keletkezés helyének közelében szennyvíztisztító telepet építeni és a tisztított vizet a Dunába bocsátani. A főváros északi részén létesítendő tisztítótelep lehetőségét még több szempontból részletesen meg kell vizsgálni. Amennyiben erre mód van, Buda és Pest új lakótelepeinek szennyvizét közösen lehetne megtisztítani. Ez a megoldás igen gazdaságosnak látszik. A tisztított víz bevezetési helyét és a tisztítótelep telepítését befolyásoló körülmények közül elsősorban a Vízművek víznyerő helyei, különösen pedig a nagy felszíni vízmű jelent korlátozást. A Dunába még tisztított szennyvizet sem szabad a Szilas-patak torkolatától északra, egyik Dunaágba sem bevezetni. A bevezetés csak ettől a vonaltól délre engedhető meg. Természetesen lehetséges, hogy ígv is sértünk érdekeket, de a Római-part parti vizét elszennyezni nem fogjuk. így a főváros százezres tömegeinek üdülési lehetőséget kínáló partszakaszt nem veszélyeztetjük. A tisztítótelep elhelyezését illetően a kötöttségek sora áll fenn. Magától értetődő, hogy a telepítés helyét a megengedhető bevezetési hely közelében célszerű megválasztani. Egv modern módon megépített 200000 m 3/nap kapacitású telep helyszükséglete 4—6 ha, ez a terület a budai oldalon a meglevő adottságok miatt valószínűleg nem biztosítható. A pesti oldalon a nagv felszíni vízmű és a Vízművek egyéb létesítményei akadályozzák a telep megépítését. A Szilaspatak mentén beljebb, csak a lakótelepülés közvetlen környezetében lenne elhelyezhető, ami nem megengedhető. Csatornázási és szennyvíztisztítási szempontból legkedvezőbb hely: a Szentendrei sziget déli csúcsa. Ebben az esetben megfelelő védősáv kialakítása is szükséges. Ezt a problémát a Fővárosi Vízművekkel egyetértésben kell megoldani. A délnyugaton tervezett csápnál állunk a legkisebb nehézségek előtt. A terület legnagyobb részéről származó szennyvizet a Buda-déli szennyvízfőgyűjtőbe célszerű vezetni. A főgyűjtőből és a tervezett tisztítótelepből ez ideig semmi sem épült még meg, tehát korlátozások nem állanak fenn. A városhoz közelebb eső lakónegyed, esetleg átmeneti jelleggel, a kelenföldi szivattyútelep vízgyűjtőterületében tartozó csatornahálózaton keresztül vízteleníthető. A felmerülő kérdések érdemi támvalá'sához elsősorban az szükséges, hogy a távlatban lakó és ipari telepítés céljára igénybe venni kívánt új területeket véglegesen meghatározzák és a rendezési tervet mielőbb jóváhagyják. A csatornamű ugyanis nem egy-két tervidőszak igényeit szolgálja, hanem 50—100 évre készül. Annak ellenére, hogy a városrendezési terv megállapításánál a csatornázás nem uralkodó elem, szükségesnek tartjuk megemlíteni még a következőket. A főváros lakóterületének ez idő szerint 40%-a csatornázott. Az ellátottságot a szükségletek és a jogos igények felmérése alapján legalább 60%-ra kell emelni. A hálózat a/ 5-e olyan állapotban van (10—30 kg/cm 2 a beton törőértéke), hogy azt már régen át kellett volna építenünk. Ezek a lakásépítési programtól független feladatok tekintélyes — 4 milliárd forintra tehető — anyagi áldozatot kívánnak és ezért csatornázási szempontból a lakásépítések szanálással történő megoldása előnyösebb. Jogos aggodalommal tölt el bennünket, hogy a város csápszerű továbbfejlesztése nagymértékben vissza fogja vetni a már beépített területeken a csatornahálózat fejlesztésének és átépítésének lehetőségét. Fejtegetéseinkben mindenkor a keretterv azon alapelvéből és feltételéből indultunk ki, amely szerint a szennyvizeket a befogadóba való bevezetés előtt biológiailag tisztítani kell, továbbá — a keletkező szennyvizek nagy mennyiségére való tekintettel közvetlen befogadó csak a Duna lehet. Nem kergetünk azonban ábrándokat, lehetséges, sőt valószínű, hogy a szennyvíztisztításra csak későbbi időben kerül sor. ezért a befogadóban átmenetileg helyi rosszabbodás is bekövetkezhet. A
