Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

1. szám - Az 1966. évi téli–tavaszi belvízvédekezés az Alsó-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság működési területén

32 Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. Az 1966. évi belvízvédekezés folyó vizek tározására alkalmasak, de nem képesek azoknak elvezetésére és különösen pedig azoknak gyors elvezetésére nem alkalmasak. Az útárkok víz­rendezési felhasználása lényeges volna, azonban ezeket magassági és keresztmetszet! vonalvezeté­sükben e célra alkalmassá kell tenni és őket a leg­közelebbi belvízhálózatba is be kell kötni. A Terü­leti Bizottság erre vonatkozó állásfoglalása lénye­ges segítséget jelentett a belvízvédekezés végrehaj­tásában és meggyorsításában. Az 1966. évi belvízvédekezés eseményeit és legfontosabb műszaki intézkedéseit az alábbiakban körvonalazhatjuk: A gyors olvadás megindulásakor, február 8-án belvízvédelmi készültség elrendelésére került sor a Dongéri tájegység vízrendszereiben, a Kurcai, a Tisza-Maroszugi, a Maros-balparti, a Gyálai és az Algyői vízrendszerekben. Szeged mj. város tanácsá­nak figyelmét ugyanakkor III. fokú készültség el­rendelésére kellett felhívni a Petőfi-telepen létrejött elöntések miatt. Február 10-én valamennyi víz­rendszerben el kellett rendelni a III. fokú belvíz­védelmi készültséget. A védekezés súlypontjaiként az alábbi terüle­tek említhetők: a Kurcai vízrendszer, elsősorban Mindszent és Szentes körzetében; Orosháza város és környéke-, Hódmezővásárhely város és környéke, be­leértve Puszta, Székkutas, Békéssámson és Csomor­kány helységek körzetét; Battonya község és a Szá­razér körzete; a Felső főcsatorna vízgyűjtője, így Csongrád város környéke; Kecskemét város kör­nyéke; Szeged város egyes kerületei (Petőfi-telep, Baktó); a Percsorai vízrendszer, elsősorban Dóc kör­zetében; az Algyői vízrendszer, és végül a Szarvas alatti Holt-Körös vízrendszer. A Kurca vízrendszerében a legnagyobb gondot a meglevő két gőzüzemű szivattyútelepnek, a Szen­tesinek és a Mindszentinek korszerűtlensége és elég­telen kapacitása okozta. E miatt kellett mindkét helyen kisegítő szivattyúkat felállítani. Mindszen­ten 15, Szentesen pedig 9 ideiglenes gépegységet állí­tottunk munkába 5 m 3/s illetve 3 m 3/s vízszállító­képességgel. Ezeknek az ideiglenes szivattyútele­peknek a megépítése az 1966. évi belvízvédekezés legnehezebb és egyúttal a legszebb feladata volt. Megnehezítette a helyzetet, hogy a Kurca vízrend­szer főcsatornáit — alkalmas műtárgy hiányában— földelzárásokkal kellett az alsóbb területek védelme céljából áttöltenünk. Orosháza belsőségében az elöntés okát elsősor­ban a városi csapadékvíz csatornák elhanyagolt állapotában, vagy hiányában kell keresnünk. A városra kelet felől ráfolyó csapadék és olvadékvi­zek elvezetése nem volt biztosítva. E miatt loka­lizáló gátat és övcsatornát kellett építeni és hor­dozható szivattyúkat felállítani. Nagy kiterjedésű elöntések alakultak ki Oros­házától keletre, Pusztaföldvár és Medgyesbodzás ha­tárában is, ahol a befogadó belvízcsatorna kotró­gépes mélyítése és bővítése vált szükségessé. Hódmezővásárhely belsőségében is voltak elön­tések. A városnak sok a mélyfekvésű területe és megfelelő kapacitású szivattyúegységekkel nem rendelkezett. Hódmezővásárhelytől keletre a Szék­kutas és Békéssámson községek határában fekvő pusztai terület jelentős hányadát csaknem minden évben időszakosan víz borítja. Szükségessé vált a Pusztai szivattyútelep teljesítményének növelése, illetve az Orosháza és Székkutas felől érkező vizek egy részének a Mátyáshalmi csatorna felé való át­terelése. Több helyen esésnövelő szivattyúkat kel­lett üzembeállítani. A Szárazér vízrendszerében Királyhegyes köz­ség határában a Királyhegyesi főcsatorna alsó sza­kaszán a szűk nyílású műtárgyak súlyosan meg­rongálódtak, és közülük hármat robbantással kel­lett eltávolítani. A csatorna medrének védelmére az ÁKSZ osztag beavatkozására is szükség volt. Battonya térségében román területről érkező víz okozott elöntéseket. Részleges mederelzárásra volt szükség a Szárazéren, amelyet a győri AKSZ osz­tag végzett el. Csongrád városától délre az ún. Kilencesi mély­ártéri területen a Felső főcsatorna vízgyűjtőjén ke­letkeztek nagyobb elöntések. A Vidreéri szivattyú­telep korszerűtlennek és elégtelen kapacitásúnak bizonyult, e miatt mentesítő csatorna építésére és ideiglenes szivattyúk felállítására került sor. Kecskemét város környékén a már más vízügyi igazgatósághoz tartozó Lajosmizse község felől le­folyó vizek elvezetése okozott gondot. Kotrógépes földmunkával kellett bővíteni az Alpár-Nyárlőrinci csatorna felső szakaszát és egy mellékcsatornáját. Szeged város határában a Petőfi-telepen bekö­vetkezett, a belsőségi csatornahálózat elhanyagolt­ságával indokolható elöntéseken kívül a Szillér­Baktói csatorna öblözetében gyűlt össze a legtöbb víz. A lakóépületek védelmére a csatornát a Szeged­Hódmezővásárhely vasútvonalnál el kellett zárni, a mélyebb területekről a vizet szivattyúkkal át­emelni és a Petőfi-telep védelmére kotrógéppel öv­csatornát építeni. A Percsorai öblözetben a főcsatorna kiépítet­lensége, valamint a szivattyútelep üzemzavarai miatt tartott hosszabb ideig a védekezés. Kisegítő szivattyú gépegységek beállításával lehetett a hely­zetet enyhíteni. Az Algyői vízrendszerben a főcsatorna torko­latához alkalmazott állandó és kiegészítő szivaty­tyúk több mint 8,0 m 3/s összes vízhozama is elég­telennek bizonyult a védekezés csúcsidőszakában, ezért a vízvisszatartásokon kívül a Maty-Fehértói árapasztó csatorna zsilipjét is meg kellett nyitni és a víz egy részét a gyálai Holt-Tiszába átterelni. A vízrendszer Dorozsma-Majsai öblözetében is a csa­torna kiépítetlensége miatt alakult ki súlyosabb helyzet, ezért a legszűkebb szelvényeket kotrógép­pel kellett kibővítenünk és a szűk átereszeket el­bontanunk. A Szarvas alatti Holt-Körös vízrendszerében, bár a békésszentandrási holtmeder vízszintjét a téli előkészületi időszakban sikerült három ízben is gravitációsan apasztani, a februári védekezés idő­szakában mégis szükséges volt hat db szivattyú telepítésére ideiglenes szivattyúállást létesíteni. A kisegítő szivattyúk működése ellenére főleg a Dö­gös-Kákafoki főcsatorna felső szakaszán és mellék­csatornáin visszazárásokat kellett végezni az al­sóbb szakaszok mentesítésére.

Next

/
Thumbnails
Contents