Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
5. szám - Ziegler Károly: A Magyar Hidrológiai Társaság 1966. április 28–29-i konferenciája. „Az 1965. évi dunai árvíz műszaki tapasztalatairól”
Ziegler K.: Az 1965. évi dunai árvíz Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. 249 kialakított hasznos térfogat egy részét is az árhullámok csökkentésére használják. 19(55 végéig 35 nagy ós közepes völgyzárógátat építettek ki, 5147 millió m 3 kapacitással, és 1800 kisebb tározót is üzembe helyeztek. Az alsó szakaszon folyószabályozással és töltésezéssel igyekeznek az árvízkárokat elhárítani. A árvízvédelmi művek kiépítésének mértékét gazdaságossági számításokkal állapítják meg. Erre kétféle számítási módot is ismertet. Az egyik szerint a kiépítés évi költségei és az el nem hárított árvízkárok összege kell minimum legyen. A másik a népgazdasági eredményességből indul ki, szembeállítva a szabályozás előtti károkat a kiépítés utáni állapot évi költségeivel. Megállapítja, hogy végleges következtetéshez hosszú adatsorokra volna szükség. Egyelőre normatívakkal dolgoznak, éspedig lakott településeken belül az 1%-os valószínűségű nagy vizet veszik alapul, településeken kívül általában 5—10%-kal számolnak, kivételesen értékes mezőgazdaság területen, mint pl. a Marica völgyében 2%-os valószínűségű árvízhozamra építkeznek. Hangsúlyozza, hogy a kiépítés egymagában megfelelő fenntartás és védelem nélkül nem sokat ér. Prof. Pavel Peter (Pozsony) hangsúlyozza, hogy a dunai töltések altalajának rossz tulajdonságait, a kedvezőtlen rétegződést, inhomogenitást, szemcsék gömbölyűségét stb. mind mérlegelni kell, ha a töltések védelmével foglalkozunk. A talajok kedvezőtlen tulajdonságai idézik elő azt, hogy a talaj a benne áramló víz hatására lokálisan folyékonnyá válik, mely esetben szó sem lehet a Darcyféle szivárgási képlet alkalmazásáról. Ebben az állapotban az egyensúlyi állapotot Schiller—Weiman képlete jellemzi. Rámutat még arra, hogy a gyakori nyomásváltozás, különösen a váltakozó irányú áramlások hatására a kimosott talaj mennyiség az egyirányú egyenletes áramlás által megmozgatottnak 5V 2szeres értékét is elérheti. Ezért kell a dunai árvízvédelem szemléleténél különös óvatossággal eljárni. Bokor Mihály azokra a jelenségekre kívánja a figyelmet néhány képpel kiegészítve felhívni, melyeket a töltés állékonyságát elméletileg vizsgálva esetlegességük miatt nem lehet figyelembe venni, de amelyek helyileg igen súlyos következményekkel járhatnak. Ezek felismerése rendkívüli figyelmet, az ellenük való helyes beavatkozás nagy gyakorlatot igényel. Ezért fontos a töltések árvíz alatti szoros figyelemmel tartása, és ezért elkerülhetetlen a váratlanul jelentkező romlások következményeinek elhárítására való megfelelő ütőképességű felkészülés a még olyan jól megépített töltésen is. Képekkel érzékeltette, hogy a több lépésben végrehajtott töltéserősítés eredményeképpen milyen sokféle — váratlan rétegződésű és különböző anyagokból összeállított —, lehet egy külső megjelenésében homogénnek mutatkozó töltés. Elképzelhető, hogy ilyen szelvényen át milyen váratlan szivárgások, csurgások jelentkezhetnek. Felhívja a figyelmet arra, hogy a töltések erősítésénél és új töltések építésénél a beépítésre kerülő új töltés anyagának a régi töltéssel, illetve az altalajjal való helyes kapcsolata kialakításának technológiája még nincs megnyugtatóan kidolgozva. Az 1954. évi felső-dunai töltésszakadásnál felvett képpel bizonyítja, hogy a töltés közelében levő fák gyökerei 15—20 m távolságig hatolnak be a töltésbe, de különösen annak talprétegébe. A fák kivágása után elkorhadt gyökerek helyén keletkeznek a rendkívül veszélyes talpcsurgások, mint a Mohács-szigeti esetben láthattuk. Nem hanyagolhatók el az állati kártevők sem, melyeknek járatai komoly áramlási koncentrációt és kimosásokat okozhatnak. Egy másik képen a töltéstestben viszszaszorított szivárgó víz hatását láthatjuk. Az 1956. évi jeges árvíz alkalmából a töltés mentett oldalán levő átfagyott talajréteg, mint vízzáró fal zárta el a szivárgó víz útját mindaddig, míg az emelkedő víznyomás robbanásszerűen fel nem szakította — ekkor már természetesen nem lehetett a töltésszakadást megakadályozni. Hasonló hatása lehet a helytelenül készült vízzáró háttöltésnek is. Képekkel szemléltette a szorító töltések kedvező hatását, de nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az ellennyomó vízoszlop magasságát szabályozni kell, és apadáskor gondoskodni kell az ellennyomó víz olyan lebocsátásáról, hogy a töltés alatt lehetőleg ne alakulhasson ki visszaáramlás a folyó felé, ami a folyó felőli kolmatálódás hatását ronthatná (4. kép). Karászi Kálmán a székesfehérvári igazgatóság védvonalán szerzett tapasztalatokat foglalta össze. Legtöbb nehézséget a töltéstest átázása okozta. Az átázás legtöbbször az altalaj felöl indult meg, és az átázás vonala a töltéstestben felülről nézve homorú képet mutatott. Hosszú szakaszokon került sor a rézsűknek bordásán rakott homokzsákokkal való leterhelésére, a részük ilyen megtámasztása általában eredményes volt, bár a rézsű megterhelésének hatására az átázási vonal némi emelkedése volt megállapítható. Olyan szakaszokon, ahol az árvíz alatt végzett feltáró fúrások tanúsága szerint az átázás keresztirányú áramlásból adódott, az áteresztő töltésrétegek lezárására pátriaszádfalat is vertek le. Az első ízben alkalmazott fóliaterítésnek ilyen szakaszokon kedvező hatása mutatkozott. Elhelyezésének módját azonban még meg kell határozni. Nagy veszélyt jelentettek az altalajon keresztül történő szivárgások is. Egész buzgárcsoportok ellen kellett az árvíz ideje alatt épített szorítógátakkal — vízellennyomással védekezni. Ez az eljárás bevált — buzgár veszélyes helyeken állandó jellegű kiépítése kívánatos. Egy esetben a fedőréteg teljes fellazulása felúszással fenyegetett, de a gyors ütemben végrehajtott homokzsák terhelés hatékony volt. Különös figyelmet érdemlő jelenség a mentett oldali nyomásvonalak kis esése — ma jdnem vízszintes elhelyezkedése és az a jelenség, hogy a töltéstől km-es távolságban is erős vízfelfokadás volt több helyen észlelhető. Ezt a körülményt még vizsgálni szükséges. Végül hangsúlyozza, hogy a m o at kialakult gépesített védekezés forgalmi igényeit a fejlesztés során figyelembe kell venni.
