Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Ziegler Károly: A Magyar Hidrológiai Társaság 1966. április 28–29-i konferenciája. „Az 1965. évi dunai árvíz műszaki tapasztalatairól”

248 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. Ziegler K.: Az 1965. évi dunai árvíz Talajsuffozió olyan talajoknál lép fel, melyeknek nincs szerkezeti vázat alkotó része. Ilyeneknél a suffozió hatására a talaj megrogyik. Jellemző, hogy ilyen jelenség elsősorban a felszín közelében észlelhető. Úszási állapotban a teljes talaj elveszti stabilitását és súrlódás mentes víz-talaj keverékké alakul. Az ilyen talaj minden nyomásra kitér, és a talajromlás, fokozatosan kiterjedve a töltés leszakadásához vezethet. Az úszási állapot bekövetkezése a feszültség függvénye, ezért a kritikus esés értéke a mélységgel nő. II. Fedőréteg esetén Buzgár a fedőréteg nyílásain keresztül történő áramlás folytán keletkező áramvonal sűrűsödés hatásárajön létre, ha a fedőréteg alatti talajban finomszemcséjű anyag van. Ennek kimosódása hátráló erózióval a töltés leszakadásához vezethet. Ha az alsó talajrétegben nincs kimosható homok, úgy az ilyen fakadás nem veszélyes. A buzgár kialakulására jellemző a fokozatosság — ami a védekezésre pár óra lehetőséget ad. A buzgárképződés megakadályozása céljából a nyomásvonalat kell a térszint alá szorítani szivárgó árokkal, megcsapoló kutakkal, esetleg a vízoldalon alkalmazott vízzáró szőnyeggel vagy a vízzáró rétegbe leérő résfallal. Ha ilyen beavatkozásra nincs lehetőség, akkor a mentett oldalon építendő padkával vagy ellennyomó vízpárnával kell beavatkozni. Talajtörés a fedőréteg robbanásszerű felszakadása a víznyomás hatására. Töltés közelében történő bekövetkezése rendszerint a töltés beszakadásával jár. Megelőzésére, a nyomásvonal leszorítására az előző pontban javasolt módszereket kell alkalmazni. Lokális suffozió akkor okoz kellemetlenséget, ha a víz vezetőréteg felett kötött fedőréteg van, mert ekkor a vízvezetőréteg megrogyása miatt a fedőréteg alatt üregek képződhetnek, ami viszont a fokozott áramvonal sűrűsödés miatt további hátráló erózióra és a töltés berogyására, átszakadására vezethet. Ez a folyamat sokszor lassan, több árvíz hatására lappangva fejlődhet ki. Ladislav Jakubec érdekes felvételeket mutat be a Felső-Duna mentén észlelt buzgárokról, ezek kialakulásába a fedőréteget áttörő növényzet hatásáról. Megállapítása szerint a buzgárok 90%-a töltéslábtól számított 40 m-es sávon belül jelentkezett ugyan, de felhívja a figyelmet arra, hogy egyes esetekben egész buzgáros mezőket észleltek a töltéstől igen nagy távolságra is, így még 350 m távol is csoportos jelentkezést észleltek. Ezért a talaj hidrogeológiai feltárását mindenképp szükségesnek tartja (3. kép). Prof. Ing. B. Martsehinkov (Szófia) az elhangzottakhoz csatlakozva kiegészítésül a Duna árvizeinek bulgáriai vonatkozásait ismerteti, megállapítva, hogy bolgár viszonylatban ezek jelentősége elmarad egyéb folyóik hatásától. Az 1965. évi árvíz valószínűségét 0,2%-nak találták, és az a bolgár szakaszon távolról sem okozott olyan nehézségeket, mint a fentebb fekvő jugoszláv és magyar szakaszon. Prof. Ing. Dimo Welef (Szófia) Bulgária csapadék- és árvízviszonyait ismerteti. Előadja, hogy Bulgáriára nézve a kisebb folyók árvízi jelentősége nagyobb, mint a Dunáé, mert az általuk veszélyeztetett értékek lényegesen nagyobbak. A számontartott legsúlyosabb árvízkatasztrófák is ezeken a kisebb folyókon, a Rosicán és Maricán voltak. A folyókra jellemző a rendkívüli vízhozam-ingadozás, a Maricán 1 : 2000-hez, a Rosicán pedig 1: 6000-hez. A legnagyobb hozamok a tavaszi esővel társuló hóolvadásből és a rendkívüli nyári záporokból adódnak. Az évi vízhozam 50%-a tavasszal, 25%-a télen folyik le, és a nyári—őszi félévre csak 25% marad. Az árvízkárok elhárítására két vonalon avatkoznak be. A felső folyás mentén erdősítéssel és hordalékfogó építésével küzdenek az erózió ellen. Az utolsó 20 évben 860 000 ha-t fásítottak. Ezenkívül az egyéb célból épített völgyzárógátak által 3. kép. Buzgár Csallóközben, 1965 Foto: Jakubec L. 3. picture. Piping phenomenon in the Csallóköz region, 1965