Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Ziegler Károly: A Magyar Hidrológiai Társaság 1966. április 28–29-i konferenciája. „Az 1965. évi dunai árvíz műszaki tapasztalatairól”

244 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. Ziegler K.: Az 1965. évi dunai árvíz A sikeres védekezés értékelése után a fejlesztés feladatait az alábbiakban foglalta össze. A hidrológiai előrejelzést tovább kell fejleszteni, elsősorban az árhullámok összetalálkozásának, a mellékfolyók befolyásának további vizsgálatával. Meg kell vizsgálni az automatikus adatközlés és az elektronikus számítógépek alkalmazásának lehetőségét. Fejleszteni kell a dunai országok közötti hidrometeorológiai adatközlést. A védekezés tapasztalatai alapján elsőrendű fontosságot kell tulajdonítani a töltéstest és altalaj fizikai, kémiai és talajmechanikai adottságai felderítésének-, a szivárgások és nyomásátadódások törvényszerűségeinek. Fő feladat nem új árvédelmi vonalak építése, hanem a már kiépített védelem korszerűsítése úgy, hogy azok a 100 éves gyakoriságú árvizek ellen mindenütt egyformán biztonsággal védjenek. Erre a célra az eddig teljesített 220 millió m

3-en túl további 50—60 millió m

3 földmunka elvégzése szükséges (2. kép). i. * fttrt • 2. kép. Töltésépítés földnyesőkkel Foto: MTI. 2. pictnre. Gonstruction of a dike using sera/pers 2. Az 1965. évi dunai árvíz hidrológiája A konferencia első napi programján Csorna János: ,,1965. évi dunai árvíz hidrológiája" c. előadása szerepelt. Előadásában Csorna János ismertette az árvíz kialakulásának meteorológiai előzményeit, megállapítva, hogy a vízgyűjtőn fekvő hótakaró az évi maximumok átlagát meghaladta, és ehhez járult a sokévi átlagot másfélszeresen meghaladó március—júniusi csapadék. A sorozatosan lefutó árhullámok, amint azt a bemutatott ábrák tanúsították, egymásra futottak úgy, hogy Budapesten már csak hat árhullám volt megfigyelhető, melyek közül a hatodik úgy magasság, mint tartósság tekintetében szélső értéket adott. Az árhullám Budapesten 40 cm-rel, Mohácson 60 cm-rel haladta meg az eddig észlelt legmagasabb jégmentes árvíz szintjét, a töltésekre fekvő árvíz pedig 128 napon át áztatta a töltéseket az eddigi leghosszabb 81 napos borítással szemben. A rendkívüli árvíz kialakulásának okait vizsgálva, azt a csapadék nagyságán túlmenően a sűrűn egymásután következő árhullámok egymásra futásában és az alsóbb mellékfolyók, elsősorban a Dráva és a Tisza egyidejű áradásának visszaduzzasztó hatásával magyarázhatjuk. Az árvíz valószínűségi értékeit vizsgálva arra az érdekes megállapításra jut, hogy bármilyen hosszúnak tűnik is az árvíz tartóssága a védelem szempontjából, a hasonló tartósságú árvíz bekövetkezésének valószínűsége (3%) nagyobb, mint a hasonló magasságúé (Mohács 0,5, szakadások nélkül 0,2%). Az előrejelzések pontosságát vizsgálva azt általában kielégítőnek tartja, az egyes esetekben észlelt szóródások okát a váratlanul belépő okoknak (Vág áradása, töltésszakadások) tulajdonítja. A jövőbeni árvízvédekezés és az árvízvédelmi fejlesztés érdekében szükségesnek látszik az előrejelzés segédleteinek pontosítása és kibővítése elsősorban a még számításba nem vett árhullám találkozások és különböző mederteltségek hatásainak figyelembe vételével. Kívánatos még véleményeszerintazelőrejelzőszolgálat nemzetközi kapcsolatainak szorosabbá tétele is. Hozzászólások Dr. Bodolai István ismertetve az árvizek kialakulását befolyásoló meteorológiai tényezőket a mércekapcsolatokból adható előrejelzések idő-előnye meghosszabbításának kérdését vizsgálja. A mai meteorológiai előrejelzés által biztosítható, legfeljebb 1—2 napos idő-előny inkább csak figyelmeztetésként értékelhető — az előrejelzések pontosítására még nem elég megbízható, elsősorban a lefolvási viszonyok különbözősége miatt. Fejlődést a csapadék mennyiségére, intenzitására és területi elosztására vonatkozó információk sűrítésétől és pontosításától, elsősorban a radaros csapadékmérések és a kapcsolódó hírközlés kifejlesztésétől várhatunk. Stelczer Károly az árvízi vízállás és az összefüggő vízhozam kapcsolatában mutat ki érdekes rendellenességet, megállapítva, hogy az árvízi vízszintesés az árhullámok egymásra futása és az alsó mederszakasz visszaduzzasztó hatására az átlagosnál kisebb lévén, az egyes vízállásoknál mért hozamok sem érik el a várt értéket. Külön is figyelmet érdemel a szakadások hatása, minek folytán az ismert hurokgörbe sem alakulhatott ki. Az árvízi meder vízemésztőképességének ezt a változását az előrejelzéseknél feltétlen figyelembe kell venni. Dr. Herbert Zettl (Hydrographisches Zentralbüro, Wien) az árvíz ausztriai lefolyását ismerteti, rámutatva arra, hogy az árvíz az osztrák Duna-szakaszon távolról sem volt olyan súlyos, mint az az alsóbb folyás mentén észlelhető voit. Ausztriában az egyes hullámok még külön jelentkeztek, és itt még különösen észlelhető volt a bajor Duna és Inn árhullámainak időbeli eltolódása. Dr. Zsuffa István az árvíz előfordulási valószínűségeit vizsgálta, hangsúlyozva, hogy a különböző eloszlás-függvények használatával kapott értéket csak matematikai becslésként szabad értékelni. Ő az árvíz valószínűségi értékeit a Gumbel J.eloszlás függvény segítségével vizsgálta. A vízállásra vonatkozóan arra az eredményre jut, hogy Bajánál az 1%-os valószínűségi tetőzés