Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Nekrológ

242 Hidrológiai Közlöny 1967. 5. sz. Nekrológ mészetes vízfolyásoknál" című munkáját (Vízügyi Közlemények, 1949/1—2). A Tudományos Minősítő Bizottság 1950-ben a műszaki tudományok kandidátusává minősítette. Hivatalos ténykedés közben elszenvedett baleset után tetanusz oltást kapott, amely csaknem életébe került. Ezért 1954-ben ott kellett hagynia a szívéhez nőtt győri hivatalt. Beteg szívvel nem vállalhatta a folyammérnöki szolgálattal járó fáradságos kiszállásokat és ezért, orvosai tanácsára, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézethez kérte áthelyezését. Ezzel új korszak következett Károlyi Zoltán életében. Gazdag tapasztalataira támaszkodva értékes tanulmányok sorával gazdagította a medermorfológia irodalmát, melyek közül a legfontosabbak: A folyami hordalék mennyiségi csökkenése kopás következtében (Vízügyi Közlemények, 1953/2). A Felső-Duna feltöltődő szakaszán észlelhető kavicslerakódás mennyiségének meghatározása (Vízügyi Közlemények, 1957/3J. A teljes és részleges hordalékmozgás vizsgálata a Dunán (IIidrológiai Közlöny, 1957/3,). Sarkantyúkkal való folyószabályozás (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1960/1—2). A Tisza mederváltozásai különös tekintettel az árvédelemre (VITUKI Tanulmányok és Kutatási Eredmények, 8. szánig. Az árvédelem szolgálatában végzett munkáiból kiemelkednek: A magyar Felső-Duna vízszinemelkedésének hatása a Szigetköz belvíz viszonyaira (VITUKI Beszámoló, 1955). Folyóink mértékadó árvízszine (A MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, 19. kötet. 4. szám 1956). Az árvízi meder felülvizsgálata a Budapest alatti Duna egyes szakaszain (VITUKI Beszámoló, 1957). Nyári gátakkal való árvíztározás a Tiszán (Beszámoló a VITUKI 1960 évi munkájáról). A mértékadó árvízszint meghatározása a tiszalöki duzzasztóműfeletti Tisza-szakaszon ( Beszámoló a VITUKI 1962. évi munkájáról). A tervezés fontos segédeszköze lett „Töltésezett folyóink mértékadó árvízszínei és az árvizekre vonatkozó tanulmányok eredményei" című munkája (VITUKI, Tanulmányok és kutatási eredmények, 3. szám Budapest 1957), mely 1964-ben második átdolgozott kiadásban is megjelent (Tanulmányok és kutatási eredmények, 16. szám). Jelentősek a Dunántúl vízrajzával foglalkozó munkái: A Hanság és a Fertő-tó rendezési kérdéseinek fejlődése (Vízügyi Közlemények, 1960/1). A Kisalföld vizeinek földrajza (Földrajzi Közlemények, 1962/2J. A Fertő-tó vízháztartási viszonyainak vizsgálata (Beszámoló a VITUKI 1964. évi munkájáról). Tudományos munkássága határainkon túl is nevet szerzett számára. A már idézett grenoblei kongresszusra beküldött tanulmányain kívül jelentősek a csehszlovák tudományos akadémiának a mozgómedrű folyók hidraulikájával foglalkozó 1957. évi konferenciáján tartott előadásai, az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség lapjában megjelent cikke a Felső-dunai hordalékmérések eredményeinek értékeléséről (österreichische Wasserwirtschaft, 1957), a Nemzetközi Hidrológiai Szövetség 1957. évi torontoi szimpozionjára (Tanulmány a hordalékmozgás változékonyságáról a magyarországi mérések alapján) és legutoljára a Tisza mederváltozásairól, a Szlovák Tudományos Akadémia 1962. évi hidrológiai konferenciájára küldött dolgozatai. Több mint negyven közleménnyel gazdagította szakirodalmunkat. Munkáit a rendkívül éles megfigyelőképesség, az ötletgazdagság, a nagy gyakorlati tapasztalat és a gazdasági vonatkozások iránti kiváló érzék jellemezte. Mint tudós is megmaradt mérnöknek és számos nehéz, gyakorlati vonatkozású feladatot oldott meg. Az Építőipari- és Közlekedési Műszaki Egyetem kandidátusi minősítése alapján 1960-ban doktorrá avatta. Beteg szíve és magas vérnyomása ellenére mindig lelkesen és sok fiatalt megszégyenítő lendülettel dolgozott élete utolsó napjáig. A korhatár elérése után 1966 elején nyugállományba vonult ugyan, de nem hagyta abba a munkát. Több, azóta már megjelent (,,Az 1965. évi dunai árvíz hidrológiai okai és lefolyása", Vízügyi Közlemények, 1966, a „Sió-csatorna múltja és kialakulása", Technikatörténeti Szemlé, 1966), vagy nyomtatás alatt álló („A magyar víziszabályozások története" című monográfia „Dunavölgy" fejezete,,,Tiszai kisvizek vizsgálata", Beszámoló a VITUKI 196-5. évi munkájáról) műve maradt ránk. Néhány, a VITUKI-ban készült tanúI mánya is megérdemli, hogy sajtó alá rendezzék. Dr. Károlyi Zoltán egyéniségét az önzetlenség, a kitartás, a derűs optimizmus jellemezte. Tudását bőkezűen osztogatta fiatalabb munkatársai között. Mindenki szerette és mindenki fájlalta elvesztését, írásaiban azonban köztünk marad szelleme. Munkája tovább folytatódik azoknak munkájában, akiket ő tanított meg a vizek titkainak csodálatára, a magyar folyók szeretetére. Csorna János