Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

5. szám - Nekrológ

HIDROLÓG1AI KÖ

ZLÖNY 47. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 241—296. oldal Budapest, 1967. május E fénykép és az alatta lévő sorok 1964-ben még arról adtak hírt, hogy dr. Károlyi Zoltánt kiemelkedő tudományos munkásságáért a Magyar Hidrológiai Társaság a Bogdánffy éremmel tüntette ki. Alig múlt el egy év, megdöbbenten és értetlenül álltunk sírjánál. Nem tudtuk felfogni, hogy a szerető barát, a nagy tehetségű mérnök, a kiváló tudós, aki néhány nappal előbb még lelkesedéssel beszélt terveiről, a folyószabályozás feladatairól, örökre eltávozott közülünk. Szerény, csendes ember volt. Az élet megpróbáltatásait derűsen, visszásságait egészséges humorral fogadta. Eredményeiről, sikereiről nemigen beszélt. A vízfolyások iránti érdeklődése, a folyók iránti szeretete a családi körből indult el. Édesatyja Károlyi Sándor, a vízügyi szolgálat neves tagja, a földművelésügyi minisztérium kultúrmérnöki osztályának egykori főnöke volt. Dr. Károlyi Zoltán házassága révén is vízimérnöki családhoz kötődött. A Felső-Dunán járó szakemberek valamennyien ismerik a szabályozási munkák halottainak emlékművét, akik közé apósa Kofranek Vendel vízépítési kerületi felügyelő is tartozott. Mérnöki oklevelének megszerzése után előbb Karlsruhéban, Rehbock professzor nagyhírű folyószabályozási laboratóriumában szélesítette elméleti tudásának körét, majd 1928—32 közt mint kotróvállalati mérnök a Kapós szabályozásában vett részt. Három évig volt a Feketevíz Társulatnál, az ártér fejlesztés műszaki feladatait végezte. 1936-ban lépett állami szolgálatba. A sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatalnál töltött három év után a győri hivatalhoz, a magyar folyammérnökök magasiskolájába helyezték át. A győri hivatal hatáskörébe tartozó mozgómedrű Felső-Dunán állandó gondot okozott a hajóút fenntartása. Mivel nemzetközi folyamról volt szó, a szabályozási munkákhoz szükséges költségfedezet is mindenkor biztosítva volt. A sebesvizű, hordalékos folyamszakaszon gyorsan jelentkeztek a műszaki beavatkozások hatásai, itt lehetett tehát legtöbbet tanulni. A győri beosztás minősítést és egyben kötelezettséget is jelentett. A szabályozási munkák a csehszlovák szervekkel egyetértésben, közös műszaki bizottság felügyelete alatt folytak, a szakaszon dolgozó vízimérnöknek tehát a magyar technikai kultúra színvonalát is képviselnie kellett. Károlyi Zoltán hamarosan bebizonyította, hogy méltó volt a feladatra. Kereste a folyam alakulását befolyásoló alapjelenségek közötti kapcsolatokat és figyelme a hordalékmozgásra irányult. A folyam által szállított görgetett hordalék mennyiségének méréséhez hordalékfogó berendezést szerkesztett. Eredményeiről „Kísérletek a hordalékfogóval" című tanulmányában (Vízügyi Közlemények, 1947j, majd a Vízépítési Kutatásügy Nemzetközi Szövetségének 1949 évi grenoblei kongreszszusán számolt be. Ugyanebben az évben tette közzé „A hordalék mozgató erő meghatározása ter-