Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
1. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Vízveszteség és mederérdesség vizsgálatok a K. IV-1. öntözőcsatornán
22 Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. Szigyártó Z.: Vízveszteség és mederérdesség valóban helyes ,,k" értékkel számoltunk — a számított és észlelt vízfelszín magasság meg kell hogy egyezzék. Ha viszont a számításnál használt ,,k" érték nem felelt meg a szakasz átlagos érdességi tényezőjének, a szakasz alsó végére számított és az ott észlelt magasság különbözni fog. Különbözni fog olyan módon, hogy a kettő előjel helyes különbsége negatív lesz, ha a ténylegesnél kisebb és pozitív, ha annál nagyobb ,,k" értéket vontunk be a számításba. így aztán a számítások megismétlésével, s az egyes ,,k" értékekhez tartozó különbségek ábrázolásával megkaphatjuk azt a görbét, amelyik a zérus magasság-különbségnél a ,,k" tengelyen kimetszi a kísérlet feltételeinek megfelelő érdességi tényező értéket. Ilyen elvek alapján szerkesztettük meg tehát az 1. kísérleti szakasz érdességi tényezőjének számítása érdekében a 16. ábrát, illetve a többi szakaszra vonatkozó, itt be nem mutatott hasonló ábrákat. E számítások végeredményét a 2. táblázat foglalja össze. 2. táblázat Az érdességi vizsgálatok eredményei A Strickler—Manning—Lindquist-féle ,,k" érdességitónyezők TaŐÁ. 2. Pe3yAbmamu uccAedoeamiü, npoeedeHHbix ÖAH onpedeAenufi uiepexoeamocmu (KoafpuqueHmbi wepexoeamocmu muna UlmpuKAep—MÜHHUHZ—JlundKucm) [a] MHCJIO ONBITOB, [6] yqacTOK, [c] cpeflHee KOJiimeCTBo, [d] CPEFLHHH norpeujHOCTb Table 2. Results of roughness studies. (Roughness coefficients of Strickler—Manning—Lindquist) [a]: No. of experiment, [6]: Reach [«]: average, [dj: standard deviation jtviseriei szám [a] ] 0 + 050— —0 + 950 2 0 + 984— —1 + 395 3 1+395— —2 + 378 4 2 + 402— —3 + 018 5 3 + 018— —3 + 607 1 2 3 58,5 "51,3 58,4 35,0 40,0 45,8 34,5 36.3 37.4 41,2 36,1 45,4 39,1 37,8 37,8 Átlag [c] 56,1 40,3 36,1 40,9 38,2 Középhiba [d] 11,1 9,2 2,4 1,5 3,8 Ezek adataival kapcsolatban meg kell jegyezzük, hogy az erre irányuló vizsgálatok eredménye szerint az egyes meder teltségekhez, azaz kísérletekhez tartozó ,,k" értékek közötti különbség ez alkalommal is lényegesen kisebb volt, mint amekkora eltérések már a számítást szükségszerűen terhelő véletlen-jellegű hibákból is adódhattak, így tehát feltétlenül helyesen jártunk el akkor, amikor az egyes szakaszokra jellemző mértékadó érdességi-tényező értékeket a három kísérletből adódó eredmények átlagaként határoztuk meg. Ahhoz azonban, hogy ezeket a mértékadónak tekintett átlagértékeket egymással is össze tudjuk hasonlítani, feltétlenül ismerni kell az azokat terhelő középhibák nagyságát is, s éppen ezek azok az értékek, melyeket táblázatunk utolsó sora mutat be. Kiegészítésként meg kell jegyezni, hogy ezeknek a középhibáknak a nagysága — az erre vonatkozó vizsgálatok eredménye szerint — elsősorban a szintezés középhibájának és a szakasz két vége között mutatkozó vízszintkülönbségnek a hányadosától, illetve magának az érdességi tényezőnek az értékétől függ. Ezzel magyarázható aztán az, hogy pont a legnagyobb ,,k" értékkel jellemezhető, vagyis a legkisebb érdességű szakaszra kapott érdességi tényezőt terheli egyúttal a legnagyobb középhiba is. Ezek előrebocsátása után szemügyre véve most már magukat az egyes szakaszokra kapott átlagértékeket, s az azokat terhelő középhibákat, megállapítható, hogy ezek között a mértékadóként elfogadott ,,k" értékek között levő különbség a mérési eljárást terhelő középhibákhoz viszonyítva túl kevés. Azokból (a helyszíni bejárás eredményeként nyilvánvaló érdességbeli különbségek ellenére) az érdességi tényezők különbözőségére következtetni nem lehet. Ezért, ha csak a K.IV-1. csatornán végzett, s itt ismertetett méréseket vesszük figyelembe, úgy meg kell elégednünk azzal a megállapítással, hogy csatornánkat (a szakaszok hosszával súlyozott átlagként) a k — 43 közepes érdességi tényező jellemezni. Ez pedig már így önmagában is 30%-kal nagyobb, mint a csatorna tervezése idején a hasonló esetekben elfogadott &=34-es érték. Pedig láttuk, hogy a meder tisztántartása messze van attól az állapottól, melyet feltétlenül kívánatosnak és emellett elérhetőnek ítélhetünk. Ilyen vonatkozásban tehát kísérleti eredményeink tökéletesen alátámasztják a K.IV. főcsatornával kapcsolatban kapott hasonló eredményeket [1]. Más oldalról viszont nem mehetünk el szó nélkül amellett a körülmény mellett, hogy a gyakorlatilag benőttség-mentes 1. kísérleti szakaszra kapott (bár kétség kívül nagy középhibával terhelt) k= 56 érték rendkívül közel van a K.IV. főcsatornára hasonló körülmények között kapott k= 58 értékhez. Kísérleti eredményeink tehát ilyen vonatkozásban is összhangban vannak azzal a korábbi megállapításunkkal [1], hogy az 1 m 3/s nagyságrendű maximális vízszállítóképességgel rendelkező, kötött agyagból készített földcsatornák Strickler— Manning—Lindquist-féle érdességi tényezője a csatorna megfelelő karbantartása esetén k = 58 érték körül mozog. Így ilyen feltételek esetén, s a vízszállítóképesség szempontjából mintegy 10%-os biztonságot felvéve, mértékadóként a A-=52 érdességi tényező érték jelölhető meg; s ez az érték, amelyet a K.IV-1. csatorna felújítási munkáinál is célszerű a mederrel kapcsolatos hidraulikai számítások alapjául tekinteni. Összefoglalva a mondottakat, ez alkalommal isleszögezhetjüktehátazt, hogy a tervezés során a földcsatornák megfelelő karbantartását előírva, s ennek alapján a benőttség-mentes meder érdességi tényezőjével számolva, e téren igen jelentős megtakarítások érhetők el.
