Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
1. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Vízveszteség és mederérdesség vizsgálatok a K. IV-1. öntözőcsatornán
Szigyártó Z.: Vízveszteség és mederérdesség Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. 21 A vegetációs időszak elején, májusban a növényzet lekaszálását csak a bal parton, mintegy 100—150 m hosszon végezték el (13. ábra). 5. kísérleti szakasz (3 + 018—3 + 607) A szakasz felső részén, mintegy 200 m hosszon szóbajövő benőttség nincs (14. ábra). Ez alatt azonban mind a két partot sűrű nád szegélyezi, mely néhol tekintélyes részét elveszi a vízszállító keresztszelvény-területnek (15. ábra). Kísérletek előtt a kísérleti szakasz teljes hosszán a növényzetet érintetlenül hagyták. A Strickler—Alarming—Lindquist-féle ,,k" érdességi tényező alakulása A K.IV. fürt-főcsatornán végzett mederérdesség vizsgálatok [1] eredményeire támaszkodva ez alkalommal már szükségtelen volt a különböző szóba jöhető sebességi tényező képletekre kapható eredmények összehasonlító értékelése. Megelégedhettünk a Strickler—Manning—Lindquist-féle öszszefüggésből adódó ,,/c" érdességi tényezők meghatározásával, s elemzésével. Erre a célra az 1. táblázatban összefoglalt vízhozam-értékekhez tartozó szintek, s a keresztszelvények geometriai adatai állottak rendelkezésre. Ezekre támaszkodva, a korábban alkalmazott eljárástól [1] eltérően, ez alkalommal vizsgálatainknál a következő gondolatmenetet követtük: Az egyes kísérleti szakaszokra vonatkozó vízhozamértékeket úgy határoztuk meg, hogy a hosszegységre eső vízveszteséget egy-egy kísérlet alkalmával mindenhol azonosnak tételeztük fel. Ezt figyelembe véve a vizsgált teljes szakasz elején és végén végzett vízhozammérések eredményét felhasználva kiszámítottuk a kísérleti szakaszok közepére eső vízhozamértéket, s ezt — közelítésként — az illető szakasz mentén állandónak tételeztük fel. Tovább menve; a K.IV. fürt-főcsatornán végzett, már többször említett vizsgálatok [1] eredményeként az a feltevés is feltétlenül jogosult, hogy a 100 méterenként rendelkezésre álló keresztszelvények hidraulikai szempontból elfogadható pontossággal jellemzik a közöttük levő szakaszok adottságait. így ha a kísérleti szakaszon átfolyt vízhozam, a szakasz érdességi tényezője, s a szakasz egyik, mondjuk felső végén a vízfelszín magassága ismert, akkor az ismert Q = k-f-R 2l 3-P' 2 képlet átrendezésével a vízfelszín 1 (fi = B • 15. ábra. 5. szakasz (k = 38). Felvétel a 3 + 619 szelvénytől felfelé Pac. 15. Ynacmoic N° 5 (K = 38). CbeMKa c cmeopa 3+619 eeepx Fig. 15. Reach No. 5 (k — 38), viewed upstream from Station 3 + 619 módon a felszín esését, s ebből a következő, most már harmadik szelvénybeli vízszintmagasságot kiszámítsuk. Az eljárást, így folytathatjuk tovább, míg csak el nem érünk a szakasz alsó végére, ahol — ha —k1 / •7b1— / ÜHJbU-lM/bU 1. szakasz [6] \70» t -4 t > t •6b77 / t/ r -fiO584 f-i •bbi -no-b1,i -Sl nt I •4b•4t>—, /2A»I/3 | esése, s ebből a kiindulási szelvénytől Ax távolságra levő másik szelvényben az előző szelvénybeli vízfelszín magasságához viszonyított Ah—I-Ax vízfelszín magasság igen jó közelítéssel meghatározható. Semmi akadálya nincs tehát annak, hogy az új szelvény adott teltségére jellemző ,,B" tényező értékét meghatározva az előzőekben vázolt [mm] -3 -6 -4 -2 0 +2 [mm] A számított és észlelt vizszintkütönbséq közötti eltérés [a\ 16. ábra. Magyarázó ábra a Strickler—Manning— Lindquis-féle ,,k" érdességi tényező számításához Puc. 16. OöbHcnumeAbHbiü pucynoK K pactemy Koaifiuifumma uiepexoeamocmu ,,/c" muna UlmpuK/iep—MÜHHUHZ— JlUHÖKUCm [a] pa3HHUa Meway BbmHCJieHHblMH H Ha6.nK>fleHHblMH I"0PH30HT8MH BOflbi, [faj yiacTOK Mi 1 Fig. 16. Explanatory diagram for the calculation of the roughness coefficient ,,k" in Strickler—Manning—Lindquist's formula [a]: difference of calculated and observed water levels, [6]: Keach No. 1
