Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Kertai Ede: A vízgazdálkodás szerepe a népgazdaságban

206 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Kertai E.: A vízgazdálkodás szerepe tam ismertetni, mert ezekről másutt részletesebben esik szó. Ha azonban hozzávesszük még a vizek tisztaságának védelmével, az ásvány-, gyógy- és hévizek hasznosításával, a víziközlekedéssel, a vízerőhasznosítással és még más, a vizeket érintő tevékenységgel kapcsolatos feladatokat, előttünk áll a vízgazdálkodás szerteágazó, a népgazdaság egészét átszövő hálózata. A vízgazdálkodási feladatok nemcsak sokrétűek, hanem mennyiségileg is nagyon jelentősek. Jellemzésül megemlíthető, hogy a III. ötéves terv vízgazdálkodási beruházásainak előirányzata kereken 14 milliárd Ft, az összes népgazdasági beruházásnak közel 6% -cl, 8u művekre fordítandó fenntartási költséggel együtt pedig 19 milliárd forint. Vízgazdálkodásunk fejlődésének jellemzői A felszabadulás után a társadalmi és gazdasági viszonyok megváltozása új irányt szabott a vízgazdálkodásnak is. A megváltozott és megnövekedett feladatok új szemléletet, új módszereket és új eszközöket kívánt. A vízgazdálkodás megváltozott arculatát az alábbiakkal jellemezhetjük. A vizek az egész nép vagyonaként az állam tulajdonában vannak A magyar vízgazdálkodásnak ez az elv képezi az alapját, minden tevékenységének legfőbb jogforrása. A Magyar Népköztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 6. §-a mondotta ki. Ennek a magasrendű elvnek a gyakorlati érvényesítésére megfelelő részletesebb útmutatás kellett. A vízgazdálkodás, valamint a vízügyi igazgatás egységes állami irányítása alapvető kérdéseinek, továbbá az állami szervek, a társadalmi szervezetek, a szövetkezetek, más jogi személyek, és az egyes állampolgárok vízgazdálkodási tevékenységgel kapcsolatos jogainak és kötelezettségeinek a társadalom érdekeinek megfelelően való szabályozása érdekében megalkották a vízügyről szóló 1964. évi IV. törvényt. A törvény hatálya kiterjed a felszíni és a felszínalatti vizekre, tekintet nélkül azok eredetére, hőfokára, vegyi összetételére és ásványi tartalmára; a vízimunkákra és vízilétesítményekre, továbbá minden olyan munkára, létesítményre és tevékenységre, amely a vizek lefolyási, áramlási viszonyait, mennyiségét vagy minőségét, medrének vagy partjának állapotát érinti. A törvény szabályozza a vízigények kielégítésének módját és rendjét, tiltja a vizek fertőzését és káros szennyezését. A tilalmat megszegőkkel szemben a büntetőjogi és egyéb felelősség terhe mellett szennyvízbírság kötelezettségét állapítja meg. A vízgazdálkodás s azon keresztül az egész népgazdaság számára felmérhetetlen jelentősége van a vízgazdálkodás törvények által biztosított egységes rendjének. Sok fejlett ország vízgazdálkodásának fejlődését akadályozza az ilyen szabályozás hiánya. Pl.: a kis kiterjedésű Svájcban a kantonok önállósága miatt nem kerülhetett sor egységes vízügyi törvény meghozatalára. Lakosszam [millió fő] Csotornohólözot 1940 1945 1960 1965[év]' 2. ábra. A vízvezetéki vízzel és közcsatornával ellátottak számának alakulása Puc. 2. yeejimenue tucAa HaceAenun oöecnenetmozo eoőonpoeodmü u KaHaAU3aifU0HH0ü cemnMU Abb. 2. Anzahl der mit Leitungswasser und öffentlicher Kanalisation versorgten Einwohner [rmó-mj/nap] 20 18161412• 10 8 B 4 2 / Á / / / / / / / / / t / <7 < i / / / \ .well 1 1 g & ^ Ca & ^ ^ & & S 3. ábra. Az ivó- és ipari vízigények alakulása 1940—2000 között Puc. 3. <PopMupoeaHue nompeöHocmeü e numbeeoü u e npoMbiuiAeHHOÜ eodax e nepuode c 1940 no 2000 zz. Abb. 3. Verlauf der Trink- und Industriewasserbedarfe zwisehen 1940—2000