Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Kertai Ede: A vízgazdálkodás szerepe a népgazdaságban

Kertai E.: A vízgazdálkodás szerepe Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 205 A mederben hágyandó vizek jelentősen csökkentik a hasznosítható vízkészletet. A Dunából pl. hajózási okokból, csak 1100 m

3/s vízhozamon felül lehet vizet kivenni. Tovább csökkentik a vizek felhasználási lehetőségeit a vízfolyásokba bocsátott tisztítatlan szennyvizek. A folyók vízjárása szélsőséges, ezért a hasznosítható vízkészletek korlátozottak. A hidrogeológiai helyzet kedvező. A felszínközeli és mélyebben fekvő kőzetek nagy része víztartó, amelyeknek területi és mélységi elrendezése is kielégítő. Vízgazdálkodási feladataink A legelemibb szükséglet az emberélet és a népgazdasági értékek megvédése az árvizektől és belvizektől, hiszen az árvizek szintjénél mélyebben fekvő területen él a lakosságnak 23%-a, itt fekszik a városok és falvak 30%-a, az út- és vasútvonalak 20 -30%-a. A népgazdaság fejlődésével az árvizek mind nagyobb károkat okoznak, ezért a népgazdaság egésze számára fontos követelmény az árvízvédelmi biztonság és a belvízlevezetés hatékonyságának növelése. Gondoljuk meg, hogy az ármentesítés kezdetén a laksűrűség csak 53 fő/km

2 volt, míg ma már 110. Az ármentesítés következtében megváltozott az ártér hasznosítása: a szántóterület az ártér 34%-áról 73%,-ra nőtt. Emelkedett a terméshozam is. Míg a múlt század közepén egy hold földön 4 q búzát és mintegy 5 q kukoricát termeltek, most pedig holdanként 12 q búzát és 18 q kukoricát. A Rizs Szántó Zöldség Rét, legelő 1. ábra. Az öntözötl területek fejlődése növénykultúrák szerint Puc. 7. Pa36umue opoiuaeMbix meppumopuü no omáeAbHbiM öiiduM KyAbinyp Abb. 1. Entwicklung der bewasserten Gebietenach Pflanzenkúlttiren növekvő értékek védelme nagyobb biztonságot követel. Mivel az árvíztől fenyegetett területek 99 százalékát ármentesítettük, új védvonalak helyett elsősorban a meglevő töltéseket kell megerősíteni. Az időnként hatalmas területeket elöntő belvizek gyors levezetése is elengedhetetlen feltétele a biztonságos mezőgazdasági termelésnek. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy belvízlevezető rendszerünk csak 20—22 nap alatt képes a káros belvizeket a földekről levezetni. El kell érni, hogy a rendszer teljesítőképességének fokozásával a téli és koratavaszi belvizeket legalább 13—14 nap alatt, a nyári belvizeket 1—2 nap alatt vezessük le. Az ország természeti adottságaiból következik az öntözés fejlesztése is. Éghajlati viszonyaink mellett a múlt tapasztalatai szerint éhínséget okozó, katasztrofális terméskiesések és bőséges termések is bekövetkezhetnek. Az öntözés Magyarországon tehát szükséges és egyszersmind gazdaságos is. A szükséges agrotechnikai munkálatokkal együtt végrehajtott öntözéssel a mezőgazdasági termelés mennyiségileg növelhető és biztonságosabbá tehető. A népszaporodás, az életszínvonal emelése, külkereskedelmi szempontok egyaránt megkövetelik a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését. Ennek egyik alapvető feltétele, hogy az lehetőleg független legyen a természeti tényezők változásaitól. Ebben pedig az öntözésnek döntő szerepe van. Az öntözés, különösen pedig a szántóföldi öntözés, a felszabadulás után Magyarországon nagymértékű fejlődést mutat (1. ábra). A lakosság kellő mennyiségű és minőségű ivóvízzel való ellátása elsőrendű életszükséglet. Ehhez Magyarországon a természeti adottságok kitűnőek, a vízellátás helyzete mégsem kielégítő. Ennek oka a múlt nagy lemaradásában kereshető. Magyarország 1900. évi 6,7 millió lakosából 0,6 millió, azaz csak 9% részesült közműves vízellátásban, míg a többi ásott kutakból, egészségügyileg kifogásolható vizet ivott. Még 1937-ben is csak 20% volt az ellátottság, ami a kormányzat erőfeszítései eredményeként 1966-ig 4,5 millió főre, a lakosság 45%-ára emelkedett. Még ez is alacsony arány azonban, különösen ha figyelembe vesszük a falusi vízellátás hátrányos helyzetét. További gyorsütemű fejlesztésre van szükség, hogy elérjük a fejlett országok vízellátásának színvonalát. A vízellátás és csatornázás fejlődését a 2. ábra mutatja. Az ipar fejlesztése is nagy feladatot ró a vízgazdálkodásra. A második világháború befejezése után alapvetően megváltoztak az ország termelési viszonyai. A nehézipar fejlődésnek indult, meghatszorozódott az ipari termelés mennyisége. Egészen új iparágak alakultak ki, sok új, vízigényes ipartele}) létesült. A többlet vízmennyiség túlnyomó részét az új hőerőművek, valamint a vegyipar nagy üzemegységei igénylik, azonban jelentős mennyiségű vízre van szüksége a könnyű- és az élelmiszeripari üzemeknek is (3. ábra). Vízgazdálkodásunk fejlődését, feladatait csak ezen a néhánv területen és csak vázlatosan kíván-