Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Holló István: A vizek tisztaságának védelme

202 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Holló I.: A vizek tisztaságának védelme a peszticidek korlátozását elrendelő utasítás előkészítéséhez adott támpontokat. A nyomelemek fontosságával és élettani kihatásával ugyancsak munkabizottság foglalkozott. Az elhunyt vegyészek közül dr. Sarló Károly, dr. Emszt Kálmán és még sokan mások vitték előre a vízvédelem kérdését. A jövő feladataihoz sorolható a bányavizek hasznosítását célzó hazai-, és a vízkémia víztechnológia időszerű kérdéseit tárgyaló, 1968. évben megrendezésre kerülő nemzetközi kongresszus. Nem hagyható említés nélkül a VITUKI közreműködése sem. Ez az intézmény ugyan nem tartozik az MHT szervezetéhez, de azáltal, hogy a vízvédelemmel foglalkozó kutatási témákat kidolgozó tudományos munkatársak általában az MHT tagjai és eredményeikről a társaság vitaülésein mindenkor beszámoltak, közvetve a társaság e kérdésekkel kapcsolatos aktivitását igazolják. Hasonló állapítható meg a KÖJÁL-okról és az OKI-ról is, amelynek budapesti székházában 1966-ban a Világegészségügyi Szervezet (WHO) tartotta a vizek védelmével foglalkozó nemzetközi konferenci áj át. Az MHT területi szerveivel együtt már 50 éve vezeti az általános hidrológiai szemléletet és a közvéleményt a helyes irányba. Remélhető, hogy nem lesz szükség további 50 évre, hogy a jól előkészített alapokon a vizek tisztaságának védelmét hazánkban korszerűen oldhassuk meg. 3aiI{HTa MHCTOTbl BOfl XOAAO, M. IlepeA BTOpOH MHpOBOH BOHHOH BpeflHOe BJlHHHHe CTOMHblX BOfl BCHrepCKHX X03HHCTB H npOMblUlJieHHblX npeanpHjiTHH 6bi.no He omyruMoe Ha >KMBbie opraHH3Mbi BOflOTOKOB. JlHIlJb 18% 0T BCerO MHCJia HaeejieHHH >KHJI Ha KaHajiH3auHeíí pacnoJioraiomnxcH njiomaflax. Ilocjie BTOpOÍÍ MHpOBOH BOHHbl npOMblUIJieHHOCTb CKaWOOÖpaSHO Haiajiacb pa3BHBaTbc>i, nepecejieHHeiw HacejieHHH B ropo«a, H yBejiuqeHHeM noTpeöHocTeií B Bo«e 3HaiHTeJibH0 B03p0cJIO H KOHHMeCTBO CTOMHblX BOfl. Hapjiay C BOflOCHa0M<eHHeM Haqajin crpoHTb H pacuiHpHTb — XOTH B MeHbiueM TeMne—• KaHajiH3auH0HHyK) ceTb u oSeeneneHHOCTb c KaHajiH3aUHOHHOH ceTbio B 1965 r. y>Ke aocTHrjia 27%. BeHrepCKHe BOAOTOKH C AJIHHOH 5000 KM B 1965 r. öbiJiH HarpywceHbi SMTOBMMH CTOMHWMH BOFLAMH B pa3Mepe 15 M

3/eeK H npOMblUIJieHHblMH CTOMHbIMH BOflaMH B pa3Mepe 47 M

3/ceK (6ojibma>i nacTb nocjieflHHx oxjia>KAaK)mafl BO.ua, He TpeGyiomaíi OTOCTKV). Ha 0CH0BaHHH noTpeSneHHH KHCJiopoaa Bo«oxo35iHCTBeHHbiH Hay™o-Hccjie,noBaTeJibCKHH HHCTHTYT npoBeji KaTeropH3aiíHio KaiecTBa n0BepxH0CTHbix Boa cjieayroinHM 06pa30M: 38% HHCTbie BOflHbie pecypcw 43% npHeMJieMoe KanecTBO 12% 3arpíi3HeHHbie BOflHbie pecypcw 7% CHJibHO 3arpH3HeHHbie B0«Hbie pecypcw. nocKOJibKO 95% BeHrepcKHx BOAOTOKOB HiweeT npoHcxowfleHHH c 3arpaHHUH pa3BHTHe npoMbiwjieHHoc™ H ropoflOB BHe rpaHHu BepoaTHo noBbimaeT 3arpa3HeHHocTb BOAOTOKOB, npHTeKaromnx Ha TeppHTopmo Hameft CTpanu B öyflymeM. Heo6xo«HMbie AJIÍI npaBHJibHoíi oueHKH 3arpH3HeHH0CTH HCCJieflOBaHHJI nOBepXHOCTHblX H CT0<IHbIX BOA c <|)H3HHeCK0H H XHMH^eCKOH TOMeK 3peHHfl BeflyTCH B naöopaTopHHx TnaBHOro rocyflapcTBeHHoro YnpaBjieHHH BOFLHORO XO3HHCTBA, NPE«HA3HAMEHHBIX fljia HccneaoBaHHH Ka

iiecTBa BOA, a HCCJie,aoBaHH$i no rHrHeHHH BeflyTCH B cneuHajibHbix naSopaTopHHx. 3aiqHTa BOA OT 3arpa3HeHHíí cjwrypHpoBajiacb B BeHrepcKHx ropHAHMecKHX 3aK0Hax y>«e B npouiJioM BeKe, HO oua CTana Sojiee S^IJJEKTUBHOIÍ nocjie H3«aHHH 3aK0Ha o BOflax. 3ai<0H, n3flaHHbift nos H0Mep0M IV. B 1964 r. H nocTaHOBjienne 06 HcnojibHeHun 3aK0Ha 3a<j)HKCnpyi0T MHororpaHnne 3ANAI0 no oxpaHe ^HCTOTM BOR. 3ai<0H BbIpaM<aeT, LITO 0CH0B0ÍÍ B0fl0X03HHCTBeHH0r0 npoeKTiipoBaHHH síBJijieTcn rocyaapcTBeHHbiH nepcneKTHBHbiü njiaH pa3BHTHH BOflHOrO X03flHCTBa, B3>KHa3 MaCTb KOTOpOrO co^ep>KHT nepeieHb 3aflan, CB>i3aHHbrx c Ka^ecTBOM boaw H BJIHÍIIOIUHX Ha Hero (})aKTopoB. Bhji H3flaH eme OTjje-iibHO 3ai<0H o pa3Mepe, o npeAeJibHbix SHAMEHNÍÍ 3arpn3HenHOCTH, a TaK>Ke 06 onpeaeneHHH njraTbi 3a Hepa3pemeHHblH BBOA CTOMHblX BOfl. ÍIJIH KonTpoJiH BneapeiiHH 3aK0H0B no oxpane KanecTBa Boa h fljiH yjiymiieHHíi 3(|)(})eKTHBH0CTH AejiTe^bHOCTH, HanpaBJieHHOÖ Ha oSecne^eHHe IHCTOTH BOAOTOKOB I. anpejiH 1966 r. 6bui co3«aH eAHHoro ynpaBJieHHH opraHH3auHÍi, 3aHHMaioinHXCfl c oxpaHoti BOflHbix pecypCOB OT 3arpn3HeHHH npn rjiaBB0flX03e LleHTpajibHaH HHcneKUHH no oxpaHe KawCTBa BOA, K0T0paji paöoTaeT B KanecTBe caMocToaTejibHoro lopHflH^ecKoro opraHa, B KaMecTBe BeflOMCTBeHHOíí opraHH3auHH. B paMKax 12 BOAOX03HHCTBeHHbIX flHpeKUHH paÖOTaiOT 12 HHCneKTOpOB H HMeioTCH B pacnopn>KeHHH naöopaTopHH, K0T0pbie coBMeCTH0 OÖmeCTBeHHblMH HaSjIIOflaTejIHMH 0TH0CHTCH K HeHTpajibHOH HHcneKHHH no oxpaHe Ka^ecTBa BOA. C TOMKH 3peHHH oxpaHbi BOflHbix pecypcoB Hanöojiee Ba>KHaji 3aflana oöecneqHTb ycHJieHHoe pa3BHTHe KaHann3anmo Ha npoMbimjieHHbix H HaceJieHHbix nyHKTax, npoBeaeHne O^HCTKH CTOHHblX B0« B np0H3B0flCTBeHH0M MaCHJTa6e, MTO6w ao 1972 r. HaHÖOJiee onacHbie 3arpn3HeHHH MornH SbiTb ycrpaHeHbi, n MexaHHMecKH, H B OTAeabHbix cjiy^aíix ÖHOJiorHMecKH o^HmeHbi. TpeTb3H CTeneHb OIHCTKH eme He 6buia BHeapeHa. nocjie o6pa30BaHHíi BeHrepCKoro rHApojiorH^eCKoro OSmecTBa pa3Hbie rpynnbi paSoTajui B C03«aHHH oömecTBeHHoro MHeHHH no oxpaHe BOAHBIX pecypcoB ot 3arpn3HeHHH. B nepByio onepeab jniMHOJiorniecKaa rpynna, 3aTeM rHHporeojiornqecKaH rpynna, a Taicwce rpynnbi no BOflocHaöweHHio, XHMHH h CTOMHUM Bo^aM BbipaMcaJin CBoe MHeHHe H BbicTynHJiH 3a oxpaHy MHCTOTM BOflOTOKOB. Ha 3THX XOpOUIO nOArOTOBJieHHblX OCHOBaX BepOHTHO B Te^eHHH 50 JieT MO>KHO peniHTb BOnpOCbl 3aIUHTbl BOAOTOKOB OT 3arpH3HeHHH B BeHrpHH. Gewassersehutz Holló, I. Vor dem zweiten Weltkrieg war der sehádliche Einfluss der Abwásser aus Haushalten und Industrieanlagen Ungarns auf die lebendige Welt der Gewásser noeh nicht besonders wahrnehmbar. Ungefahr 18% der Bevölkerung lebte auf kanalisierten Gebieten. Nach dem zweiten Weltkrieg habén die sprunghafte Entwicklung der Industrie, der Strom der Bevölkerung in die Stádte, mit dem ansteigenden Wasserverbrauch auch die Menge der anfallenden Abwásser bedeutend erhöht. Im Verháltnis zur Wasserversorgung begann, wenn auch mit Verzögerungen, der Bau und die Erweiterung des Kanalnetzes, und im Jahre 1965 hat der Versorgungsgrad mit Kanalisation nahezu 27 % betragen. Im 1965 waren die Wasserláufe Ungarns mit ungefahr 5000 km Gesamtlánge durch cca 15 m

3/s hauslichen und 47 m

3/s Industrieabwfeisser belastet (der grösste Teil der Letztóren war Kühlwasser, das keiner Reinigung bedarf). Die Forschungsanstalt für Wasserwirtschaft hat aufgrund des Sauerstoffverbrauchs die Oberfláchenwásser zu 38 % als rein 43 % als annehmbar 12 % als verunreinigt und 7 % als stark verunreinigt qualifiziert. 95% der Lebendwásser Ungarns sind auslándischen UrsprungS, die in den benachbarten Staaten vor sich gehende Industrialisierung und Urbanisierung steigender Tendenz wird die Verunreinigung der in unser Land gelangenden Gewásser in der Zukunft voraussichtlich erhöhen. Aus der Sieht der riehtigen Beurteilung der notwendigen Oberfláehen- und Abwasseruntersuchungen werden vom physikalischem und che-