Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
4. szám - Egyesületi és műszaki hírek
186 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Illés Gy.: A települések és az ipari üzemek schaft und die in ihr vereinten begeisterten Faehleute, ein halbes Jahrhundert hindurch die Vorkámpfer waren. Die Mitte des 19. Jahrhunderts, die im Jahre 1857 in Ofen und im 1868 in Pest gebauten Wasserwerke bedeuten den Beginn des Ausbaus der neuzeitigen Wasserversorgung. Nach der Hauptstadt wurden weitere Wasserwerke in Szeged, Szombathely, Győr und Miskolc errichtet. Auf Anregung der Landes-Wasserbaukommission weitete sich um die Jahrhundertswende der Kreis der Wasserwerke weiter aus. Die Wasserversorgung schritt aber nur langsam vor, dies wurde auch an der Landes-Wasserversorgungstagung 1938 festgestellt. Sowohl die grundlegende, sorgfaítige und gut durchgedachte Arbeit der altén Faehleute, als auch die grosse Perspektive ihrer Konzeptionen, schátzen wir heute besonders hoch ein und geniessen die Früehte ihrer Arbeit. In 1890 waren 10%, in 1948 rd. 19% und im 1966 schon 46 % der Bevölkerung mit Leitungswasser versoi'gt. Von den 4,6 Millionen versorgten Einwohnern habén wir in den vergangenen 6 Jahren 1,1 Millionen mit Wasserleitungen versehon. Im Durchschnitt der Jahre 1860—1940 kamen jahrlich 18 000 und im Zeitraum zwischen 1900—1940 jahrlich 29 000 Personen zu Leitungswasser, im 1960 überschritt diese Zahl schon 200 000 jahrlich. Von unseren 68 Stádten verfügen heute Schon 65 über Wasserleitungen und von den rund 3000 Gemeinden bestehen heute schon in 650 Wasserleitungen, von denen nahezu 300 in den vergangenen 15 Jahren errichtet wurden. Besonders die Versorgung mit Leitungswasser der Dorfbevölkerung hat Fortschritt.e gemacht. Der Versorgungsgrad erhöhte sich von 8,5 % auf 19 %. Wir habén mit dem Bau unserer grossen regionalen Wasserwerke und der Gruppen-Wasserwerke in Borsod, am Balaton und im Mátra begonnen und auch die Vorbereitungsarbeiten mehrerer solcher Werke sind im Gangé. Die Industrie, die bis 1940 nur ein unbedeutender Verbraucher unserer Wasservorráte war, entwickelte sich heute zum grössten Wasserverbraueherzweig. Im Jahre 1950 verbrauchte sie 1,8 Millionen m 3 Wasser und am Ende des Jahres 1965 bereits 6,5 Millionen m 3. Der Versorgungsgrad der Bevölkerung mit Leitungswasser ist bis 1970 auf 53—55% und für 1980 auf 80% vorgesehen. Eine besondere Aufmerksamkeit schenkten wir der Erhöhung der Wasserversorgung unserer Stádte und der Wasserversorgung der für den Fremdenverkehr bedeutenden Gebiete. Für diese Zeit wollen wir die Hálfte der der Dorfbewohnerschaft mit Wasserleitungen versehen. In der Industrie ist die Einfiihrung der wassersparenden Fertigungstechnologien und die mehrfache Wasserumwálzung die grundsátzliche Zielsetzung. Der Frischwasserverbrauch der Industrie erreicht táglich die 15 Millionen m 3. Wir fördern mit /.ahlreichen behördlichen Massnahmen die rationelle Wasserbewirtschaftung und die Sicherung der zeitlichen und raumlichen Abstimmung der Wasservorráte und der Wasserbedarfe. Solche Verfügungen sind: die industrielle Betriebs-Wasserwirtschaftsorganisation, die Weiterentwicklung der Fahrordnungen der Industriewasserbeförderung und die Einfiihrung von die Wassereinsparung anregenden Wassergebühren. (Folytatás a 171. oldalról) A Hidrológiai Közlöny megindítása 1921-l>cn A Magyar Hidrológiai Társaságnak — a Magyarhoni Földtani Társaság kertében, annak Hidrológiai Szakosztályaként— 1917-ben történt megalakulása alkalmából a Tásaság tudományos munkáját összefoglaló és közreadó folyóirat megteremtésének szükségessége is felmerült. Az anyaegyesület a Földtani Közlöny 1918— 1920. évfolyamainak függelékeként ugyan lehetővé tette a ,,Hidrológiai Közlemények" megjelenését, azonban, mihelyt az első világháború okozta nehézségek valamelyest enyhültek, a Hidrológiai Szakosztály 1921ben önálló folyóiratnak: a Hidrológiai Közlönynek megjelentetését határozta el. A Hidrológiai Közlöny első évfolyama az 1921. évfolyam megjelöléssel végül is 1928-ban kerülhetett kinyomtatásra. Az elmaradt évfolyamok — két ízben is összevont kötetekben — ez után viszonylag gyorsan követték egymást, s 1930-ra nagyjából már összhangba került az évfolyammegjelölés a kiadás évével. A Hidrológiai Közlöny legelső, 1921. évi, 70 oldalas kötetének címoldalán a kiadás évében már elhúnyt dr. Schafarzik Ferenc, műegyetemi tanár, és a megjelenésre került közleményeket sajtó alá rendező dr. Zeller Tibor, Földtani Társ. titkár nevét találjuk szerkesztőként. Ez a felirat szerepelt egészen az 1928-i évfolyamig. 1929-től kezdve közösen szerkesztette a lapot dr. Zeller Tibor anyaegyesületi ós dr. Papp Ferenc szakosztályi titkár, dr. Weszelszky Gyula, dr. Vendl Aladár és Viczián Ede közreműködésével. Az első kötet béköszöntőjét dr. Mauritz Béla, a Magyarhoni Földtani Társulat akkori elnöke írta. Ezt dr. Schafarzik Ferenc megemlékezése követte KovácsSebestyén Aladárról, a Hidrológiai Szakosztály első elnökéről. Az értekezések sorát szintén dr. Schafarzik Ferenc nyitotta meg a budai hévforrások fejlődéstörténetére tett visszapillantásával. Ugyancsak Schafarziktól még egy közlemény is megjelent az első számban: Vác város fiatalabb pleisztocén (diluviális) terraszáról. Magyarország artézi kútjairól dr. Szontágh Tamás, a Szeged környéki belvizek mozgásáról Treitz Péter, az Erdélyben levő csike borvízforrásokról Szinyei-Merse Zsigmond, Budapest hidrológiai viszonyairól Horusitzky Henrik, az esztergomi barnaszénterület karsztvizeiről pedig dr. Schréter Zoltán jelentetett meg tanulmányt. Zsigmondy Vilmosról — születésének századik évfordulója alkalmából — dr. Zeller Tibor írt megemlékezést. A lap ezen kívül még beszámolt az 1921. óv egyesületi híreiről, majd meglehetősen bő terjedelmű német nyelvű kivonatokban ismertette a megjelent tanulmányokat. Ez alkalommal nem tűzzük célunkul, hogy Közlönyünk további történetéről e rövid megemlékezés keretei között számoljunk be. Annyit azonban már folyóiratunk legelső számának tanulmányozásából is láthatunk, hogy az megindulásától kezdve sikerrel egyesíthette a vízzel foglalkozó, a legkülönbözőbb tudományok művelői közé tartozó szakembereket, s számos benne megjelent tanulmány még ma, közel fél évszázad távlatából is értékes, a tudományok jelenlegi életét változatlanul termékenyítő adatokkal, megállapításokkal szolgálhat minden érdeklődő számára. Dr. Vágás István ( Folytatás 195. oldalon)
