Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Illés György: A települések és az ipari üzemek vízellátása
184 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Illés Gy.: A települések és az ipari üzemek 6. kép. Az Ajka—Tapolcafő-i ipari távvezeték építése <Pomo 6. Cmpoumejibcmeo npoMbiuiMHuozo mpyöonpoeoda e OKpecmHOcmu Aütca—TanoAifiicj)3 Bild 6. Bau der industriellen Fernleitung in Ajka— Tapolcafö Az új vízügyi törvénnyel összhangban a vízgazdálkodás fejlesztését szolgálják — többek között — a következő rendelkezések: Az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének a tervszerű ipari vízgazdálkodásról szóló utasítása előírja, hogy az iparban az üzemi vízgazdálkodási szervezet kiépítésével kell hatékonyabbá tenni a vízgazdálkodási tevékenységet. A rendelkezés részletesen meghatározza mind a minisztériumi, mind az üzemi vízügyi szakemberek feladatait. Az ivóvízminőségű vizet termelő közüzemi vízművek elsősorban a lakosság céljaira épülnek. Az egvéb vízellátási megoldás hiányában azonban az ipar jelentős részét is az ivóvízművek hálózatáról kell ellátni. A fokozódó ipari vízelvonás sürgős beavatkozást követelt a vízszolgáltatás eddigi rendjébe. Ma már az ipari üzemeknek a vízművekkel éves — az igényekkel és a víztermelési lehetőségekkel összehangolt — vízfogyasztási szerződést kell kötniök. A szerződés meghatározza a havonta elfogyasztható vízmennyiséget, a szerződést túllépők pedig a többletfogyasztás után a megállapított alapvízdíj 60-szorosáig terjedhető büntetővízdíjat fizetnek. (1965-ben a büntetővízdíj mértéke m 3-ként átlagosan 25,— Ft volt, szemben az 1,30 Ft alapdíjjal.) A vízhasznosítást elősegítő tevékenység (kutatások, mederállapot fenntartás, a vizek minőségének védelme stb.) költsége a vízdíjakban nem térül meg. A közüzemi vízművek, vagy az iparvállalatok saját vízművei csak a víz kitermelésétől a fogyasztás helyéig felmerülő üzemelés költségeit veszik figyelembe. Ezért új vízdíjrendszer kialakítása van folyamatban, amelynek célja, hogy a vízhasznosítást elősegítő munkák költsége — vagy legalább ezek bizonyos hányada — a vízdíjakban megtérüljön. Az új vízdíjrendszer mint költségalakító tényezőt számításba veszi az ún. „vízkészlethasználati díjat". A ,,vízkészlethasználati díj" mértéke attól függ, hogy a fogyasztás vízzel jól, közepesen, vagy rosszul ellátott területen történik-e, továbbá, hogy a fogyasztó a vizet használja, vagy el is használja (elszennyezi). 8. kép. Vízkutató Jürás <Pomo 8. Pa3eedo<iHasi CKeancana Bild 8. Wasserschürfbohrung A közüzemi vízműveket (és csatornaműveket) 1960-ig a községek és a városok üzemeltették. A vízellátás fejlesztésének regionális tendenciái, a helyi üzemek felszerelésének alacsony színvonala és a szakemberek hiánya miatt a korábbi 320 vízszolgáltató üzemet 32 területi vállalattá kellett összevonni, amelyek a megyei közigazgatási szervek közvetlen irányítása és az Országos Vízügyi Főigazgatóság műszaki és gazdasági szakfelügyelete alatt állnak. Az összevont szervezetnél megfelelőbb a szakemberellátás, a gép- és műszereilátás, gazdaságosabb az üzemmenet. A területi 7. kép. Előregyártott szivattyúház és annak szerelése 0omo 7. CSopnan nacocnaa cmanifun u ee Monmaotc Bild 7. Vorgefertigtes Pumpenhaus und. seine Montierung.
