Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Salamin Pál: Mezőgazdasági vízhasznosítási kutatások
Salamin P.: Mezőgazdasági vízhasznosítás Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 175 Az öntözővíznormák jövőbeni meghatározási útja is elsősorban a vízháztartási vizsgálati út lehet, amelyet legfeljebb kiegészíteni lehet hőháztartási vizsgálatokkal. A vízháztartási vizsgálati úthoz azonban minél több, a teljes tenyészidőszakon át folytatott közvetlen terepvizsgálati eredményt kell biztosítani (amint azt a kifejezetten agronómiai vizsgálati vonal újabban mind jobban szorgalmazza, 1. például Kovács G. ilyen irányú beszámolóit). A vízháztartási vizsgálat ekkor válik komoly értékűvé, mert nem sok bizonytalan értékből óhajtunk normákat meghatározni, hanem számos, a valóságban észlelt értékből, a valóságban ellenőrzött teljes vízháztartási egyensúlyból óhajtunk áttérni nem túlzottan eltérő hidrológiai, talajtani és biológiai körülmények közötti más egyensúlyokra. Lényegében ezen az úton bővíthető a norma meghatározásának munkája. Az átfogó hidrológiai vizsgálatok és munkák sorában meg kell emlékezni a kísérleti és tájjellemző területeken folyó munkákról is. Ezeket a vizsgálati területeket folyamatosan építik ki, napról-napra szebb eredményekkel (VITUKI, ÖRKI, ERTIstb.) A legújabban pedig ezeknek a mezőgazdasági vízgazdálkodás céljaira való hasznosítását terveztük meg (Vas K, Winter J.). Végül pedig itt szólunk még arról a színvonalas és eredményes munkáról, amit a vízkészletekkel való gazdálkodás jelent. A kérdést más témakörben vizsgálja a Társaság, annyit azonban ki kell emelnünk, hogy nemzetközi viszonylatban is elismerést érdemelhet a most már negyedszer kiadott Vízkészletgazdálkodási Évkönyv. A vízkészletekkel való gazdálkodás tervezésének egyik legutóbbi szép eredménye a tiszai 2. vízlépcsővel kapcsolatos öntözési vízgazdálkodási terv (VIZITERV, OMFB). A mezőgazdasági vízhasznosítási célú hidraulikai vizsgálatok elsősorban a következő irányúak: 1. általános műtárgy-hidraulikai vizsgálatok, 2. vízhozammérők vizsgálata, 3. csőkutak vizsgálata, 4. beszivárgás vizsgálata, 5. öntözőcsatornák vizsgálata és 6. csőhálózatok vizsgálata. Az általános műtárgyhidraulikai vizsgálatok főiránya a kisműtárgyak és az ún. „átmeneti" műtárgyak hidraulikailag helyes és ugyanakkor egyszerű kialakítása (Dobos A., Haszpra O., Kovács Gné, Starosolszkv Ö., Szolnoky Cs.). Ide tartozik a szivattyútelepek egyes részeinek (például a szívócsőnek) tanulmányozása, az áteresztőknél a körszelvénvből a trapéz-szelvénvbe az átmenet vizsgálata stb. A vízhozammérők vizsgálata, új típusú vízhozammérők, vízszinszabályozók kialakítása, egységes hidraulikai összefüggések és hibaelméleti eljárások bevezetése igen eredményes volt, főleg az, elmúlt évtizedben (Börzsöny I)., Fekete A., Fáy Cs., Fazekas K., Györké O., Hamvas F., Haszpra O., Laczkó Á., Lipták F., Lászlóffy W., Muszkalay L., Németh E., Oroszlány I., Rákóczi T., Starosolszkv Ö.). Az öntözés feladatainak megoldásánál a hidraulikailag felülvizsgált francia rendszerű alés felvízszintartók új lehetőségeket nyitottak. A talaj víztartó terekre támaszkodó, viszonylag kis mélységű kutak (csőkutak, aknakutak, express kutak és sírkutak) hidraulikai, szerkezeti körülményeinek feltárása főleg a Duna—Tisza közén, a Szigetközben, a Középhegység déli lábánál nagyban segíti elő^ a helyi vizek felhasználását (Galli L., Laczkó Á., Major P., Pálfai I., Vágás I., Zarándi L.). A vizsgálatok kiemelkedő gyakorlati jellegű részei a szűrőzési eljárások kidolgozása, a kutak kapcsolásának hidraulikai felülvizsgálata. Az elméleti vizsgálatokat segíti elő az a munkafeltevés, hogy a talajvízszin süllyesztését elvonatkoztathatjuk annak hidraulika tartalmától, s ezután egyszerűen mint geometriai feladatot kezeli vetjük (Vágás I.). A talajba szivárgás folyamatának hidraulikai szemlélete elsősorban az öntözési módok (főleg a sávos csörgedeztető és a barázdás áztató öntözési mód) hidraulikai vizsgálatát, de nem utolsó sorban a természetes csapadék hasznosulásának felismerését segíti elő (Juhász J., Marjay Gy., Oroszlány I., Bozóky-Szeszich K.). A beszivárgást sebesség térben és időben változó. A térbeni (az ún. „sávmenti") változó sebesség helyettesíthető egy közepes beszivárgási sebességgel (K), amely a sáv mentén mindenütt állandónak tekinthető. Az időbeni {t) változást ugyanakkor figyelembe kell venni: K = k + a k 0 t~ a, ahol az a tényező a sáv menti középérték képzését jellemzi, k az a beszivárgási érték, amelyhez közeledik a talaj átnedvesedése után a beszivárgási sebesség változó értéke. A barázdás áztató öntözés helyszíni hidraulikai vizsgálata tervezési segédlet kidolgozásához, a sávos csörgedeztető öntözés laboratóriumi hidraulikai vizsgálata számos értékes elméleti megállapításhoz vezetett. Az öntözőcsatornák szivárgási veszteségének vizsgálata a következő problémákat tárta fel (3. ábra): 1. az egyszerű kiszivárgás hidraulikai megoldása, figyelemmel a talajpárolgás szerepére (Karádi G„ Kovács Gv„ Orlóczi I. és Öllős G.), 2. a megsérült szigetelő réteg hatása (Lipták F. és Öllős G.), 3. a szigetelő réteget kapilláris úton, az ún. kapilláris szifon útján megkerülő víz mennyiségének meghatározása (Ijjas I.), 4. a tömörített töltésű csatornák víz visszatartó képességének megállapítása (Ijjas I.). Ezek az utóbbi vizsgálatok kiemelkedő részei az öntözést- halastógazdálkodást szolgáló magyar hidraulikai kutatásoknak. A hordozható és a vegyes csőrendszerű esőztető berendezések működésének hidraulikai feltárása (Dobos A.) a motor —szivattyú — csővezeték — szerelvények — szórófejek teljes hidraulikai egységét veszi figyelembe. Ez a feltárási munka különösképpen értékes azért, mert a végső csőszakasz, a szárnyvezeték mentén a vízkivételt teljesen a. valóságos helyzetnek megfelelően veszi figyelembe, s mert a végső összefüggések általános jellegüknek megfelelően több eddig megoldatlan esőztetési
