Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Salamin Pál: Mezőgazdasági vízhasznosítási kutatások

176 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Salamin P.: Mezőgazdasági vízhasznosítás EGYSZERIJ- KISZIVÁRGÁS (KOVÁCS BY) Felületi megcsapolás TTTTTT >>r, /; jrm\ I Vizhaitartasi iM'-lJ'f^) \ jelleggörbe HM-LhPfrn); n-SfAjh)*

2 Beszivárgás (B) -Párolgás (P) KISZIVÁRGÁS MEGSERULT SZIGETELŐ RÉTEGEN ÁT (UPTÁKL-ÖLLÓSE.) SérülésFjF - 0,005 KISZIVÁRGÁS KAPILLÁRIS ÚTON (UJAS t.) (Közepes finomságú homok) 15cm L> >>>>>>> V,

1 }>>>>;?:>>}>: Q szigetelő réteg nélkül o veszteség r o teljes szigetelő felii/ef eredeti lalo/vizszin KAPILLARIS VES7TFSF6 0=1-? t/S km 3. ábra. Az öntözővízcsatornákból elszivárgás különböző esetei Fig. 3. Verschiedene Falle der Entsickerung aus Bewasserungskanalen vagy tömlős vízvezetési feladat megoldását segíthetik elő. Számos további elméleti elemzés, részben külföldi eredmények alapján a tömlős felületi öntözés hidraulikai problémáit juttatja közelebb a megoldáshoz (Bogárdi I.). A bemutatott hidraulikai vizsgálatok a jövőben általában az eddigi irányban folytathatók. 2. Gyakorlati öntözési kutatások A gyakorlati öntözési kutatások, a műszaki célokat szem előtt tartva, elsősorban a következő irányúak: az öntözés általános megoldása, az öntözés eredményessége, az öntözési módok fejlesztése, a legmegfelelőbb öntözési mód megválasztása, műtárgyak, csatornák tervezési és építési kérdései, az öntözések üzemeltetése. Az öntözés általános megoldását vizsgálva műszaki és meződazdasági kérdéseket egyaránt megválaszolunk. A műszaki feladatok közül jelentős az öntözőesatorna-rendszer és a levezetőrendszer helyes megválasztása, a tározóterek tározógazdálkodási szempontból jó kijelölése, az öntözési módoknak nagy vonalakban a hazai öntözési feltételeknek megfelelő arányban a felvétele, a vízveszteségek elleni küzdelem kifogástalan megszervezése, a talajvízszin túlzott megemelkedésének megelőzése, a vízkormányzás és a vízszolgáltatás korszerű, lehetőleg automatizált megoldása, a közlekedési feladatok megoldásának az öntözéses gazdálkodás feltételeihez és igényeihez az igazítása. A mezőgazdasági feladatok küzül különösképpen jelentős részünkre a nagyüzemi tábla- és tömbrendszer helyes kialakítása, az öntözött és öntözetlen területek arányának jó megválasztása, az öntözendő növénykultúrák, a vetésváltás jó kijelölése, a jó minőségű talajoknak az öntözésbe való bevonása stb. S ide tartozik az öntözésbe bevonandó gazdaságok helyes kijelölése is. Mind az általános műszaki, mind az általános mezőgazdasági feladatokat a Társaság tagjai, legtöbbször a mezőgazdasági szakemberekkel együttműködve, mélyen megvitatták. A hazai kerettervek, nagyobb vízgyűjtő egységek tervei ezeknek a vitáknak nyomán születtek. Példaképpen említjük meg a Vízgazdálkodási Kerettervet, a tiszai 2. vízlépcső hatásterületének tervét stb. Az egyes részlet-kérdésekben a választ tanulmányunk megfelelő fejezeteiben adjuk meg. Az öntözés általános megoldásának vitájánál talán érdemes egy pillantást vetnünk a korszerű kutatási módszerekre is. A kísérleti tervkészítés, a kísérleti feladatok és változatok kijelölése ma korszerűbb új úton oldható meg (Osváth J.). A korszerű matematikai módszereknek az általános megoldás változatainak elemzésénél is helyük lehet. Az öntözés eredményességének vizsgálatánál nemcsak a gazdasági életünkben elfogadott hatékonysági, gazdaságossági elemzésre gondolunk, hanem ezen túlmenően a vízgazdálkodási szempontból annyira jelentős hatásfok-vizsgálatra és a vízgazdálkodási tényező tanulmányozására, értékelésére. Az öntözőberendezések minden részét és magát az egész öntözési műveletet jellemző hatásfokok rendszerét kidolgoztuk (Oroszlány I.), és nemzetközi jellegű Ankét vitája nyomán továbbfejlesztettük. A legáltalánosabban használt jellemzők az öntözőrendszerek csatornáinak, az öntözőtelepek csatornáinak hatásfoka, az öntözővíz hasznosulási foka, a kihasználási fok stb. Több esetben sikerült már teljes öntözési egységekben megállapítani ezeket a hatásfokokat (Csoma J., Marjav Gv., Szigyártó Z.). Ujabban pedig még tovább lépve sikerült (Oroszlány 1.) a mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalát is jellemezni az ún. vízgazdálkodási tényezővel. A tényező részletes bemutatása itt nem lehet feladatunk, de talán arra rámutatunk, hogy a tényező kialakításánál súlyozó mennyiségként olvan számot alkalmazhatunk, amely a különböző időszakokban juttatott egységnyi vízmennyiségnek a termésre gyakorolt hatásával arányos! Az öntözési módok fejlesztésének kérdései nagyban két kérdéscsoportra oszthatók, a felületi és az esőztető öntözések csoportjára.