Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Schmidt Eligius Róbert: Felszínalatti vizek

170 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Schmidt E. R.: Felszínalatti vizek 1. táblázat Földalatti vízcsoport Dinamikus vízkészlet (tartósan lehetséges vízkivétel), [m

3/sec] Termelési vízkészlet (tényleges vízkivétel), [m

3/sec] Szerző és javaslattevő Talajvíz 40 4—5 Ubell (VITUKI) Karsztvíz 10 3—4 Kessler (VITUKI) Artézi víz 40 10—13 Schmidt (MÁFI) Összesen: 90 17—22 Később a VITUKI-ban folytatódtak a készletbecslések, amelyek során a rétegvizek kitermelhető dinamikus készletét 80 m

3/secundumra (Juhász J.) és a karsztvizekét 11—12 m

3/secundumra (Kessler H.), a statikus artézi vízkészletet a felső pannon feküszintjéig, kb. 2000 m-ig számítva 8462 km

3-re (pl. Bélteky L.) becsülték. A talajvíz esetében a dinamikus készleteket a talajvíz forgalmából számítják, mégpedig a megfigyelt vízszint változások alapján, a szélső különbségek módszerével, vagy/és a horizontális áramlásban résztvevő vízmennyiségből. Ez kellő számú és idejű megfigyelési adat esetén kielégítő eredménynyel szolgál. A karsztvíz tartósan igénybevehető, tehát dinamikus készletének számításánál a Kessler-féle módszerből indulnak ki, amely figyelembe veszi, hogy egy zárt karsztegységen belül a karsztforrások évi hozama nem az összcsapadék évi mennyiségével áll arányban, hanem az ún. mértékadó csapadékszázalékkal. Az utóbbi nálunk az év első négy hónapjában a vízgyűjtő területre leesett csapadéknak az egész évihez való viszonyának százalékában kifejezett értéke. Ezt még az előző év utolsó négy hónapjának csapadékától függő konstanssal, értelemszerűen pozitív vagy negatív előjellel, javítani kell. Ez a módszer is nagyon jó eredményt szolgáltat, különösen ha a beszivárgási területeket, valamint a felszínalatti átszivárgásokat is kellően értékelve és felmérve vesszük figyelembe. Erre a Vázlatok és tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához című kötetben történtek kísérletek. Az artézi vízkészletek számbavételére nincsenek még általánosan használható módszereink. A statikus készletek, a földtani térképek és szelvények, továbbá az elektromos karotage vizsgálatok és porozitás görbék figyelembevételével számíthatók ki. Az itt figyelembe vett, pl. 25%-os kőzetporozitás és 20—25%-os kihasználhatóság azonban elég önkényes általánosítás és csak tájékoztató jellegű adatokat szolgáltak. E készleteket rendesen km

3ben adják meg. Ez eléggé bizonytalan és sok tekintetben megtévesztő számokhoz vezethet, miértis a gyakorlat a helyi felhasználás szempontjából nem sokat mond. Akárcsak ha egy folyó, teszem a Tisza vízszolgáltató képességét, pl. Szeged térségében, az ottani folyómeder vízbefogadóképességével akarnók jellemezni, az időegységben szállított vízmennyiség átlaga helyett. A vízgazdálkodás számára sokkal fontosabb dinamikus készletek meghatározása azonban egyenlőre még nehézségekbe ütközik. Különösen ott, ahol a vízutánpótlás kérdéses, az artézi víz mozgás jelenségei még nincsenek tisztázva, mint pl. hazánk legtöbb helyén. Ezért e téren csaknem egészen a gyakorlatra, a tartós üzemeltetési eredményekre vagyunk utalva. Ennek egyik -— de még távolról sem kielégítő módját — alkalmaztuk az ország artézivíz lehetséges termelési készleteinek jellemzésére. A vázolt és sokszor világviszonylatban is kiemelkedő, népgazdasági szempontból pedig mindig fontos eredmények elérésében a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakoszályának, majd az abból 50 éve függetlenített Magyar Hidrológiai Társaságnak a szerepe nem abban állott, hogy maga önálló kutatásokat végezzen, hanem abban, hogy vitafórummal szolgáljon a különböző kutató intézetek szakemberei számára és ezzel lehetőséget teremtett problémáik és munkájuk egybehangolására, célkitűzéseik komplexebb kialakítására, a hazai és külföldi eredmények megismerésére, valamint saját eredményeik publikálására. Unterirdische Gewasser Dr. Schmidt, E. R. Kandidat der Geologischen und Mineralogisehen Wissenschaften Aus der Geschichte der Wasseraufschliessung: greifen in Ungarn vereinzelte und kleinere Brunnenbohrversuche Isis 1825 zurück. Den Wendepunkt in der faehkundigen Ersehliessung der Tiefengewasser bedeutete aber das Auftreten V. Zsigmondy's vor 100 Jahren. Im Jahre 1866 erschloss er in Harkány, im 1867 auf der Budapester Margaretheninsel und zwischen 1868 — 1878 im Budapester Stadtwáldehen aus 971 m Tiefe durch Tiefbohrungen, Thermalwásser auf. Seine Firma und Nachfolger bohrten in 1879 in Püspökladány den ersten gashaltigen Brunnen des LandeS, den frühen Vorboten der in unseren Tagén bliihenden Gas- und Erdölbauförderung in der Alföld. Im 1880 wurde in Hódmezővásárhely der erste artesiehe öffentliche Brunnen abgeteuft únd im 1890 habén die dortigen Bauern-Brunnenbohrer eine neue Bohrmethode eingeführt, die mehr als ein halbes Jahrhundert hindurch fast auSschliesslieh benützt wurde. Diese ist eine mit Wasserspiilung und Fliigelbohrer durchgeführte Drehbohrung, die grundsatzlieh mit dem in Amerika 11 Jahre spáter angewandten Rotary-System übereinsstimmt. Die grossen Bohrunternehmungen verwendeten ein sogenanntes trockenes Sehlagbohr- und spáter ein Wasserspül-V^rfahren, seit 1958 wird aber das moderne Rotary-Bohrverfahren angewendet. Die Mitglieder der Gesellschaft befassten sich auch viel mit der technischen Ausbildung der Brunnen, mit den verschiedenen Brunnenprüfverfahren und auch mit den einzelnen Wasserwerkstypen. So befassten sie sich u. a. mit den die WaSServerschwendung verhindernden Verschlussvorrichtung^n; mit dem Rheometrieren und in letzterer Zeit mit der Anwendung der beim RotaryBohren verwendeten phySikalischen Messmethoden; mit den Brunnen gesellschaften, den Mikrowasserwerken und den Hauptstádtischen Wasserwerken, mit den inlándischen und auslándischen Wasserversorgungssystemen. Auch an der Verfassung der Brunnen-Normen und Wasserrechts-Gesetze etc. habén unsere Vereinsmitglieder stets teilgenommen. Viele wertvolle Vortráge und Diskussionen fanden in unserem Verein statt aus dem KreiSe der hydrauli-