Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Schmidt Eligius Róbert: Felszínalatti vizek

Schmidt E. R.: Felszínalatti vizek Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 169 A felszínalatti vizek vegyi jellegét bemutató bő térképanyag és szövegrész nemcsak a vizek származásáról, hanem a rétegösszletek vizének összes sótartalmáról, továbbá e vizek gyakorlati szempontból különösen fontos vegyi jellegéről is tájékoztatót ad. Igv klorid-, szulfát- és agresszív szénsavtartalmának változásáról és ennek törvényszerűségéről. A vizek várható kémia jellegének ismerete jól értékesíthető a különböző célból történő vízfeltárások tervezésénél. Az artézi vizet szolgáltató rétegösszletek fajlagos vízhozamáról tájegységenkénti és mélységenkénti bontásban, valamint rétegvonalas ábrázolásban több térképvázlat nyújt áttekintést. Az ország 53 vízföldtani tájegységét bemutató térkép és az azt kiegészítő fejezet az egyes tájegységek artézi víz viszonyait mutatja be. Ez a rész a regionális tervezéshez nyújt tájékoztatást — bár tudjuk, hogy a kútfúrás műszaki feltételeinek tökéletesedésével a számszerű értékek is sokhelyütt erősen javuló tendenciát mutatnak. Magyarország hévízfeltárási lehetőségeiről egy térkép és a magyarázó szöveg nyújt áttekintést a tervezéshez. A fúrások és adatok bővülésével újabb, az eredetit hellyel-közzel kissé módosító vagy kiegészítő térképeket is szerkesztettek a közelmúltban, annak a régebbi megállapításunknak megerősítésével, hogy hévizet elsősorban a mélyeb felső pannon, a felső és alsó pannon határán levő és a felső triászkori rétegösszletekből várható. Az ország gyógyvizeiről szerkesztett térkép azok balneológiai szempontból fontos kémiai jellegét, a hőfokát és a vízhozamot tünteti fel. A vízföldtani térképezés elsődleges célja a felszíni és a felszínalatti vizek telephelyeinek felkutatása, hidrológiai viszonyainak lehetőleg teljes feltárása és ábrázolása. Gyakorlati célja pedig, hogy ezzel tudományos alapot szolgáltasson a különböző fajta (felszíni és felszínalatti: talaj-, mélységi- vagy réteg- és karszt) vizek készletbecsléséhez és a helyes vízgazdálkodáshoz. A lehetőleg mindenre kiterjedő komplex követelményeket azonban — láttuk már eddig is — csak sorozat térképek formájában lehet kielégíteni. Ennek megfelelően, az áttekinthetőség érdekében, a nagy magyar medencék vízföldtani viszonyainak ábrázolásánál a különböző hidrológiai adottságoknak másmás és szükségszerinti számú 1: 1 000 000-os térképen való bemutatását választottuk. Ezzel szemben az ország hegyvidékeinek átnézetés hidrogeológiai, de minden fajta vízre kiterjedő viszonyait az Atlaszban hegyvidékenként 3—>5 db 1: 200 000-es térképen ábrázoltuk. Mégpedig egy vízrajzi, egy vízföldtani és egy vízkémiai térképen. Nagybudapest igen változatos vízföldtani viszonyait viszont — figyelemmel nagy vízszükségletére — 3 db 1: 100 000-es térképen és 3 földtani szelvény segítségével ábrázoltuk. Az első térkép a pleisztocén kori rétegekből táplálkozó víznyerőhelyeket mutatja be, köztük kiemelkedően a Fővárosi Vízművekét, mégpedig a vízkémiai viszonyokkal együtt, a második térkép a pleisztocénnél idősebb képződmények vízföldtani, hegységszerkezeti és vízkémiai viszonyait érzékelteti, míg a harmadik térkép a mai Budapest területén lefúrt fontosabb kutak helyét ábrázolja. Ez a térkép- és szelvénysorozat a főváros vízellátási adottságainak és lehetőségeinek szemléltetéséhez és felméréséhez kíván segítséget nyújtani. Geotermikus gradiens kutatás és a hévízfeltárás A magyarországi geotermikus grádiens kutatásban, amely Zsimondy F.-ig nyúlik vissza, elsősorban szintén a társulat tagjai vettek részt (Papp K. 1919, Weszelszky J. 1922—1926, Horusitzky H. 1929, Sümeghy J. 1929). A többnyire az Egyesület szakülésein lezajlott vitaülések és publikációk során megállapítást nyert a termikus mélységi fokozatok térbeli: térképszerű és mélységi eloszlása, összefüggésük a földtani felépítéssel, hegységszerkezettel, kőzetek hővezetőképességével, gáz- és vízviszonyokkal. A hévíz feltárásában nagy szerepük volt Zsigmondy Vilmoson kívül (1866—1878), a két világháború között Pávai V. iVnek és Schmidt E. R.nek. 1952 és 1966 között 208 szakvélemény készült a MÁFI Vízföldtani Osztályán. Ezek alapján 1966 végéig 110 fúrás került kivitelezésre olyképp, hogy hévíznyerés szempontjából csak öt maradt egyenlőre eredménytelen. Tápén az első alföldi olajat adó kút, Kalocsán, Gödöllőn, Petőfibányán és a budapesti Népligetben. Ezen idő alatt meddő maradt még három darab mások által szakvéleményezett fúrás, éspedig Salgótarjánban, Szentendrén és Ózdon. A hévízfeltárás hazai irodalmát még a múlt század 60-as és 70-es éveiben Zsigmondy V. alapozta meg. Készletbecslés Az artézi vízkészletek becslése terén hazánkban 1952-ben történtek az első lépések, amikoris a MÁFI Vízföldtani Osztálya számbavette az artézi kutakat és azok vízszolgáltatóképessége alapján öszeállították alehetséges termelési készleteket, vagyis a használatban levő artézi kutakból hidraulikailag kitermelhető legnagyobb hozamot. Ezeket a termelési készleteket az Ásványvagyonbecslő Bizottságnak a vízkészlettel foglalkozó tagozata évenként felülvizsgálta és jóváhagyta. Néhány év után ezt a munkát az OFF átvette és a Vízkutató és Mélyfúró Vállalattól kapott újabb adatok számbavételével folytatta. Egyidejűleg a Hidrológiai Társaság Hidrogeológiai és Vízellátási Szakosztálya kebelében megszervezték azt a szakemberekből álló munkabizottságot, amely az OFF és OVF felkérésére társadalmi munkában igyekezett megfelelő munkametódusok megvitatásával és kidolgozásával a felszínalatti vízvagyont felmérni. Ennek a munkának eredményeként a Bizottság zárójelentésében mint legvalószínűbb tájékoztatójellegű készletek az alábbiak szerepeltek (1. táblázat) . Ezek szerint az ország egész felszínalatti dinamikus vízkészlete, felfelé kerekítve, 100 m

3/sec, az 1960 elei vízkivétel pedig kereken 20 m

3/sec. Az utóbbi a lehetséges vízkivételnek mintegy 1/5-ét jelentené.