Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Schmidt Eligius Róbert: Felszínalatti vizek

168 Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. Schmidt E. R.: Felszínalatti vizek biak előidézői a távolabb fekvő területeken történő beszivárgás, illetve vízutánpótlás. Ez a felismerés a mélyebben levő vízadórétegek vizsgálatára terelte a figyelmet. Több idevágó tanulmány, előadás és tervbemutató után az 1964-ben megindult részletes Alföld-kutatás megteremtette a lehetőséget a sokoldalú földtani és hidrológiai vizsgálat alá vont 100—300—500 m mély figyelőkutak létesítésére. 1966 végéig 13 furólyuk van Szolnok és Csongrád térségében figyelőkúttá kiképezve és ezek közül kettőn (Kengyel) már hónapok óta folyik az észlelés, a többiek felszerelése folyamatban van a mélységi vizek dinamikájának illetve vízháztartásának számszerű megfigyelése céljából. (Rónai A.) A karsztvíz vonalán is figyelemre méltót alkottak bányászaink és hidrogeológusaink, köztük elsősorban Társulatunk tagjai. Ez érthető is, hiszen a karsztvíz nemcsak a vízellátásban játszik fontos szerepet, hanem Középhegységeink szén- és bauxitbányászatában gyakran veszélyes méretű vízbetörések előidézésében is. Karsztvízszint térképeket szerkesztettek, a karsztvízféleségek nevezéktanával foglalkoztak, a karsztvíz járatok és források, valamint a hegységszerkezet kapcsolatát, geomechanikai összefüggéseit tárták fel, majd a karsztvízszintészlelési hálózat 1952-ben történt kiépítése és a rendszeres mérési adatok értékelése alapján 1954-ben a karsztvidékek csapadékbeszivárágási százalékának meghatározására empirikus módszert dolgoztak ki, amelynek segítségével a dinamikus vízkészletek is kiszámíthatókká váltak. Fejlesztésre kerültek a karsztvíz hidrológiai mérések, fokozatos műszerezés és automatizálás útjára léptünk. így pl. a gellérthegyi észlelő állomáson, ahol 1964-ben teljesen automatikus regisztrálást vezettek be. Vigh F. és Szentes F. stb. (1952, 1957) egyes karsztvízbetörések által veszélyeztetett bányavidékek bányageológiai leírását adták. Az artézi vizek tanulmányozásában és feltárásában mint mondottuk Zsigmondi/ Vilmosé a kezdeményező szerep. Később pedig különösen a MÁFI szakemberei jeleskedtek benne. 1876-ban Böckh J. Pécs város vízellátásának kérdését máikomplexen tanulmányozta és mintaszerűen publikálta, részletesen ismertetve a felszínalatti vízbeszerzési lehetőségeket. Idősebb Lóczy L. 1886ban átfogó előadást tartott az artézi vízről, felhíva az illetékes hatósági szervek és szakemberek figyelmét e fontos kérdésre s megfelelő intézkedéseket sürgetve. 1894-ben Halaváts Gy. már az artézi vízpazarlásról írt, rámutatva, hogy Versecen, ahol az 1860-as években kezdtek fúrni, 1894-ben a 81-ik artézi kút lefúrásával megszűnt a városban a túlfolyás. 1896-ban ugyancsak Halaváts Gy. közzé tette az első artézi kútkatasztert. E szerint 1886ban 56 kész kút volt az országban, 1895-ben pedig 1087 db. 1911-ben 3000-re becsülték az alföldi artézi kutak számát. 1929-ben Horusitzky H. a kaposvári és csornai járás artézi kútjait ismertette. Szontágh T. és László G. idején 1936-ig a Földtani Intézetben nyilvántartott artézi kutak száma 6000-ra növekedett. Ezzel szemben 1936 és 1938 között Schmidt E. R. csupán 107 tiszántúli községben 6825 artézi kút adatait vette fel. Ebből 392 gázosnak bizonyult. E felvételek alapján az ország artézi kutainak száma 20 000-re volt becsülhető. Módot adtak ezek a felvételek a tiszántúli földgáz kérdéssel való alapvető foglalkozásra, valamint a Tiszántúl földgáztérképének elkészítésére is, amelyen többek között pontosan körülhatárolhatók voltak a szénhidrogének szempontjából is remény teljesebb területek. Ezeket negyedszázaddal később a gáz- és olajkutató fúrások is igazolták. 1958—1962-es felvételek alapján elkészült az OVIFUV országos kútkatasztere, amelyet 1963ban hoztak nyilvánosságra 34 000 kúttal, amelyből kb. 25 000 volt a működő kutak száma. A lefúrt artézi kutak számát 1966-ban már 40 000-re becsülték. 1962-ben pedig megjelent Magyarország Vízföldtani Atlasza és a hozzátartozó Vázlatok és tanulmányok című kötet, amely már nagy szintézisbe foglalta a felszínalatti vizek mélységi, kémiai, nyomás, hő, hozam stb. viszonyait. 100 év alatt a mai Magyarországon tehát mintegy 5 millió folyómétert fúrtak le artézi- vízre. Ilyen nagy kútfúrási tevékenység mellett csak természetes, hogy — miként ezt szakembereink már a múlt század utolsó évtizedeiben sürgették — vízügyi törvényeink egyre fokozódó mértékben gondoskodtak a víz védelméről és ennek kapcsán hatósági engedélyhez, majd a Földtani Intézet előzetes szakvéleményéhez kötötték az artézi kutak létesítését. Az Intézet Vízföldtani Osztálya 1957-ig egyedül látta el a szakvéleményező szolgálatot, majd 1965-ig a Vízkutató és Fúró Vállalat geológiai szervével együtt, úgyhogy utóbbira a rutinos szakvéleményezést bízták. 1965-től kezdve a vízföldtani szakvéleménvező szolgálat teljes egészében a vízügyi szervekre (VITUKI, OVIFUV) hárul. Az eddig vizsgálati eredményeink alapján a felszínalatti vizekre és ezek között is elsősorban a feszültség alatt álló ún. artézi vizekre vonatkozó ismereteink összefoglaló képét az 1962-ben megjelent: Magyarország Vízföldtani Atlasza (73 térképpel) és a hozzátartozó Vázlatok és tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához című (655 oldalas) mű adja. A magyar medencék vízszolgáltató rétegösszleteinek térbeli helyzetét az Adria szintjéhez viszonyított fekü rétegvonalas és vastagsági térképei ábrázolják. Két-két térkép tünteti fel a medencékbe torkolt régi folyómedrek, a pleisztocén, a levantei, a pannon, miocén, az oligocén, az eocén fekü és vastagsági viszonyait, továbbá a mezozoós és paleozoós alaphegység elterjedését. Ezek a térképek közvetlen segítséget nyújtanak a mélyfúrások telepítéséhez és tervezéséhez, mivel az egyes rétegösszletek várható mélységei és vastagsági viszonyai könnyen leolvashatók. Az alföldi artézi vizek nyomás és áramlási viszonyait a beszivárágási területek, valamint a vízmozgás irányának valószínűsítésével a további vízkivételi művek telepítéséhez és a helyes vízgazdálkodáshoz fontos támpontot szolgáltatnak. Az ország altalajának hőmérsékleti viszonyairól és hőgazdálkodásáról egy térképvázlat és szelvény kapcsán a kötet egyik fejezete ad számot. Geotermikus térképvázlatokat azóta is szerkesztettek.