Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Schmidt Eligius Róbert: Felszínalatti vizek
Schmidt E. R.: Felszínalatti vizek Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 167 Az 1885. évi t.c.-en alapuló vízjogi törvények, rendeletek és végrehajtási utasítások szerkesztő bizottságaiban is mindig ott szerepeltek társulatunk tagjai. Hidrológiai kutatások A hidraulikai kutatások különösen az utóbbi években kezdtek ismét az érdeklődés homlokterébe lépni. A karsztos és szemcsés kőzeteknek megfelelő kisminta kísérletek, a talaj víz járással és a víztároló rétegek vízadóképességének meghatározására szolgáló módszertani összehasonlító vizsgálatok, a feszültség alatt álló víznek az agyagos rétegeken át való függőleges szivárgására vonatkozó fejtegetések sok értékes gondolatot vetettek fel. A gázos kutak hidromechanikájával is alapvetően foglalkoztak tagjaink. Vízkémia A felszínalatti vizek kémiájával több intézmény szakemberei is foglalkoztak. Elsősorban a MÁFI, OKI, VITUKI, Fővárosi Fürdők, FTV vegyészeinek köszönhetünk sok értékes adatot. A vizek minőségi javítása és a korrózióvédelem terén főleg az OKI, FTV és újabban a Vízkutató és Fúró V. szakemberei tevékenykedtek. A vízkémiai viszonyok és a földtani felépítés közötti szoros kapcsolatra többen is rámutattak. Hidrogeológiai kutatások Az ország vízföldtani viszonyainak megismeréséhez nagymértékben járultak hozzá a különböző kisebb-nagyobb tájegységekre vonatkozó hidrogeológiai munkák, amelyek nagy számban láttak az idők folyamán napvilágot. Ilyenek pl. a Bükk hegységre, a Sajó vízgyűjtőjének hidrogeológiájára vonatkozó, a Dunavölgy hidrogeológiájával, Pécs vízellátásával kapcsolatos, az Altalér-völgyi nagyobb települések és létesítmének vízellátásának földtani lehetőségeivel foglalkozó munkák. Ilyenek továbbá Sopron és környékének, az Alföld déli részének, a Mecsek és környékének vízföldtanával foglalkozó tanulmányok és a sósvizek elterjedésével foglalkozó munkák. A hazai öntözővíz feltárás lehetőségeinek felkutatásában 1960 és 63 között úttörő munkát végeztek a MÁFI és a VITUKI szakemberei. A forrásvizsgálatok közül ki kell emelnünk az országos forrásnyilvántartás és a rendszeres mérések megszervezését, valamint a forrásmegbízhatósági index bevezetését, a források rendszerezését célzó és indexszel való jelölésének módszertani tanulmányát. Magyarország Vízföldtani Atlaszának szerzői és munkatársai egységes és átfogó képet nyújtottak az ország forrásairól, azok hozamáról, vizük vegyi alkatáról, felhasználási módjukról stb. A céltudatos talaj vízkutatás első szálai hazánkban a Tisza-szabályozás idejére nyúlnak vissza, amikoris a lecsapolt területeken talajvízkutakban figyelték a vízszint és ezzel a vízmozgás változását. Majd a századforduló idején az erdészeti hatóságok létesítettek talaj vízmegfigyelő kutakat, azonban ezeknek az adatai is elkallódtak nagyrészt és csak egy részüket dolgozták fel. 1923-ban Rohringer S. a Földmívelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztályának segítségével a Duna-Tisza-közén létesített talajvíz megfigyelő kutakat. Hálózatukat a Vízrajzi Osztály, majd utóda a Vízrajzi Intézet az egész Alföldre kiterjesztette. Az észlelési adatokat 1950-ben Bogárdi I. 1:500 000-es térképen dolgozta fel. Ugyanebben az évben a Vízrajzi Intézet a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetbe olvadt, amely a talaj vízmegfigyelő kúthálózatot az egész országra kiterjesztette, úgyhogy ma több mint 2000 kút tartozik e törzshálózatba. A VITUKI-ban a vonatkozó mérési eredmények alapján a talajvízszinteket és azok változását izometrikus vonalakkal összefoglaló térképeken ábrázolták. Ugyanott 1:200 000-es léptékben elkészítették az egész országra nézve a talajvíz vegyi jellegét bemutató térképeket. A vízgazdálkodás tudományos alapjainak megteremtése érdekében pedig' kutatásokat végeznek a talajvizet tároló rétegek vízszolgáltató képességének megállapítására is. A M. Állami Földtani Intézetben (MAFI) a Treitz P., majd Kreybig L. vezette Talajtani Osztály különösen 1936 és 1946 között foglalkozott intenzíven a talajvíz kérdésével. A talajtani térképeken többek között a talaj féleségek víztároló és vízvezető képességét is feltüntették. Az 1930-as évek második felében Horusitzky H. Budapest területének rétegvonalas talajvíztérképeit készítette el a főváros megbízásából. Az 1950-es években a MÁFI-ban ismét erősen megélénkült a különböző felszínalatti vizek térképezése. A Síkvidéki Osztály nagy lendülettel fogott a talajvíz földtani szempontból való tanulmányozásába. Az észlelési eredményekről 1950-ben előadás keretében, 1953-ban publikáció formájában számoltak be Társaságunk nyilvánossága előtt. A hozzáfűződő viták és idegennyelvű publikációk során 10—12 év alatt a hazai talaj vízviszonyok ismerete odáig fejlődött, hogy nemzetközi szakfórumok is elismerőleg felfigyeltek rá. Ebben része volt annak a körülménynek is, hogy a megállapítások kibontakoztatásában messzemenően figyelembe vették mind a Vízrajzi Intézet, majd a VITUKI által részben 25—30 éve megfigyelés alatt tartott több mint 2000 talaj vízmegfigyelő kút, mind a Földtani Intézet talajvíz kataszterének a talajvízjárásra vonatkozó adatait. Utóbbiak 1950-től 1960-ig térképezett 1 196 173 talajvízkút egyszeri mérési és többszáz kút napi vagy heti észlelési eredményeit tartalmazzák. A MÁFI-ban végzett talaj vízkutatás eredményeit többek között két nagy kiadványban (1956, 1961), továbbá több térképen adták közre. Ilven pl. az Alföld talaj víztérképe 1: 200 000-es léptékben (1961), továbbá az ország síkvidékeiről készült talaj víztérkép és a talajvizek oldott sótartalmának ugyancsak 1: 100 000-es léptékben készült térképe. Két utóbbi térkép anyaga a MÁFI 1: 200 000-es földtani térképsorozatában van folyamatosan megjelenőben. E talajvíz tanulmányok egyik fontos eredménye, hogy a talajvízjárást nemcsak a helyi éghajlati viszonyok (csapadék, hőmérséklet, párolgás), és a lefolyás szabályozzák, hanem a mélyebb víztartó rétegekben végbemenő szivárgás és nyomásváltozás is. Utób-