Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Schmidt Eligius Róbert: Felszínalatti vizek

Schmidt E. R.: Felszínalatti vizek Hidrológiai Közlöny 1967. 4. sz. 167 Az 1885. évi t.c.-en alapuló vízjogi törvények, rendeletek és végrehajtási utasítások szerkesztő bizottságaiban is mindig ott szerepeltek társula­tunk tagjai. Hidrológiai kutatások A hidraulikai kutatások különösen az utóbbi években kezdtek ismét az érdeklődés homlokterébe lépni. A karsztos és szemcsés kőzeteknek megfelelő kisminta kísérletek, a talaj víz járással és a víztároló rétegek vízadóképességének meghatározására szol­gáló módszertani összehasonlító vizsgálatok, a feszültség alatt álló víznek az agyagos rétegeken át való függőleges szivárgására vonatkozó fejtegeté­sek sok értékes gondolatot vetettek fel. A gázos kutak hidromechanikájával is alapvetően foglal­koztak tagjaink. Vízkémia A felszínalatti vizek kémiájával több intéz­mény szakemberei is foglalkoztak. Elsősorban a MÁFI, OKI, VITUKI, Fővárosi Fürdők, FTV vegyészeinek köszönhetünk sok értékes adatot. A vizek minőségi javítása és a korrózióvédelem terén főleg az OKI, FTV és újabban a Vízkutató és Fúró V. szakemberei tevékenykedtek. A vízkémiai viszonyok és a földtani felépítés közötti szoros kap­csolatra többen is rámutattak. Hidrogeológiai kutatások Az ország vízföldtani viszonyainak megisme­réséhez nagymértékben járultak hozzá a külön­böző kisebb-nagyobb tájegységekre vonatkozó hid­rogeológiai munkák, amelyek nagy számban láttak az idők folyamán napvilágot. Ilyenek pl. a Bükk hegységre, a Sajó vízgyűjtőjének hidrogeológiá­jára vonatkozó, a Dunavölgy hidrogeológiájával, Pécs vízellátásával kapcsolatos, az Altalér-völgyi nagyobb települések és létesítmének vízellátásá­nak földtani lehetőségeivel foglalkozó munkák. Ilyenek továbbá Sopron és környékének, az Alföld déli részének, a Mecsek és környékének vízföld­tanával foglalkozó tanulmányok és a sósvizek el­terjedésével foglalkozó munkák. A hazai öntözővíz feltárás lehetőségeinek felkutatásában 1960 és 63 között úttörő munkát végeztek a MÁFI és a VITUKI szakemberei. A forrásvizsgálatok közül ki kell emelnünk az országos forrásnyilvántartás és a rendszeres méré­sek megszervezését, valamint a forrásmegbízható­sági index bevezetését, a források rendszerezését célzó és indexszel való jelölésének módszertani tanulmányát. Magyarország Vízföldtani Atlaszá­nak szerzői és munkatársai egységes és átfogó képet nyújtottak az ország forrásairól, azok hozamáról, vizük vegyi alkatáról, felhasználási módjukról stb. A céltudatos talaj vízkutatás első szálai hazánk­ban a Tisza-szabályozás idejére nyúlnak vissza, amikoris a lecsapolt területeken talajvízkutakban figyelték a vízszint és ezzel a vízmozgás változását. Majd a századforduló idején az erdészeti hatósá­gok létesítettek talaj vízmegfigyelő kutakat, azon­ban ezeknek az adatai is elkallódtak nagyrészt és csak egy részüket dolgozták fel. 1923-ban Rohringer S. a Földmívelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztá­lyának segítségével a Duna-Tisza-közén létesített talajvíz megfigyelő kutakat. Hálózatukat a Víz­rajzi Osztály, majd utóda a Vízrajzi Intézet az egész Alföldre kiterjesztette. Az észlelési adatokat 1950-ben Bogárdi I. 1:500 000-es térképen dol­gozta fel. Ugyanebben az évben a Vízrajzi Intézet a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetbe olvadt, amely a talaj vízmegfigyelő kúthálózatot az egész országra kiterjesztette, úgyhogy ma több mint 2000 kút tartozik e törzshálózatba. A VITUKI-ban a vonatkozó mérési eredmények alap­ján a talajvízszinteket és azok változását izo­metrikus vonalakkal összefoglaló térképeken ábrá­zolták. Ugyanott 1:200 000-es léptékben elkészí­tették az egész országra nézve a talajvíz vegyi jel­legét bemutató térképeket. A vízgazdálkodás tudo­mányos alapjainak megteremtése érdekében pedig' kutatásokat végeznek a talajvizet tároló rétegek vízszolgáltató képességének megállapítására is. A M. Állami Földtani Intézetben (MAFI) a Treitz P., majd Kreybig L. vezette Talajtani Osz­tály különösen 1936 és 1946 között foglalkozott intenzíven a talajvíz kérdésével. A talajtani tér­képeken többek között a talaj féleségek víztároló és vízvezető képességét is feltüntették. Az 1930-as évek második felében Horusitzky H. Budapest te­rületének rétegvonalas talajvíztérképeit készítette el a főváros megbízásából. Az 1950-es években a MÁFI-ban ismét erősen megélénkült a különböző felszínalatti vizek térképezése. A Síkvidéki Osztály nagy lendülettel fogott a talajvíz földtani szem­pontból való tanulmányozásába. Az észlelési ered­ményekről 1950-ben előadás keretében, 1953-ban publikáció formájában számoltak be Társaságunk nyilvánossága előtt. A hozzáfűződő viták és ide­gennyelvű publikációk során 10—12 év alatt a hazai talaj vízviszonyok ismerete odáig fejlődött, hogy nemzetközi szakfórumok is elismerőleg fel­figyeltek rá. Ebben része volt annak a körül­ménynek is, hogy a megállapítások kibontakozta­tásában messzemenően figyelembe vették mind a Vízrajzi Intézet, majd a VITUKI által részben 25—30 éve megfigyelés alatt tartott több mint 2000 talaj vízmegfigyelő kút, mind a Földtani Intézet talajvíz kataszterének a talajvízjárásra vonatkozó adatait. Utóbbiak 1950-től 1960-ig térképezett 1 196 173 talajvízkút egyszeri mérési és többszáz kút napi vagy heti észlelési eredményeit tartal­mazzák. A MÁFI-ban végzett talaj vízkutatás eredményeit többek között két nagy kiadvány­ban (1956, 1961), továbbá több térképen adták közre. Ilven pl. az Alföld talaj víztérképe 1: 200 000-es léptékben (1961), továbbá az ország síkvidékeiről készült talaj víztérkép és a talajvizek oldott sótartalmának ugyancsak 1: 100 000-es lép­tékben készült térképe. Két utóbbi térkép anyaga a MÁFI 1: 200 000-es földtani térképsorozatában van folyamatosan megjelenőben. E talajvíz tanul­mányok egyik fontos eredménye, hogy a talajvíz­járást nemcsak a helyi éghajlati viszonyok (csa­padék, hőmérséklet, párolgás), és a lefolyás sza­bályozzák, hanem a mélyebb víztartó rétegekben végbemenő szivárgás és nyomásváltozás is. Utób-

Next

/
Thumbnails
Contents