Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)
1. szám - Dr. Szigyártó Zoltán: Vízveszteség és mederérdesség vizsgálatok a K. IV-1. öntözőcsatornán
Szigyártó Z.: Vízveszteség és mederérdesség Hidrológiai Közlöny 1967. 1. sz. 17 A vízveszteséggel kapcsolatos mérések értékelése A vizsgált szakasz vízvesztesége Tekintettel arra, hogy a K.IV-1. csatorna vízkivételét, a 0 + 000 szelvényében levő zsilipet még 1963-ban, vagyis az itt ismertetett kísérletek előtt két évvel, s a kísérleteknél beadagolt vízhozamoknál jóval alacsonyabb vízhozamtartományban hitelesítettük, célszerűnek látszott a vízhozamok mértékadó értékéül az adagoló zsilipnél is a forgóműves sebességmérővel végzett mérést elfogadni. A további vizsgálatok alapja így a csatorna maximális vízszállítóképessége körüli vízhozamokra vonatkozó három-három párhuzamos vízhozammérés eredménye, illetve azok különbsége lett. Ezek azok az értékek, melyek az 1. táblázat harmadik, illetve negyedik oszlopában találhatók. A vízveszteség tehát 57 és 170 l/s értékek között változott, s a 4. ábrán feltüntetett fekete 1. táblázat A vízhozammérések eredménye TaöA. 7. Pe3yAbmambi U3Mepemiü pacxodoe eodbt [a] MHC .no onbiTOB, [FT] aaTa, [CJ BXOAHOH pacxoa, [d] Bbixo^Hoíí pacxojt Table 1. Results of flow measurements [a]: No. of experiment, [6]: Date, [c]: Station, [d]: entering-, le]: departing dlscharge Kísérlet szám [a] Dátum [bj Szelvény M ' Q m 3/s AQ l/s a(AQ) l/s 1 65. VI. 2. belépő (d) kilépő (e) 1,05 0,993 57 18 2 65. VI. 4. belépő (d) kilépő (e) 1,30 1,13 170 22 3 65. VI. 8. belépő (d) kilépő (e) 1,40 1,29 110 24 [mA.f] '32,1 I i; i. 92,0<z £ 91,9 l •92,10 mA.f/ 2 / t ~mi/s_ 0 100 200 [ifi] Vii veszteség [a] 4. ábra. A kísérleti szakaszon fellépő vízveszteségek Puc. 4. riomepu eodbi na onumuoM yiacmice Fig. 4. Seepage losses from the reach under study [a]: seepage loss, [6]: average elevation of water surface above sea level pontok tanulsága szerint bizonyos kapcsolat található a veszteség mértéke és a vízfelszín átlagos tengerszintfeletti magassága között. Mégis, ennek a látszólagos egyértelmű kapcsolatnak az ellenére a két-két vízhozammérés eredményének különbségeként adódó veszteségeket csupán akkor fogadhatjuk el valóságos értéknek, ha bebizonyítható, hogy azok nagyobbak azoknál a különbségeknél, amelyek a vízhozammérést terhelő véletlen-jelegű hibák következtében fordulhatnak elő. Az ennek eldöntése érdekében végzett vizsgálatokat a vízhozammérési eredmények középhibájának meghatározásával foglalkozó korábbi tanulmányunkban [7] lefektetett alapelvek felhasználásával végeztük el, s arra törekedve, hogy a vízhozam-különbségek középhibájának felső határát határozzuk meg, a következő két alapfeltételből indultunk ki: Feltettük, hogy a pontonkénti sebességingadozás 10 másodperces észlelési időre vonatkozó szórása a szelvény középsebesség és a műszer indulási sebessége (5 cm/s) közötti különbség 1/ 3 része. Továbbá — figyelemmel arra, hogy a meghatározható érték mindenképpen csak közelítő jellegű lehet — feltettük, hogy számításaink szempontjából a tényleges pontkiosztás jól helyettesíthető egy ideális, egyenetes pontkiosztással. A vizsgálatok eredményét az 1. táblázat utolsó oszlopa foglalja össze. Ezekre támaszkodva határoztuk azután meg a vízhozam különbségek 5%-os kockázatú ingadozási tartományának értékét, amelyet viszont a 4. ábrán a mérési pontokhoz csatlakozó két-két vastag vonal jelöl. E szerint tehát az észlelt vízhozamkülönbségek valódi vízveszteséget tükröznek, s ennek értéke a kísérlet során előállított vízszintingadozási tartományban és annak közvetlen környezetében közel egyenesen arányos a vízfelszín átlagos tengerszint-feletti magasságával. Ugyanakkor — a mérési eredmények bizonyos mértékű extrapolálásával — következtetni lehetett arra is, hogy a vízveszteségek értéke egy bizonyos teltségig, pontosabban a legalsó kísérleti vízfelszín alatt mintegy 10—20 cm-rel elhelyezkedő szintig gyakorlatilag elhanyagolhatónak tekinthető. Mivel pedig az említett kritikus teltségnél a víz felszíne a vizsgált szakasznak legalább a felénél még mindig a terep felett marad, s a legmagasabb terep pontnál is csak legfeljebb mintegy 40—50 cm-rel süllyed a terep felszíne alá, nyilvánvaló, hogy ez a szivárgási veszteségnél tapasztalható jelenség vagy a csatorna töltés egymás fölötti rétegeinél fennálló tömörség különbségekre vagy pedig (tekintettel a korábban meglehetősen alacsonyan tartott vízszínekre) a kolmatáció hatására vezethető vissza. A mértékadó vízveszteség A további kérdés most már az, hogy mekkora lehet a vizsgált szakasz terhelő vízveszteség az öntözési üzem közben tartott vízszintek esetén? Ennek becslése érdekében a következőket kell szem előtt tartanunk:
