Hidrológiai Közlöny 1967 (47. évfolyam)

4. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 50 éves jubiliumi ülésének előadásai - Dr. Schmidt Eligius Róbert: Felszínalatti vizek

166 Hidrológiai Közlöny 1967. 3. sz. Felszínalatti vizek DR. SCHMIDT ELIGIUS RÓBERT a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa A vízfeltárás fejlődéstörténete A mélyebb felszínalatti vizek feltárásával, megismerésével Zsigmondy Vilmosnak a most éppen 100 éve elindított kútfúrási tevékenysége fordulópontot jelentett hazánk ivó-, hévíz és gyógyvíz ellátásában. 1866-ban Harkányban, 1867-ben a Margitszigeten, majd 1868 és 1878 között a budapesti Városligetben levő Széchenyi-fürdőt tápláló 971 m mély hévizes kutak létesítésével Zsigmondy korszakalkotót teljesített. 100 évvel ezelőtt ugyanis a felszíni és forrásvizeken kívül, különösen a magyar rónák pásztorai gyakran csak a ló és marha nyomából, esetenként pedig a 0,5—1,0 m mély ún. kopolya kutakban felserkedő vizet itták. A csíkászok és pákászok viszont hosszú nádszálakból készített ún. lápi kutakkal, a vert kút vagy abesszíniai kút előfutárával szerezték be ivóvizüket. Marháikat, lábasjószágukat gödör- vagy sírkutakból itatták, amelyeken e célból állataikat átterelték. Települési helyeiken a mélyebb talajvizet is jobbára csak primitív ásott kutakkal, úgymint béleletlen földkutakkal, vagy zsombékkal, sövénnyel, kiégetett fatörzzsel bélelt ún. bodonos kutakkal, vagy fával, deszkával, kővel, téglával bélelt kutakkal tárták fel. Ritkábban járgányos kutakkal, vízemelő kerekek segítségével szerezték be vízszükségletüket. Érthető tehát, hogy az artézi kutak, amelyek a mélyebb ós feszültség alatt álló vizet tárták fel, hamarosan népszerűvé váltak, mivel az egészségtelen víz élvezetéből származó bélfértőzéseknek, hastífusznak stb. mint akkoriban igen elterjedt népbetegségeknek véget vetettek. A műszaki haladásnak és a vízellátásnak ez a folyton kapcsolódó, egymást serkentő fejlődése végig követhető az elmúlt 100 év történetén. A mélyfúrások minőségi és mennyiségi változása lehetőséget teremtett a felszínalatti víztartók hidrogeológiai és hidrológiai viszonyainak mind részletesebb feldolgozására és törvényszerűségeinek megismerésére. Utóbbi viszont tudományos alapot szolgáltatott a vízfeltáró fúrások mind biztonságosabb, ésszerűbb és gazdaságosabb telepítésére. Igaz ugyan, hogy hazánkban már 1825-től kezdve történtek szórványosan kisebb kútfúrási kísérletek. Tudjuk például, hogy Ugodon Bardio 14 m mélységig aknában lefúrva és a lyukat vörösfenyőcsővel bélelve savanyúvizet tárt fel. A mind máig is korszerű mélyfúrások végrehajtása mégis Zsigmondy nevéhez fűződik. A bevezetőben már említett hévizes kutakon kívül cége 1879-ben a püspökladányi MÁV állomáson hazánk első gázos artézi kútját fúrta le, amelyben a napjainkban kivirágzott, népgazdaságilag oly jelentős alföldi földgáz- és olajbányászat lehetőségének legrégibb jelét kell látnunk. Már csak azért is mivel később (1906) Pazár I. az állami kútfúrások kapcsán a Tiszántúl nagy területén kimutatta a földgáz jelenlétét az artézi vizekben. 1880-ban Hódmezővásárhelyen lemélyítették az első artézi közkutat. 1890-ben pedig ugyancsak Hódmezővásárhelyen a Bauer-féle gőzmalomban új és gazdaságosabb kútfúrási technikát vezettek be: a vízöblítéssel és szárnyas fúróval való fúrást, amelyet paraszt Rotarynak is nevezhetünk. Ezt a később valósággal dinasztiákká fejlődött hódmezővásárhelyi paraszt kútfúrók vezették be, amely elvben tökéletesen megegyezik a 11 évvel később 1901-ben Lukas által az USA-ban a Golfpartokon olaj fúrásoknál alkalmazott első kezdetleges Rotary-rendszerű fúrással. Ezt a kútfúrási módszert ma egyre tökéletesedő formában világszerte használják. így hazánkban is. Mégpedig olajfúrásoknál 1934, és vízfúrásoknál 1958 óta, amikoris a szentesi megyei kórház hévíz fúrását mélyítették le vele. Mivel ez a rendszer gyorsabb, műszakilag tökéletesebb és gazdaságosabb mélyfúrások létesítését teszi lehetővé és különböző fizikai vizsgálati módszerekkel kiegészítve ma már kifogástalan vízfeltárást tesz lehetővé, a korábban használt, hagyományos fúrási rendszereket szinte teljesen kiszorította. Kedvezően befolyásolta ezt az átállást a kútfúróipar 1949-ben történt államosítása is, amely mellé 1954-ben megszervezték az üzemi geológiai szolgálatot, s ennek ellenőrző hatáskörét 1960-ban kiterjesztették az időközben újraéledt megyei és üzemi kútfúrási tevékenységre is. A kutak műszaki kiképzése Az artézi és egyéb kutak műszaki kivitelezésének és kiképzésének kérdésével gyakran foglalkoztak szerzőink. így a fúrás technikájával, a fúróteljesítményekkel, az abesszíniai kúttal, a vízpazarlást megakadályozó zárószerkezetekkel, az ősi és primitív kutakkal, a negatív artézi kutak és kútfőikkel, az artézi kutak felépítményével, az artézi kutak visszásságaival és azok megszüntetésének módjaival, az artézi kutak különböző problémáival, a szűrőcsövezéssel és a talajvízkutak hidraulikájával. Kútvizsgálati módszerek, hasznosítás A korszerű kútvizsgálati módszerek közül a reométeres vizsgálatok bevezetésével és eredményeik ismertetésével, a karotázs vizsgálatok szorgalmazásával és kivitelezésükkel komoly érdemeket szereztek a társulat tagjai. További fejlődést jelentett e téren a Vízkutató és Fúró Vállalaton belül a Hidrodinamikai Műszeres Csoport felállítása, amelynek munkatársai újabban korszerűen értékes méréseket végeznek a fúrt kutakban (talpmélység ellenőrzés, kapacitás-, nyomásemelkedés-, nyomásgrádiens-, hőmérséklet-, vízáramlás-, gázhozammérés, mélységi vízminta és gázmintavétel, gázviszony és áteresztőképesség meghatározás stb). A mélységi vizek kiterjedtebb hasznosítását szolgáló különböző vízműtípusok egyes kérdéseivel tagtársaink közül is többen foglalkoztak. így pl. a kúttársasági vagy körzeti vízművekkel, a törpevízművekkel, a fővárosi vízművekkel, a hazai vízellátási rendszerekkel és a külföldi vízművekkel. Kútszabványok, vízjog A kútszabványok megszerkeztésében is gyakran vettek részt Egyesületünk tagjai.